„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” (2Kor 5,17)
Mily felszabadító öröm lenne az, ha a kölcsönző, akinek nagy összeggel tartozunk, bejelentené, hogy elengedi az adósság hátralevő részét! Valakit műtétre készít elő az orvosa. Meg kell operálni, mert egy gyanús daganatot fedeztek fel. Az utolsó ellenőrző vizsgálatnál kiderül, hogy eltűnt a daganat, nem találják, nincs szükség műtétre. Egy szerelmes asszony epekedve várja a távolban lévő férjétől a levelet, de hiába, már hetek óta semmi hír nem érkezik. Ám egyszer a postás egy köteg tépett, sáros levelet hoz a postahivatal értesítésével együtt: „Elnézését kérjük a késésért, de levélgyűjtő raktárunkban egy kis baleset történt, levelei ezért késtek, meg sérültek”.
Mindezek megtörténhetnek bármelyikünkkel. És mennyit szenved az ember ilyen és hasonló élmények és események miatt?!
Krisztusban újjá lesz minden!
Lehetséges ez? Nem eltúlzása ez a hitnek?
A lelki ember felfogása és a földi élettől való elvárása egészen más. Legalábbis másnak kellene lennie. Krisztusban a kevés, a kicsi is áldott, és megelégedéssel kell fogadnunk. Mert gondviselőnk nekünk Isten. A betegségben reménységünk az Úr Jézus gyógyító keze; és nem rettegünk a haláltól, mert a koporsó nem a végállomás; házastársi kapcsolataink szilárdságát és maradandóságát mi nem tudjuk biztosítani szerelmünkkel, ragaszkodásunkkal, taktikáinkkal – de, ha két ember között Krisztus a kapocs, akkor „a hármas kötél nem szakadhat el”, biztosítva van.
Krisztusban vagyok-e? Ha igen, akkor a testi-lelki-szellemi szükségek nem lehetnek úrrá életem felett, nem nyomoríthatnak meg. Krisztusban nincs keserűségem, amely megront, de minden helyzetben, minden körülmény között van reményem.
Teremts engem újjá, Krisztusom! Veled kívánok élni más, új életet. Tartsd védő kezedben életem! Köszönöm, hogy hihetem és kérhetem a Te gondviselésedet. Áldom, dicsérem szent neved.
Kihez szeretnél hasonlítani?
„Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, akik magukat ajánlják. Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.” (2Kor 10:12,18)
Minden embernek óriási kísértése, hogy hasonlítgassa magát másokhoz. Ez velem is gyakran megtörtént, különösen serdülő koromban. Főleg a testi, fizikai adottságaimmal voltak gondjaim: mindig alaposan alul maradtam. Sokat keseregtem a tükör előtt titokban, és kérdeztem a jó Istent, hogy miért teremtett engem ilyennek, és miért nem lettem fele olyan csinos és szép, mint ez meg az!
Persze titokban tartottam elégedetlenségemet, bánatomat, a világ kincséért sem osztottam volna meg ezt a titkot senkivel. Azután múltak az évek, és rájöttem, hogy óriási nagy hibát követtem el a hasonlítgatásokkal. Miért? Mert én választottam ki az ideált – a szépet, a csinost.
Igen, leértékeltem, lenéztem magamat. Pedig, ha akkor valakivel megosztottam volna kínos titkomat, esetleg megmutatta volna nekem az igazán nyomorúságban élőket is: a nem hallókat, a nem látókat, a kancsalokat, a sántákat, a bénákat, a törpenövésűeket, az elhízottakat, a kirekesztetteket, az árvákat, a tüdőbajban szenvedőket, a cukorbetegeket...
Ó, hogy szégyellem most magam, kesergés helyett mennyi hálára, örömre volt okom!
Rosszul választottam az ideált, az eszményképet – a mércét. Nem gondoltam azzal, hogy Isten tervezett olyanná, azzá, aki vagyok! Mivel korán átadtam szívemet az Úr Jézusnak, és komoly lelki nevelésben volt részem, kerestem a „lelki ideálokat” is: szerettem volna hasonlítani a lelkipásztorom feleségéhez, Sárika nénihez, a lelkipásztoromhoz, szüleimhez, néhány kedves tanáromhoz. Ma, idős fejjel, ha megkérdem magamtól: kihez szeretnék hasonlítani? – már tudom, hogy semmiképpen nem akarok a ma élő „szentekhez” hasonlítani! Mert megtanultam, hogy ők is hús-vér emberek. Tévednek, elbuknak, vétkeznek. Ők is kegyelemre szoruló emberek. Nem akarok földi ideálokat keresni, azokért rajongani, magamat hozzájuk hasonlítgatni.
Megkérdem Istent: „Milyennek látsz Te engem, Uram? Kegyelemre szoruló gyermeked vagyok, bűnös, irgalmazz nekem!” Ilyenkor rám mosolyog az Úr, és azt mondja: „Olyannak látlak, mint ahogy egy apa láthatja gyermekét, aki visszatért az atyai házhoz hosszú tévelygések után. Új ruhára, sarura és gyűrűre van szükséged – hiszen gyermekem vagy, tékozló gyermekem!”
Ó, de vágyom hasonlítani Jézushoz, vágyom, hogy kiábrázolódjon az életemben Krisztus! A világ ideálokat ajánlgat, kínál – nem kell. Jézust vágyom.
Mit használna nekem e földi élet nélküled, Jézusom?! Tied vagyok, tarts meg engem. Hiányaimat, bűneimet jól ismered és tudom, hogy azok ellenére szeretsz. Köszönöm. Vágyom egyre jobban Hozzád hasonlítani, Uram. Ámen.
(Morzsák 1., 1999)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
Az orosz hadsereg két rakétával, valamint 107 csapásmérő és álcadrónnal támadott ukrajnai célpontokat péntekre virradóra.
Halálos közlekedési baleset történt a Munkácsi járásban, Sztrabicsovo (Mezőterebes) közelében. Egy 34 éves gyalogos a helyszínen meghalt.
A fronton életét vesztette Mihajlo Roszoha, kárpátaljai katona. Hosszú ideig eltűntként tartották nyilván, halálhírét most erősítették meg.
A csapásokban lakónegyedek és egy kereskedelmi hajó kapott találatot, két ember pedig életét vesztette.
Az év eleje óta a megyében összesen 17 ember vesztette életét tűz következtében.
Voliny megyében büntetőeljárás indult egy 38 éves nő ellen, akit kiskorú gyermekkereskedelemmel gyanúsítanak
A létesítményt ért találat komoly fennakadásokat okoz az Oroszországon belüli olajszállítás logisztikájában.
Felszólították egyúttal az unión kívüli országokat, hogy segítsenek az ukrán finanszírozási nehézségek áthidalásában.
Harry sussexi herceg csütörtök reggel előre be nem jelentett látogatásra Kijevbe érkezett.
Több mint egy év után érkezett a tragikus hír: elesett Rudák Vaszil tereszvai katona.
