Karnyújtásnyira kerültek a tudósok attól, hogy megfejtsék, honnan származik az ember

Miközben a modern ember már az űrt járja és mesterséges intelligenciát tanít, továbbra is ugyanazt a kérdést tesszük fel, amit őseink a tűz körül ülve: honnan jövünk és kik vagyunk valójában? A BBC Earth új, Magyarországon október 21-én debütált sorozata, Az ember (Human), Ella Al-Shamahi paleoantropológus vezetésével erre a kérdésre keresi a választ. A sorozat az emberi faj lenyűgöző, olykor drámai eredettörténetét tárja fel, azaz azt, hogyan lett a majom őseinkből gondolkodó, alkotó lény, és miért maradtunk mi az egyetlen emberi faj a Földön.

Honnan jövünk valójában? Kik voltak az őseink, és hogyan lett az emberből az a különös, gondolkodó, érző, alkotó lény, aki ma uralja a Földet? Ezek a kérdések évezredek óta kísértenek bennünket. Filozófusok, papok, tudósok próbálták megfejteni, hogyan vált egy felsőbb erő, vagy a természet egyik teremtményéből a természet urává az ember. Most, amikor már képesek vagyunk génjeinket feltérképezni és több százezer éves csontokból is DNS-t olvasni, talán közelebb kerültünk a válaszhoz, mint valaha. De az is lehet, hogy minél többet tudunk meg, annál több új kérdés születik.

Október 21-én elindult a BBC Earth legújabb tudományos sorozata, Az ember (Human), amely a fajunk, a Homo sapiens történetét meséli el eddig nem látott részletességgel és lenyűgöző vizuális igényességgel. A sorozat narrátora és lelke Ella Al-Shamahi jemeni–szír származású brit paleoantropológus és evolúcióbiológus, aki sajátos szenvedéllyel és humorral vezeti végig a nézőt azon az úton, amely hatmillió évvel ezelőtt Afrikában kezdődött – és végül elvezetett hozzánk, a modern emberhez.

Minden út Afrikába vezet

A sorozat első epizódja, Az elsők (The First of Us) az emberi történet gyökereihez tért vissza. A film látványos képeken keresztül mutatta be, hogyan indult minden Afrikában, ahol 300 ezer évvel ezelőtt a Jebel Irhoud nevű marokkói lelőhelyen éltek azok a korai emberek, akik már meglepően hasonlítottak ránk. A kutatók itt olyan koponyákat és csontmaradványokat találtak, amelyek az eddig ismert legősibb Homo sapiens példányoké – és ezzel a felfedezés teljesen új irányba terelte az emberi eredet kutatását.

Ahogy Ella Al-Shamahi a helyszínen magyarázta: az emberi faj története nem egyetlen ponton kezdődött, hanem egy egész kontinensen. Az Afrikában szétszórt csoportok folyamatosan vándoroltak, keveredtek, és alkalmazkodtak az egyre változó klímához. Az újabb és újabb környezeti kihívások arra kényszerítették őseinket, hogy tanuljanak, fejlődjenek – és ezzel elindították azt az evolúciós lavinát, amelyből végül mi magunk lettünk.

A klímaváltozás tehát nemcsak veszélyt, hanem lehetőséget is jelentett. Amikor a szárazság, az esőzések és a hőmérséklet folyamatosan változtak, a korai embercsoportok szétváltak, majd újra találkoztak, megosztva egymással a tudást, a tapasztalatot és a géneket. A sokszor kényszerű vándorlások nélkül így ma sem lennénk azok, akik vagyunk.

Az eddig ismert hat fajból pont mi maradtunk fent

A sorozat emlékeztetett arra is, hogy amikor a Homo sapiens megjelent, nem volt egyedül a Földön. Akkoriban még legalább hat másik emberfaj is létezett, köztük:

• a Homo erectus, amely tagjai már rendszeresen jártak két lábon és tüzet is gyújtottak;
• a Neander-völgyi ember, akivel közös génjeink ma is élnek bennünk;
• a floresi emberek, azaz az indonéziai „hobbit”, aki alig egy méter magas volt;
• és a titokzatos gyenyiszovai ember, akinek létezéséről csupán néhány csont és a DNS-minta tanúskodik.

Mégis, közülük csak egy faj élte túl az idő próbáját: mi. Ella Al-Shamahi nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy

nem volt előre elrendelve, hogy mi maradunk az utolsók – csak éppen mi alkalmazkodtunk a legjobban.

A film tudományos pontossággal, mégis érzelmi töltettel mutatta be, hogyan fejlődött az ember gondolkodása és kultúrája. A 100–70 ezer évvel ezelőttre datálható, Afrika déli részein talált barlangrajzok és vésetek, sőt tárgyi leletek is azt bizonyítják, hogy őseink már akkor rituálékat tartottak, ajándékokat készítettek, és elkezdték felfedezni az „elvont gondolkodás” képességét. A kagylókból fűzött nyakláncok, a vörös okkerrel festett kövek mind annak jelei, hogy az ember már nem csak élt, hanem gondolkodott az életről.

Az arc, amely visszanéz ránk a múltból

A sorozat első részének egyik legmeghatóbb pillanata mégis az volt, amikor Al-Shamahi kezében tartotta a Jebel Irhoud-i koponyát és saját arcához hasonlította. A különbségek aprók, mégis jelentősek: a mai ember homlokcsontja finomabb, a koponyánk rövidebb, az arcvonásaink pedig szelídebbek. „Ez az arc már ismerős” – mondta, és a néző valóban úgy érezte, mintha tükörbe nézne, csak épp 300 ezer évvel a múltba.

A tudósok ma már azt is tudják, hogy az ősi fogak növekedési mintázata időmérőként szolgál: ezekből ugyanis kiderül, hogy a korai emberek gyermekei sokkal lassabban nőttek fel, mint más fajoké. Ez hosszabb tanulási időt, és ezzel együtt nagyobb szellemi fejlődést is jelentett – talán ez volt az a kulcs, amely végül az emberi intelligenciához vezetett.

Egy biztos, az ember születése nem egy adott helyen és időben történt. Ez nem egyetlen esemény volt, hanem sok millió apró lépésből álló folyamat – kísérletek, kihalások, alkalmazkodások és újrakezdések sora. Ella Al-Shamahi szenvedélyes, mégis közvetlen stílusa pedig kétségkívül közel hozza a nézőkhöz ezt a hatalmas időskálát. A dokumentumfilm látványos felvételei – Afrika aranyló dűnéi, a Nagy-hasadékvölgy zöld sziklái, a botswanai barlang sötét csarnokai – mind arra emlékeztettek, hogy a történelem nemcsak a könyvek lapjain, hanem a Föld mélyében, a kövekben és a csontokban is folyamat íródott, ám ezeknek a nagy részét a mai napig nem ismerhetjük.

Az első epizód végén Al-Shamahi ehhez mérten egy múltba visszanyúló, mégis jövőbe mutató gondolatot fogalmazott meg, ami messze túlmutat a tudományon:

„Az ember története nem volt elrendelve. Nem tudhattuk, hogy mi maradunk az utolsók. De ha megértjük, honnan jöttünk, talán azt is jobban átlátjuk, merre tartunk.”

És ez talán a sorozat legfontosabb üzenete is, azaz hogy az emberi evolúció története nem lezárt fejezet, hanem egy folyamat, amelynek mi is részesei vagyunk. Minden döntésünk, felfedezésünk továbbírja azt a több százezer éves történetet, amit egykor a Jebel Irhoud poros földjében kezdtek el írni az első emberek - közölte az index.hu.

---

 

Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek