Ciroktermesztés

Az utóbbi évtizedben jelentősen csökkent a cirokkal bevetett termőterület nagysága a dobronyi-csongori termelői kistérségben. Nyilvánvaló, hogy azok a gazdák, akik az év jelentős részét külföldi munkahe-lyükön töltik, felhagytak ennek az igencsak élőmunkaigényes kultúrának a termesztésével.

– Számos más oka is van annak, hogy az elmúlt évtizedben lanyhult a termesztési kedv – vallja Hidi József nagydobronyi gazda. – Éveken át nem mozdult a seprű ára, így egy idő után alig volt némi haszon rajta. Ez a megállapítás igaz a fanyelűre és a maga szárára kötött seprűre egyaránt. A velünk kapcsolatban álló felvásárlók egy idő óta arra panaszkodnak, hogy az ország belsejében működő nagy gyárakkal, ahová a jelentős tételek túlnyomó része befutott, a kapcsolatuk megszakadt, mivel ott lényegesen csökkent vagy teljesen leállt a termelés. Mondanom sem kell, a világjárvány erre rátett még egy lapáttal.

– Lehet, hogy az ipari üzemek egyszerűen átálltak a műanyag seprűk használatára?

– A kárpátaljai tapasztalatokat nézve nem valószínű, hogy ez történt volna – vélekedik beszélgetőtársam. – Lássuk be, hogy a műanyag takarítóeszköz ugyan már bő két évtizeddel ezelőtt az életünk részévé vált, mégsem tudta kiszorítani a hagyományos cirokseprűt. Mert például a finomabb, apró szemét összeszedésére a műanyag egyszerűen nem alkalmas. Tessék megnézni, hogy milyen békésen megfér egymás mellett a legmodernebb porszívó és a mi seprűnk! Szóval van jövője a mi hagyományos takarítóalkalmatosságunknak, s úgy tűnik, hogy újból érdemes vele foglalkozni. Munkácson például mostanság a fanyelű, minőségi seprűért simán megadnak hetven hrivnyát is, ez az összeg pedig már tisztességes jövedelmet biztosít a gazdának.

– Milyen évet zártak a ciroktermelők?

– A 2021-es év felemásra sikeredett. Azok jártak jól, akik másodveteményként az újkrumpli felszedése után vetették el a cirkot. Ugyanis aki főnövényként, tavasszal vitte földbe a szaporítóanyagot, az többnyire pórul járt. A hideg magágyban az egyszerűen nem csírázott ki. Ilyenkor kinek van kedve az egész procedúrát megismételni?! Szerencsére errefelé sokan vagyunk, akik a másodvetést részesítjük előnyben. Ez pedig átlagos termést biztosított.

– A városok piacain, s azokban a falvakban, ahol nagyobb a forgalom és virágzik az út menti kereskedelem, mostanra mindenütt megjelentek a cirokseprűk.

– Igazából az ünnepek után, január második felétől kezdődik nálunk a nagyüzem, ám ezt felülírja időnként, ha akad egy nagyobb, határidős rendelés. Illetve a takarítóeszköz viszonylag magas ára arra inspirál sokakat, hogy egy kisebb-nagyobb tételt megkössön, és a piacra dobjon. Valójában sokan ezért is ragaszkodnak ehhez a növényhez, illetve a belőle kibontakozódó kismesterséghez, mert a cirok másik főnövényünkhöz, a fűszerpaprikához hasonlóan egyfajta aranytartalékot jelent a számunkra. Ha megszorul az ember, van mihez nyúlnia.

– A régiek elmondása szerint lassan már hetvenöt-nyolcvan éve is van annak, hogy a seprűkötés iparszerűen elkezdődött ezen a vidéken. Az eszközök tekintetében történt-e korszerűsítés?

– Igazából csak lassan haladunk előre, mivel maga az iparág nem biztosított annyi jövedelmet, hogy a gazdák többsége úgy vélje, érdemes befektetni. Mindazonáltal Nagydobronyban néhány gazda – természetesen azoknak, akik nagy területen, tehát hat-hét hektáron termesztik rendszeresen ezt a növényt – már rendelkezik seprűkötő géppel. Ezeket az illetők Magyarországon szerezték be, mint ahogy a korszerű fajták szaporítóanyagát is rendre ott vásároljuk.

Kovács Elemér