Tavaszi nőszövetségi csendesdélután Nagyberegen - Bízzál az Úrban! Fotó: Tóth Levente László
Tavaszi nőszövetségi csendesdélután Nagyberegen - Bízzál az Úrban! Fotó: Tóth Levente László
 / Kultúra

A háború árnyékában élve immár ötödik éve gondterhelten telnek mindennapjaink. Aggodalommal tekintünk a holnap elé, féltjük a távolba szakadt szeretteinket, és azokat is, akik itthon maradtak, s akiknek napjai sokszor bizonytalanságban és félelemben telnek. Sokszor az is nyomaszt bennünket, vajon lesz-e erőnk elvégezni mindazt a munkát, amely a férjek és fiak távolléte miatt ránk hárul. Ilyen lelkiállapotban különösen jó megállni egy időre, Isten lábaihoz tenni aggodalmainkat, és az Ő igéjéből erőt meríteni. A Beregi Református Egyházmegye Nőszövetsége ilyen céllal szervezte meg tavaszi csendesdélutánját, amelynek a nagyberegi református templom adott otthont.

Hirdetés

„…Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle” (Lk 10) – idézte köszöntőjében Jézus szavait Orosz Tímea, a Beregmegyei Nőszövetség elnöke. Mint mondta: „Isten hozott mindenkit, aki ma a jobb részt választotta, és úgy döntött, hogy félreteszi feladatait, aggodalmait, hogy elcsendesedjen Jézus lábainál, tanuljon és épüljön az Ő igéje által.”

Tavaszi nőszövetségi csendesdélután Nagyberegen - Bízzál az Úrban! Fotó: Tóth Levente László
Tavaszi nőszövetségi csendesdélután Nagyberegen - Bízzál az Úrban! Fotó: Tóth Levente László

Az alkalom a Kárpátaljai Református Egyház püspökének igei köszöntésével vette kezdetét. Zán Fábián Sándor a Jeremiás könyve 31. fejezetéből a hazatérés ígéretével bátorította a jelenlévőket: „Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé… Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után” (12–13).
A püspök hangsúlyozta: az Úr lelki táplálékot készít az ember számára, s ahhoz, hogy az Ő akarata beteljesedhessen, ott kell lenni a közelében. Azt kívánta, hogy ezen az alkalmon az előadók és szolgálattevők öntözzék meg a lelkeket Isten igéjével, s mindenki tapasztalja meg, hogy lelki ajándékkal térhet haza. Reménységet ad számunkra az Úr ígérete, hogy a gyászt örömre fordítja, és bőséggel ajándékozza meg népét a szenvedések után. Ő volt menedékünk és oltalmunk mindez idáig, s most is benne bízunk – hangzott az üzenet.

Az áhítatot Tóthné Balkánszki Mária helyi lelkipásztor tartotta, aki a 42. zsoltár üzenetét helyezte a résztvevők szívére. A zsoltár a hívő lélek Isten utáni mély vágyódását fejezi ki a szenvedések között: „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem.” A zsoltáros fogságban, nehéz körülmények között él, messze a templomtól, a hazától, s talán úgy érzi, Istentől is. Idegenek között van, akik gúnyolják, és könnyei nappal és éjjel kenyerévé lesznek. Mégis Isten elé viszi fájdalmát, és kiönti előtte lelkét. „Milyen jó elmondani az Úrnak mindazt, ami a szívünkben van – még ha könnyek között is. Elmondani, hogy fáj a lelkünk, hogy bizonytalanságban élünk, hogy magányosak vagyunk, hogy félelmeink vannak” – mondta a lelkipásztor.

Hirdetés

Sokszor elcsüggedünk, mert az ember elfárad. Nem bírja tovább a szenvedést, a tehetetlenséget, a magányt, a betegséget, a gúnyt, a háború félelmeit, a család szétszakítottságát és a mindennapok terhét. A zsoltáros azonban kérdez és válaszol is: „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben!” Mert aki már megtapasztalta az Úr szabadítását, az tudja: Isten erőt ad a nehézségekben. Eljön az idő, amikor hálát adunk majd mindazért, amin keresztül vezetett – a magányért, amelyben velünk volt; a betegségekért, amelyekből kiemelt; a gyászért, amelyben magához ölelt. „Bízzál Istenben… és adj majd hálát! Most is tedd ezt, testvérem, és emlékezz vissza arra, hogyan vezette és hordozta eddig életedet” – zárta áhítatát a lelkipásztor.

