Isten megváltott gyermeke vagy

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” (Róm 8,19)

Kik az Isten fiai? Akik után az emberek sóvárognak, akik nagyon jók, akik pótolhatatlanok, akik mindenkihez kedvesek, segítőkészek, akikben meg lehet bízni, akik senkit nem csapnak be, akik tudnak szeretni, akik glóriát hordanak a fejük körül és szárnyuk is van, csak éppen nem lehet látni, vagyis szentek...?

Nem, nem ezek!

Istennek fiai a hétköznapokban jelen lévők, utcán sántikálók, a kőben megbotlók, esőben sárosak és a konyhában mosogatólé szagúak – a kisemberek. Akik a katedrán és a műtőben, a hivatalban és a bíróságon, a csillagvizsgálóban és templomban is jelen vannak – nagy emberek. Akik hazudtak, csaltak, részegeskedtek, rúgtak, ütöttek, civakodtak, veszekedtek – bűnös emberek. De ők találkoztak Jézus Krisztussal, aki bűneiket megbocsátotta, szennyes ruhájukat levette, új élettel megajándékozta, Szent Lelkével betöltötte, szolgálatba állította őket. Ezek után az emberek után epekedik a világ. Ők Istennek gyermekei, fiai. Ők a fény e tanácstalan, sötét világban, gyertyafény az útvesztőben. Irányt mutatnak a tévelygőnek, keresőnek, veszendőnek.

E világ rothad a felhalmozódott szenny miatt. Semmi nem tiszta, semmi nem igazi és nem állandó. A bűn megrontotta a szépet a természetben, a kultúrában, az ember elméjében. Rothad az erkölcs is. Szükség van valamire, ami értelmet ad, valakikre, akik legalább enyhülést adnak a világ nyomorultjainak. Ők az íz, a só. Általuk létezik még e pusztuló világ.

Ők az Istennek gyermekei, fiai. 

Te átadtad már szívedet, életedet az Úr Jézusnak? Kaptál tőle tiszta fehér ruhát, új szívet, új életet? Tudod-e az új nevedet: „Isten megváltott gyermeke”? Ha bátran mered az igent felelni, akkor tudd meg, hogy e világ epekedik utánad!

Hol vagy? Iskolában, kórházban, lakatosműhelyben, volán mögött, egyetemi katedrán, mosogatótál, műtőasztalnál vagy bölcső mellett, tolószékben vagy a sportpályán?

Isten gyermekei, vegyétek észre, halljátok meg a nyögést, a sóhajt, a kiáltást! Kiált a világ, nyög az ember. Segítsetek! Segítsetek!

Isten számít rád, légy jelen a hétköznapokban, az emberek életében! Nyújts kezet, mutass fényt, adj tartalmat, értelmet, ízt a kínlódó embernek! Isten megváltott gyermeke vagy, nem szárnyas kis angyalka, nem glóriás szent. Isten az embert akarja használni, hétköznapi, húsvér embert, megváltott gyermekeit: téged, engem. Sóvárog utánad a munkatársad, az apád, a gyermeked, a szomszédod, az elfelejtett ismerősöd. Adj mindenből, amit ingyen és kegyelemből kapsz: mosolyt, segítő kezet, vigasztaló ölelést, megértő szót, biztató levelet, reményt a csüggedőnek, együttérzést a gyászolónak. Adj! A szenvedők epekednek. Mutasd be Krisztust a sóvárgó embereknek, az élő, a diadalmasan feltámadt Krisztust a sóvárgó lelkeknek! 

Szeretném mindig érezni annak a súlyát, hogy felelősséget bíztál rám, Uram. Segíts észrevenni a szükséget, ahol engem akarsz használni! Szolgád vagyok – ó, mily nagy kegyelem! Köszönöm, hogy megváltottad az életem! Áldom, dicsérem szent nevedet. Ámen.

(Morzsák 1., 1999)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella