A Beregi Református Egyházmegye tiszteletesasszonyai, lelkészfeleségei, aktív gyülekezeti nőtestvérek Jakab Krisztina beregsomi lelkészné vezetésével megpróbálják újraszervezni a református nőszövetséget a megyében, a gyülekezetekben. E célból március 3-án találkoztak Beregszászban a Fedák Sári Kulturális Központban, ahol kellemes környezetben, forró tea, kávé és sütemény mellett beszélgettek arról, miként lehetne feléleszteni és új tartalommal megtölteni azt.
Az alkalom Jakab Krisztina áhítatával vette kezdetét. Aki a Példabeszédek 4. része alapján rámutatott: ahhoz, hogy nevelni tudjuk gyermekeinket, vezetni a ránk bízottakat, először Istentől kell elkérni a bölcsességet, majd azt adni tovább. Hitünket szeretettel oda kell élni gyermekeink, a környezetünkhöz tartozók elé.
A háború hozadéka, hogy manapság leginkább a nők maradtak idehaza. Akikre még több teher, felelősség hárul. Akik könnyen kiéghetnek a gondok súlya alatt. Akik egyre inkább hajlamosak arra, hogy bezárkózzanak, a közösségbe hívásra „nincs időm”-mel reagáljanak. A nőszövetségek feladata lenne, hogy megkeressék ezeket az asszonyokat, megfogják őket, az Úrhoz „fogják” meg őket, mondta.
Jakab Krisztina a továbbiakban vázolta, milyen lehetőségeket lát a nőszövetségi munkában, milyen programokat terveznek erre az évre. Többek között évi négy alkalommal nőszövetségi csendesdélutánra szeretnék invitálni az asszonyokat.
A továbbiakban ki-ki beszámolt arról, milyen szolgálatok vannak a gyülekezetekben, melyekbe elsősorban a nők kapcsolódtak be, s hogyan lehet arra építve megszervezni a nőszövetséget, hogyan lehet odaszeretni a többieket is, hogy egymás hite által erősödhessenek.
Azokat, akiknek „nincs idejük”, „nincs erejük”, erősítsen az ige: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4, 13). Joó Sándor ezt így magyarázza: „Mindenre van erőm a Krisztusban – ez nemcsak azt jelenti, hogy elviselek mindent, ha muszáj és mert muszáj, hanem olyan módon viselem el, hogy annak a láttára mások is, más megfáradtak és ellankadtak is új erőre, bátorságra, reménységre kapnak. Úgy elviselni, olyan módon, hogy az másoknak is bizonyságtétel és jótétemény legyen. Hiszen a leghatalmasabb bizonyságtétel éppen az, amikor valaki a szenvedésben, a nehéz helyzetben tanúsított lelki erejével tesz bizonyságot, olyan magatartással, amiben látszik valami felülről való erő, valami nem emberi, ami rámutat Jézus Krisztusra!”
Ebben a mai nehéz helyzetben maximálisan erre van szükség.
Marton Erzsébet
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