Héder Katalin ungvári pszichológus „A mentális egészség megőrzése a háború idején a jövő formálása érdekében” címmel tartott előadást. Mint elmondta, a mentális egészség magába foglalja érzelmi, lelki és társadalmi jólétünket; meghatározza, hogyan gondolkodunk, érzünk és cselekszünk, hogyan kezeljük a stresszt, hogyan kapcsolódunk másokhoz, és hogyan hozunk döntéseket.
Beszélt a stressz különböző formáiról és hatásairól is. Bizonyos helyzetek energiát mozgósítanak bennünk, ám ha a feszültség tartóssá válik, kimerüléshez és betegségekhez vezethet. „A stressz olyan, mint a hegedű: időnként fel kell hangolni, de nem szabad túlhúzni a húrt” – mondta az előadó. 

Bibliai példaként Illés prófétát említette, aki nagy szolgálatok után elfáradt. Isten azonban nem elmarasztalta, hanem pihenésre hívta: „Pihenj, és egyél”. Ha a nagy prófétának szüksége volt a megállásra és a megújulásra, nekünk is szükségünk van rá – hangsúlyozta.

Az előadó arra bátorította a jelenlévőket, hogy vizsgálják meg életükben a zavaró tényezőket, és különböztessék meg, min tudnak változtatni, és min nem. Ehhez Assisi Szent Ferenc ismert imáját idézte: „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni; adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet; és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni”.
Fontos – hangsúlyozta –, hogy ne mérgezzük a jelenünket, hogy legyen jövőnk. Jézus már kétezer évvel ezelőtt figyelmeztetett arra, hogy lesznek háborúk és járványok, de arra is tanított: ne rettenjünk meg.

A jövő megtervezéséhez szükséges ismernünk a múltunkat, de nem szabad benne ragadnunk. Nem élhetünk állandó félelemben sem. A pszichológia szerint a legjobb válasz a bénító helyzetekre az, ha cselekszünk. Jeremiás próféta is erre buzdította a fogságban élőket: ültessenek kerteket, építsenek házakat, neveljenek gyermekeket – mert ha a jelenben tétlenül maradunk, az a jövőnket rombolja.

Héder Katalin kiemelte: fontos észrevenni Istent minden élethelyzetben, és meglátni a jót a nehézségek között is. A hit, a meggyőződés és a fizikai aktivitás mind segítenek a stresszel való megküzdésben – ezt bibliai példákkal is alátámasztotta

„Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok” (1Pt 5,14) – ezzel az apostoli köszöntéssel zárta az alkalmat Tóth László esperes. Mint mondta: ha Krisztusban vagyunk, békességünk lehet akkor is, amikor kérdéseink vagy küzdelmeink vannak, mert tudjuk, hogy az Úr velünk van.

A tavaszi nőszövetségi csendesdélutánt a Nagyberegi Református Líceum dicsőítő csapatának szolgálata tette igazán felemelővé, amely méltó keretet adott az együttlétnek, és segítette a résztvevőket abban, hogy megerősödött hittel és reménységgel térjenek haza.

Marton Erzsébet
 


Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek


 

Hirdetés
Tavaszi nőszövetségi csendesdélután Nagyberegen - Bízzál az Úrban! Fotó: Tóth Levente László
Tavaszi nőszövetségi csendesdélután Nagyberegen - Bízzál az Úrban! Fotó: Tóth Levente László
Tavaszi nőszövetségi csendesdélután Nagyberegen - Bízzál az Úrban! Fotó: Tóth Levente László
Tavaszi nőszövetségi csendesdélután Nagyberegen - Bízzál az Úrban! Fotó: Tóth Levente László
Tavaszi nőszövetségi csendesdélután Nagyberegen - Bízzál az Úrban! Fotó: Tóth Levente László
Tavaszi nőszövetségi csendesdélután Nagyberegen - Bízzál az Úrban! Fotó: Tóth Levente László
Tavaszi nőszövetségi csendesdélután Nagyberegen - Bízzál az Úrban!
Tavaszi nőszövetségi csendesdélután Nagyberegen - Bízzál az Úrban!
Tavaszi nőszövetségi csendesdélután Nagyberegen - Bízzál az Úrban!