Miközben a klímaváltozás elleni fellépést gyakran elégtelennek tartjuk, az elmúlt évtizedekben valójában példátlan mennyiségű intézkedés született világszerte. Egy átfogó új kutatás most először mutatja meg , hogy mely klímapolitikai eszközök működnek valóban – és melyek nem –, alapjaiban változtatva meg azt, ahogyan a komplex szakpolitikai rendszerek hatását értékeljük.
A klímaváltozás lassítása és megállítása kapcsán a közbeszédben leggyakrabban azt halljuk, hogy a világ még mindig nem tesz eleget a probléma kezelésére. Ez a megállapítás sok szempontból helytálló, ugyanakkor hajlamos háttérbe szorítani egy fontos tényt, mégpedig azt, hogy az elmúlt évtizedekben valójában rengeteg intézkedés született világszerte a kibocsátások csökkentése érdekében. Az országok kormányai egyre több eszközt vetnek be, és a klímapolitika mára rendkívül összetett rendszerré vált.
Az már mondjuk megint egy másik kérdés, hogy ezek közül az intézkedések közül csak viszonylag kevés bizonyult igazán hatékonynak, és sok esetben továbbra sem világos, hogy pontosan mely lépések járulnak hozzá érdemben a kibocsátások csökkentéséhez...
A klímapolitika nem egyszerű műfaj
Az elmúlt húsz-huszonöt évben a klímapolitikai intézkedések száma drámai mértékben megnőtt. Az ezredforduló óta legalább négyszeresére emelkedett a különböző szabályozások és programok mennyisége, egyes adatbázisok szerint pedig akár tizenötszörös növekedés is történhetett. A kormányok ma már egyszerre több tucat különböző eszközt alkalmaznak, amelyek egymással kölcsönhatásban működnek, és együttesen formálják a kibocsátások alakulását. Ilyen intézkedések például a szén-dioxid-adók, a megújuló energia támogatása, az épületenergetikai előírások, a kibocsátási normák vagy a kutatás-fejlesztési finanszírozás. Mivel ezek a politikák nem elszigetelten működnek, hanem egymást erősítve vagy éppen gyengítve hatnak, rendkívül nehézzé válik annak meghatározása, hogy egy adott kibocsátás-csökkenés pontosan mely intézkedéseknek köszönhető.
Ez a kérdés komoly kihívást jelent a kutatók számára is. Ugyanis ha egy országban csökkennek a kibocsátások, nem könnyű megmondani, hogy mely politikák játszottak ebben kulcsszerepet, és melyek voltak kevésbé jelentősek. Ugyanígy, ha egy intézkedés nem hoz látványos eredményt, az sem feltétlenül jelenti azt, hogy hatástalan, hiszen lehet, hogy más intézkedésekkel együtt fejti ki hatását, vagy csak hosszabb távon válik érzékelhetővé.
Egy új kutatás éppen erre a problémára próbált megoldást találni. A vizsgálat során 1737 egyedi klímapolitikai intézkedést elemeztek 40 országban, összesen 32 év adatait felhasználva.
Az eredmények alapján sikerült azonosítani 28 olyan intézkedést, amelyek különböző körülmények között is következetesen hozzájárulnak a kibocsátások csökkentéséhez.
Ennél is fontosabb azonban, hogy a kutatók egy olyan új módszert dolgoztak ki, amely alapjaiban változtathatja meg azt, ahogyan a komplex szakpolitikai rendszereket értékeljük.
Túl sok, de lehet, hogy éppen túl kevés tényezőt vizsgálunk
Az új megközelítésre amiatt volt szükség, mert a korábbi módszerek több szempontból is korlátokba ütköztek. Az egyik gyakori módszer az volt, hogy a kutatók egy-egy intézkedést önmagában vizsgáltak, mintha az független lenne minden más politikától. Ez azonban félrevezető lehet, hiszen a valóságban az intézkedések mindig más szabályozásokkal együtt működnek. Egy másik megközelítés az volt, hogy a teljes szakpolitikai csomagokat vizsgálták, ami ugyan képet ad arról, hogy egy ország összességében jól teljesít-e, de nem derül ki belőle, hogy pontosan mely intézkedések járulnak hozzá a sikerhez.
Egy 2024-es kutatás már megpróbálta a kibocsátások hirtelen csökkenéseit összekapcsolni az azt megelőző intézkedésekkel, ám ez a módszer sem tökéletes, mert elsősorban az azonnali hatásokat képes megragadni, és kevésbé érzékeny azokra a politikákra, amelyek fokozatosan fejtik ki hatásukat.
A probléma gyökere az, hogy ha túl sok tényezőt próbálunk egyszerre vizsgálni, könnyen statisztikai korlátokba ütközünk.
