Cikksorozatunk előző részeiben áttekintettük az öntözés főbb szabályait, miszerint milyen adagokkal, mikor és hányszor kell öntöznünk ahhoz, hogy a gyökérzóna folyamatosan megfelelő nedvességű legyen, miközben biztosítjuk azt is, hogy a felesleges és káros sók folyamatosan kimosódjanak a gyökérzónából az úgynevezett drénvíz segítségével. Azonban az intenzív zöldségtermesztésben az öntözés összekapcsolódik a tápanyagellátással, nem tiszta vizet adunk a növényeknek, hanem tápoldatot.
Kezdjük az alapoknál
A tápanyagellátás tekintetében a szakemberek ugyan azt a filozófiát alkalmazzák, mint az öntözésnél. Ez nem is csoda, hisz ha jól belegondolunk, a víz is csak egy a tápanyagok közül, még ha oly különleges helyet is foglal el a növények életfolyamatában. Tehát a tápanyagellátásban is úgy kell eljárunk, mint a víz kijuttatásával: meg kell határoznunk egy ideálisnak számító tápanyagszintet a talajban, s a tápanyagokat olyan mennyiségben és időzítéssel juttatjuk ki, amivel fent tudjuk tartani ezt az ideálisnak számító, lehető legnagyobb termést biztosító szintet. Hogy jobban megértsük, vegyük a legegyszerűbb példát, a mezei kultúrák tápanyagellátását.
Első lépésben laboratóriumi talajvizsgálattal meg kellene határozni, hogy a legalább három makro elem és a talaj kémhatása tekintetében hogy áll a termőföldünk. A mérések alapján a szakemberek összeállítanak egy táblázatot, amelyben nemcsak azt tüntetik fel, hogy milyen értékeket mértek, hanem azt is, hogy az általuk alkalmazott mérési módszernél mi számít optimális értéknek, szintnek. Tulajdonképpen a gazdák számára nem a mérések abszolút értéke fontos, hanem hogy ez az érték magasabb vagy alacsonyabb az optimális értéknél. Ez fogja meghatározni a későbbi teendőit a tápanyag-utánpótlás terén.
A második kérdés, amit tisztázni kell, az pedig a növények által felvett tápanyagok mennyisége. Erre nagyon jó táblázatok vannak a szakkönyvekben vagy az interneten, ami alapján kiszámíthatjuk a kijuttatandó mennyiséget minden egyes tápanyag esetében.
Amennyiben a talaj tápanyag-ellátottsága az optimális szint közelében van, akkor az adott tápanyagból annyit juttatunk csak ki, amennyi a tervezett termés előállításához a növénynek szüksége van, tehát annyit pótolunk, amennyit a növény kivesz a talajból.
Amennyiben az adott tápelemből a mérések alapján a talajban kevesebb van az ideális szintnél, akkor 25-50%-kal többet kell kijuttatni ebből a tápelemből, hisz a növények igényein túl még az ideális tápanyagszint helyreállítására is áldoznunk kell.
Amennyiben valamely tápelemből az optimális értéknél jóval több van a talajban, akkor pedig 25-50%-kal kevesebbet juttatunk ki.
Azt, hogy a tápanyagok kijuttatását hogy időzítsük, a gazdák nagy rész már nagyon jól tudja. Az alaptrágyázással és fejtrágyázással kijuttatott tápanyagok (műtrágyák és szerves trágya) mennyisége a legtöbbször a pénztárca függvénye.
Tehát a növények tápanyagellátásánál is azt a filozófiát követjük, mint az öntözésnél: annyi tápanyagot juttatunk ki, hogy fenntartsunk egy optimálisnak ítélt tápanyagszintet a növények gyökérzónájában. Ha a mért tápanyagszint az optimális szint alatt van, akkor növeljük a kijuttatott mennyiséget, míg ha az optimális szint fölé kerültünk, akkor csökkentjük a kijuttatandó mennyiséget.
