Az ember keserű szájízzel konstatálja: hamarosan a harmadik háborús tavaszt kezdjük el. Három esztendő még békeidőben is rengeteg változást hoz az életünkben, hát még ilyen sok-sok megpróbáltatással, bizonytalansággal terhelt időben!
Kovács Árpád kisgejőci termelőt, falugazdászt, aki termékeit rendszeresen értékesíti az ungvári piacokon, arra kértük, hogy ossza meg tapasztalatait olvasóinkkal.
- Gondolom, a megyeszékhelyen sincs hiány alapvető élelmiszerekből, s ezt a piaci kínálat is hűen tükrözi.
- Tegyük hozzá gyorsan, hogy a mögöttünk hagyott három esztendő alatt – néhány kivételtől eltekintve – az alapvető élelmiszerek ára is csak az inflációt követve emelkedett. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert a szülők, nagyszülők elbeszéléseiből még emlékezhetünk rá, hogy a háború idején szinte minden eltűnik a boltok polcairól, s amit be is lehet szerezni, azt nagyon drágán adják. A mostani időkhöz visszatérve azt szögezném le, hogy február közepén is várhatóan így lesz ez még bő másfél hónapon át, a megyeszékhely piacain jelentősen visszaesett a forgalom. Az év elején a korábbi időkben is ezt a tendenciát figyelhettük meg, ám félő, hogy ez most az átlagosnál még tovább tart.
- De miért is? Hisz a piacra leginkább azért megy az ember, hogy ott az ismerős, megbízhatónak tudott termelőtől friss, lehetőleg minél kevesebb vegyszerrel előállított zöldséget, gyümölcsöt, natúr tejet, tojást, húst stb. vásároljunk.
- Hát éppen a megbízhatósággal van a legnagyobb baj. Számos ungvári piacon az a bevett gyakorlat, hogy a baromfiüzemekben előállított tojást házi tojásként próbálják értékesíteni. Holott tudjuk, hogy a két termék között jelentős minőségbeli különbség van. Az előbbi helyen a tojóállományt, akárcsak megelőzésképpen is, gyógyszerekkel kezelik. Ugyanúgy a gyári baromfihúst egyesek színezékkel megfestve kapirgáló tyúkként kínálják. Ugyanez vonatkozik az almára is, amelyet, ha azt akartuk, hogy egyetlen, a varasodástól származó pötty se éktelenítse, legalább tizenkétszer kellett az elmúlt évben permetezni. Tessék mondani, ki kínál jó szívvel ilyen termékeket az ismerős vásárlónak?
- Aki erre vajon mi módon válaszol?
- A vevő részéről a reakció legtöbbször az, hogy miért fizessek a piacon 60-70 százalékkal többet a natúr terméknek mondott tömegáruért, ha azt sokkal olcsóbban megvehetem a közeli szupermarketben. Tessék megnézni, hogy a nagyáruházak milyen hatalmas forgalmat bonyolítanak le a mostani nehéz időkben! Mindezek ellenére egyébként én még mindig bizakodó vagyok, hisz a mögöttünk hagyott hosszú évek során sikerült egy olyan vevőkört kialakítani, akik bíznak abban, hogy az általam kínált termék egészséges módon lett előállítva. Legyen szó tojásról, házi baromfiról, almáról vagy burgonyáról. Szerencsére rajtam kívül is akad igen sok őstermelő, akinek a részéről hasonló hozzáállást tapasztalhatunk.
- Üzletpolitika háborús időkben…
- Elmúltam már hatvanéves, s ez idő alatt sok mindent megtapasztaltam. Máskor is, de különösen most ragaszkodom ahhoz a szemlélethez, melyet jól jellemez a „jobb a sűrű krajcár, mint a ritka garas” közmondásunk. Vallom, hogy a leginkább ráfizetéses termék az, ami rajtunk marad, s előbb-utóbb a szemétdombra kerül. Ezekben az időkben igencsak nehéz pontosan beárazni, hogy mit sikerült önköltségi ár fölött, vagy az alatt értékesíteni. Ember legyen a talpán, aki ezt pontosan megmondja. Nálam tehát az az aranyszabály, hogy olyan áron adom a termékeimet, amelyen normális forgalmat tudok lebonyolítani. Azt például pontosan tudom, ha az aznapi piacra szánt tételnek a kétharmadát nem sikerült eladni, akkor – már csak az elfogyasztott üzemanyag miatt is – jelentős ráfizetést könyvelhetünk el.
Kovács Elemér
Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