Egyszerűen túl sok a változó, és nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy egyértelmű következtetéseket vonjunk le. A kutatók erre egy újfajta statisztikai megközelítést dolgoztak ki, amely lényegében egymásra épülő szűrők sorozataként működik. Az eljárás különböző feltételezésekkel dolgozó modelleket alkalmaz, és azt vizsgálja, hogy egy adott intézkedés több különböző szűrőn keresztül is hatékonynak bizonyul-e. Amennyiben igen, akkor jóval nagyobb bizonyossággal állítható, hogy valóban működik, és nem csupán statisztikai véletlenről van szó.
Közel 30 megoldás tényleg működhet
Az új módszerrel sikerült azonosítani azt a 28 intézkedést, amelyek nagy valószínűséggel ténylegesen csökkentik a kibocsátásokat. Ezek között kiemelt szerepet játszanak a szén-dioxid-árazási mechanizmusok, például a különböző szektorokra kiterjedő karbonadók, a kibocsátás-kereskedelmi rendszerek, a forgalmi torlódások csökkentését célzó díjak és a fosszilis tüzelőanyagokra kivetett jövedéki adók.
A kutatás szerint ezek az eszközök akkor is hatékonyak, ha más intézkedésekkel együtt vizsgáljuk őket, ami cáfolja azt az érvet, hogy csak más politikákkal kombinálva működnek.
Szintén fontos szerepet játszanak az energiahatékonyságot javító szabályozások, például az épületekre vonatkozó energetikai előírások, a légszennyezési normák, a minimális energiahatékonysági követelmények és még az autópályákon érvényes sebességkorlátozások is. Ezek az intézkedések ugyanis következetesen hozzájárulnak a kibocsátások csökkentéséhez, még ha a hatásuk nem is mindig azonnal látványos.
A megújuló energiaforrások és a kutatás-fejlesztés támogatása is kulcsszereplőnek bizonyult. Ide tartozik a szén-dioxid-leválasztással, a nukleáris energiával, a hidrogéntechnológiával, az energiahatékonysággal és a megújuló energiákkal kapcsolatos kutatások finanszírozása, valamint a megújuló kapacitások bővítését elősegítő tervezési és aukciós rendszerek is. Ezek az intézkedések hosszabb távon képesek lehetnek jelentős kibocsátás-csökkentést elérni.
A kutatás azt is kimutatta, hogy az átláthatóságot növelő intézkedések, például az üvegházhatású gázok kibocsátásának kötelező jelentése, szintén érdemi hatással bírnak. Emellett
a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának megszüntetése, különösen a közlekedési szektorban, szintén hozzájárul a kibocsátások csökkentéséhez.
A gyakorlati hatások szemléltetésére a kutatók Portugália példáját vizsgálták meg. A modelljük szerint, ha az ország 2000 óta mind a 28 hatékony intézkedést maximális szigorral alkalmazta volna az épületek, az energia, az ipar és a közlekedés területén, akkor összesen 538 millió tonnával csökkenthette volna a kibocsátásait. Ez a mennyiség nagyjából egy teljes évnyi kibocsátásnak felel meg Dél-Koreában, amelynek gazdasága mintegy hatszor nagyobb Portugáliáénál...
Országonként eltérő potenciál
Az elemzés rávilágított arra is, hogy az egyes országok esetében eltérő lehet, mely intézkedésekben rejlik a legnagyobb potenciál. Németország például jelentős előrelépést érhetne el szigorúbb autópálya-sebességkorlátozások bevezetésével, míg Ausztrália, Kanada és Japán esetében a fosszilis tüzelőanyagokra kivetett magasabb adók hozhatnának áttörést.
Ez a fajta országspecifikus megközelítés segíthet abban, hogy a döntéshozók pontosabban azonosítsák a saját klímapolitikájuk gyenge pontjait.
A kutatás egyik legfontosabb tanulsága így az, hogy nincs egyetlen csodafegyver a klímaváltozás ellen. Ugyanakkor bizonyos eszközök – különösen a karbonárazás, az adóztatás és a megújuló energiába történő befektetések – megbízhatóan működnek, és szinte minden környezetben hozzájárulnak a kibocsátások csökkentéséhez. Nem véletlen, hogy olyan országok, mint Svédország és Norvégia, már alkalmazzák mind a 28 azonosított intézkedést, még ha eltérő intenzitással is.
A módszer jelentősége azonban messze túlmutat a klímapolitikán. A modern kormányzás számos területén – legyen szó egészségügyről, oktatásról, pénzügyi szabályozásról vagy szociálpolitikáról – hasonló probléma jelentkezik, azaz egyre több intézkedés létezik, amelyek egymással összefonódva hatnak, és nehéz megállapítani, hogy pontosan mi működik és mi nem. Az új megközelítés azonban lehetőséget ad arra, hogy ezekben a komplex rendszerekben is megbízhatóbban azonosítsuk a valóban hatékony megoldásokat, és elkerüljük az erőforrások pazarlását. Na meg a Föld pusztulását...- közölte az index.hu.
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
