Egy ősi tengeri közösség leszármazottait azonosították az antarktiszi Taylor-gleccser különleges Vér-vízesésénél. A mikroorganizmusok évmilliókon át élhettek elszigetelten a jég alatt húzódó, rendkívül sós vízben.
Az antarktiszi Taylor-gleccser alatt egy ősi tengeri közösség leszármazottai rejtőznek. A Vér-vízesés környezetében azonosított mikroorganizmusok hosszú időn át elszigetelten maradhattak fenn a jég alatt található sós vízben – írja az Origo.
A Vér-vízesés az Antarktisz egyik legkülönlegesebb természeti jelensége: a Taylor-gleccserből vasban gazdag, vörös víz ömlik a Bonney-tóba, feltűnően elszínezve a környező jeget. A jellegzetes árnyalatot a jégpáncél alatt rekedt sóoldat magas vastartalma okozza.
Nem algák festik vörösre a jeget
A jelenséget 1911-ben fedezte fel Thomas Griffith Taylor ausztrál geológus. A kutatók kezdetben úgy gondolták, hogy a vöröses elszíneződésért algák felelősek, később azonban kiderült, hogy más folyamat áll a háttérben.
A folyadék egy legalább 1,5 millió éve a gleccser alatt rejtőző, rendkívül magas sótartalmú ősi vízkészletből származik. Mivel a sóoldat fagyáspontja lényegesen alacsonyabb a tiszta vízénél, a jégtakaró alatt is folyékony maradt.
A benne található oldott vas oxigéntől elzárva színtelen, amikor azonban a víz a felszínre tör és érintkezésbe kerül a levegővel, oxidálódik, és rozsdavörösre festi a jeget.
Korábban is ismert volt, hogy a Vér-vízesés szélsőséges környezete mikroorganizmusoknak ad otthont. A vizsgálatok azonban elsősorban a sejtmag nélküli prokariótákra, vagyis baktériumokra és archaeákra összpontosítottak. A sejtmaggal rendelkező eukarióta mikroorganizmusokra eddig kevesebb figyelem irányult.
Ezek közé tartoznak a fotoszintetizáló kovamoszatok is, amelyek jelenléte értékes információkat őrizhet a Föld egykori környezeti viszonyairól.
Aktív mikroorganizmusokat azonosítottak
Angela Zoumplis, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem mikrobiológusa és csapata azt vizsgálta, élnek-e eukarióta mikroorganizmusok a Vér-vízesés környezetében.
A kutatók összesen 167 mintát gyűjtöttek. A vörös víz mellett üledéket és jeget is elemeztek, valamint a McMurdo-szárazvölgyek más pontjairól és a környező tengerből is vettek mintákat.
Annak érdekében, hogy megkülönböztessék az aktív szervezeteket a passzív genetikai maradványoktól, a mintákból környezeti RNS-t, vagyis eRNS-t vontak ki és elemeztek.
Az eredmények egy jellegzetes, eukarióta mikroorganizmusokból álló közösség jelenlétét mutatták ki. A populációban kovamoszatokat, páncélos ostorosokat – dinoflagellátákat – és csillósokat is azonosítottak.
Az RNS-vizsgálatok szerint ezek a szervezetek transzkripciósan aktívak, vagyis az élethez szükséges biológiai folyamataik a vastag jég alatt is zajlanak.
Az adatok alapján nem arról van szó, hogy az élőlényeket egyszerűen a szél sodorta volna a területre. A tengeri eredetű eukarióták a vízesés környezetében összpontosultak, és genetikailag is élesen elkülönültek mai tengeri rokonaiktól.
Egy ősi tengeri közösség túlélői lehetnek
A kutatók szerint ezek az élőlények egy ősi tengeri közösség túlélői, amely akkor került a Taylor-gleccser alá, amikor a múltban tengervíz árasztotta el a völgyet.
Bár az Antarktisz éghajlata azóta drasztikusan megváltozott, az ősi populáció fennmaradhatott a magas sótartalmú vízben, amely a vastag jégpáncél alatt is folyékony maradt. Egyes fajok a környezeti feltételek kedvezőbbé válásával valószínűleg rendkívül hosszú nyugalmi állapot után válhattak ismét aktívvá.
A Vér-vízesés így egy olyan ősi ökoszisztémát rejt, amely már jóval a jelenlegi jégtakaró kialakulása előtt is létezett. A tudósok ennek köszönhetően nemcsak kőzetek és élettelen fosszíliák alapján vizsgálhatják a bolygó múltját, hanem olyan aktív élőlényeket is tanulmányozhatnak, amelyek ősei évmilliókkal ezelőtt népesítették be a területet.
Az ilyen reliktum-ökoszisztémák fontos szerepet játszhatnak az Antarktisz múltbeli klímaváltozásainak, valamint az élővilág szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodóképességének megértésében.
Az Antarktisz jégpáncélja más különleges felfedezéseket is rejt. Korábban a Kárpátinfo beszámolt arról, hogy a kutatók minden eddiginél részletesebb képet alkottak az Antarktisz jég alatti domborzatáról, ahol hegyvonulatokat, mély kanyonokat és kiterjedt síkságokat térképeztek fel. Egy másik kutatás során pedig hatalmas, legyezőszerű geológiai szerkezetet vizsgáltak az Antarktisz jege alatt. A kontinens változó jégvilágához kapcsolódik az a felfedezés is, amikor egy korábban ismeretlen szigetre bukkantak az Antarktiszon.


