Azonban az intenzív zöldségtermesztésben nem elegendő éves szinten reagálni a változásokra, hanem heti, sőt napi szinten kellene méréseket végeznünk, de legalábbis figyelnünk a növényeinken fellépő esetleges hiánytüneteket, s korrigálnunk a tápanyagellátást. Természetesen ehhez már nehézkes lenne a laboratóriumi komplex vizsgálatok módszerét alkalmazni. Ezért az intenzív zöldségtermesztésben egy viszonylag olcsó, a gazdák által is könnyen elvégezhető, a mért eredményeket könnyen értelmezhető módszert vezettek be, az úgynevezett EC-mérést.
Mi is az az EC?
Amikor EC-t mérünk, akkor tulajdonképpen azt határozzuk meg, hogy egy adott vizes oldat mennyire vezeti az áramot. Mivel a desztillált víz gyakorlatilag nem vezeti az áramot, annak az elektromos áramot vezető képessége, azaz az EC-értéke közel van a nullához. Ahogy növekszik a vízben oldott ásványi sók koncentrációja, úgy növekszik annak az EC-értéke is, hisz az ion-koncentráció növekedésével nő az oldat elektromos vezetőképessége is. Tehát amikor az oldat EC-jéről beszélünk, akkor tulajdonképpen az oldatban feloldott ásványi sók koncentrációját értjük alatta. Tudjuk azt is, hogy a növények számára a tápanyagok főleg ilyen ásványi sók formájában vehetők fel. Ezért alkalmazzák egyre szélesebb körben az intenzív zöldségtermesztésben a tápanyag-ellátottság és tápanyagszint meghatározásánál ezt a fizikai mennyiséget. A módszer elterjedését segítette az is, hogy a mérési folyamat nagyon egyszerű, s ma már a profi EC-mérők is elfogadható áron beszerezhetők.
1. Az öntözővíz EC-je
Akármilyen forrásból származó öntözővizet is használunk, abban már lesz valamennyi ásványi só feloldva. Ugyanis a lehullott esővíz, miközben átszivárog a talajrétegeken át, s eljut a kútig, kioldja a talajban lévő ásványi sók egy részét. Mint már fentebb írtuk, ha a vízben ásványi só van feloldva, akkor annak mérhető EC-értéke, azaz áramvezető képessége is van. Tehát ha megmérjük az öntözővíz EC-értékét, képet kapunk arról, hogy kb. mekkora az ásványi sók koncentrációja benne. Ehhez nem kell mást csinálnunk, mint az EC-mérőt belehelyezni vízbe, s leolvassuk a mutatott értéket. 0,5 alatt kitűnő, 0,5-1,0 között jó, 1,0-1,5 között még használható, míg 1,5 fölötti értéknél tápoldatozásra gyakorlatilag alkalmatlan öntözővízről beszélünk.
2. A tápoldat EC-je
A tápoldat készítésekor műtrágyát oldunk fel az öntözővízben. A műtrágyák szinte kizárólag ásványi sók, vagy annak megfeleltethető vegyületek. Ez logikus is, hisz mint már említettük, a növények a tápanyagokat főleg ásványi sók formájában veszik fel. Tehát amikor tápoldatot készítünk, növeljük az öntözővíz EC-érték. A beállítandó EC-érték széles határok között változhat, 1,0-3,0 között. Az hogy milyen értékre kell beállítani, az a növénytől, a talaj EC-értékétől, s kisebb mértékben a klimatikus viszonyoktól függ. A gyakorlatban ez az érték, amivel napi szinten kell foglalkoznunk, s folyamatosan mérnünk. Ezzel tudjuk irányítani a növényünk fejlődését, biztonságosan maximális szinten tartani a növények tápanyag-ellátottságát anélkül, hogy a túl magas tápanyag-koncentrációval leperzselnénk a növények gyökérzetét. A tápoldat EC-jét ugyanúgy mérjük, mint az öntözővíz EC-jét. A beállítandó értékkel a későbbiekben fogunk foglalkozni.
A talaj (gyökérzóna) EC értékei
A talaj esetében több féle EC-értéket is figyelembe kell vennünk:
1. préselt talajoldat EC értéke,
2 .higított talajoldat EC értéke,
3. drénvíz EC értéke.
Azonban a termesztési technológia meghatározza, hogy ezek közül mely értékeket tudjuk valójában megmérni, ellenőrizni, figyelembe venni. Ezzel a témával a következő cikkünkben fogunk részletesen foglalkozni.
Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a "Pro Agricultura Carpatika" KMJA munkatársa
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
