/ Mozaik

„Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.” (1Kor 9, 22)

Ma úgy mondanánk, hogy Pál apostol nagyon rámenős ember volt. De meg is bocsátunk neki, mert Krisztusért égett a szíve, buzgott a lelke.

Milyenek vagyunk mi, a modern világ felvilágosult, „modern” keresztényei? Kényelmesebbek, ráérősebbek – és magyarázkodunk. Megmagyarázzuk, hogy most már más az emberek életformája, nem lehet csak úgy belerontani valaki magánéletébe. Kell a bizonyságtevés, jó a segítés, de joga van mindenkinek megválasztani, hogy mit és hogyan hisz. 

A fenti indokok miatt aztán szépen elaltatjuk a saját felelősségünket, mert hát a másik ember örök életének kérdését nem feltétlenül nekünk kell a vállunkra venni. Az mindenkinek a magánügye.

Igazán így gondolja ezt Isten is? Nem, ez a Sátán modern mérge, ámítása! A modern ember igényei semmit nem változtak, testi, lelki szükségei vannak. A szeméből még mindig kettő van, a fül nem sétált a hát közepére, a vidám gyermek ma is kacag, a gyászoló ember ma is siratja szeretteit. Miért kellene éppen az evangéliumot és az evangéliumhoz való emberi viszonyt megváltoztatni, modernizálni? Ez csak kibúvó!

„Mindenkinek mindenné lenni” – ezt nem szeretjük, ezt szeretnénk modernizálni. A nő Istennel szembefordul és kijelenti: majd én tervezem és szabom meg, hogy szülök-e gyermeket, mikor és mennyit! Nem adja testét Isten kezébe, hogy az Ő szent keze formáljon emberéletet a szíve alatt.

A férfi szabadságjogát követeli és gyakorolja. Fárasztó egy asszony keserves panaszait meg az örök gyermeksírást hallgatni. Joga van jól érezni magát üde, fiatal, kedves Barbie babákkal... A fiatal előtt ezerféle színes kábítás és csábítás, miért ne kóstolgatna bele ameddig fiatal?!

Az idős ember nem öreg, nem és nem! Most, a naplementében akarja kipótolni az elmulasztottakat. Nem leszek nagyapa, nem leszek nagymama! Élni... élni... az életet élvezni akarom!

Ki az, aki hajlandó fáradt, aggódó, gondokkal küszködő anyává lenni Isten kezében? Ki az a férfi, akinek szent az Isten előtt tett ígéret és fogadalom? Aki feje a családnak, támasz a feleségnek, védelem a gyermekeknek, akire még akkor is számítani lehet, amikor fáradtan, gondokkal küzd? Ki az az idős ember, aki hálaadással akarja élvezni és megosztani azt, amit Isten kegyelméből kapott, aki életével példát mutathat az unokáinak? Ki az a fiatal, aki minden kalandnál gyönyörűségesebbnek tartja a tiszta szűzi életet, akinek ereje a Krisztus, és tud várni, készülni az élet nagy és nemes feladataira? 

Ma már nincsenek ilyenek! – könyveljük el rezignáltan.

Van! Vannak még, akik el tudnak simulni Isten tenyerén, tudnak vállalni, lemondani, ajándékozni, tűrni, szeretni. Kik ezek? Hol élnek? Itt, ezen a földön, ebben a mai modern világban: a konyhában, a bölcső mellett, a hűséges férj oldalán, ragaszkodnak a családjukhoz, örökre elkötelezettek a gyermekekért, az egyetlen feleségért. Vannak még nagyapák és nagymamák, akik abban lelik gyönyörűségüket, ha szeretetet adhatnak, ha unokáik rajtuk csüngenek, ha taníthatják nekik a nemest, a szépet. Vannak fiatalok az iskolákban, munkahelyen, családban, társaságban, a zsibongó életben, akik tisztán és szentül őrzik magukat. Ők azok, akik fényt, értelmet, célt osztanak abból, amit a Szentlélektől kaptak és kapnak. Vannak, akik mindenkinek mindenné lesznek, akiknek fontos a másik ember örök élete. Vannak, akik, mint Pál apostol, „rámenősek” a lélekmentésben, mert van felelősségtudatuk.

Kérdezzük meg önmagunktól: én melyik kategóriába tartozom? Milyen szerepet töltöttem és töltök be az otthonomban, az iskolában, a családomban, a házasságomban, a munkahelyen, a betegágyban, vagy már botra támaszkodva, öregen? Hová, mivé lettek fiatalkori álmaim, mit és mennyit jelentek azoknak, akik rám bízattak?

Örök életet ajándékoztál nekem, Úr Jézus, amikor a kereszten megcsúfoltan, bűneimet viselted. Átokká lettél miattam. Megváltottál, mert szerettél. Köszönöm Neked! Segíts engem gyermekeddé lennem, aki hasonlít hozzád a vállalásokban. Segíts, hogy szeretettel, alázattal, felelősséggel hirdetni tudjam az evangélium megmentő üzenetét ebben a jegessé vált, modern világban! Ámen.

(Morzsák 1., 1999)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella


Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek


Címkék