A szőlő téli tápanyag-utánpótlásáról

Közutak, vízelvezető csatornák, víztartók, teraszfalak építése és javítása, a talaj elegyengetése, planírozása, a frissen forgatott homokterületek megkötése – mind olyan munka, amit télen alkalomadtán célszerűen elvégezhetünk, s el is kell végeznünk.

A téli időszak legfontosabb munkája azonban a trágyázás, a trágya kihordása és elhelyezése. A trágyakihordást kevésbé ked­vező időjárás mellett is elvégez­hetjük, de az elhelyezés – akár az egész területen egyenletesen terítjük el, akár tányérokba he­lyezve alkalmazzuk – csak ak­kor történhet célszerűen, ha a trágya nem fagyos, könnyen és egyenletesen szétrázható, el­osztható. A nehezen oldódó és bomló műtrágyákat, szárított sertés- és szarvasmarhatrágyát, olajpogácsát, szaruforgácsot, káli- és foszforsókat, továbbá a trágyagipszet is célszerű tél ele­jén vagy télen elszórni. A kötött agyagtalajokon a nitrogéntrá­gyákat is elszórhatjuk tél vége felé, homoktalajon azonban ez utóbbiakat csak a természet megindulása után alkalmazzuk.

Mind a szerves, mind a mű­trágyákat legalább 25-30 cm mélyen az oldalgyökerek mély­ségébe kell lehelyezni, így ér­vényesülnek legjobban. A seké­lyen adott trágya szintjében a talaj hamarabb kiszáradhat, s így nem szolgálhatja a tőke fo­lyamatos tápanyagellátását. Sőt: inkább a gyomokat növe­li, mivel elsősorban csak a ta­laj felsőbb rétegeiben jelent tápanyag-utánpótlást.

Hegy- és domboldalakon a lejtővel keresztben húzott árok­ba vagy a tőke felett ásott göd­rökbe ajánlatos a trágyát elhe­lyezni. Nagyobb esőzéseknél az erózió következtében a lejtő irányában húzott árokba adott trágyázásnál a megmozgatott föld és vele együtt a trágya is lemosódhat a domb aljára.

A szőlőnél általában nem trá­gyázzuk a talaj egész felületét, hanem csak a sorközöket. Szü­ret, illetve a fedés befejezése után kezdjük meg mindjárt a sorközök kimélyítését, hogy a fagyok beálltáig befejezhessük. A mélyítést géppel, fogatos ekével vagy kézi erővel végez­zük. Ahol a szőlő bakhátra be van fedve, ott kisebb mélyítés­sel el tudjuk érni a szükséges 25-30 cm mélységet. Az átla­gosnál nagyobb sortávolságnál a trágyát a sorközökben már két árokba kell a sorközökben ten­ni vagy az elteregetett trágyát be kell szántani.

A szervestrágyázás ideje ősztől tavaszig tart. A szőlőt te­hát fedés után nyitásig bármi­kor trágyázhatjuk ugyan, de legjobb az őszi trágyázás. A foszfor- és káliumműtrágyákat ugyancsak legjobb ősszel adni, de adhatjuk a tél fo­lyamán is egészen a nyitásig bármikor. Fontos azonban, hogy az kellő mélyre, az oldal­gyökerek mélységéig jusson. Mivel ezek általában nem mo­sódnak le, éppen úgy mélyíte­ni kell alájuk, mint a szerves trágya alá. A nitrogénműtrágyát általá­ban tavasszal, nyitás előtt szór­juk ki. Mivel azonban a mi csapadékviszonyaink mellett egy év alatt még a nitrogénműtrá­gyáknál sem tapasztaltak a sző­lő gyökérszintje alá történő lemosódást, adhatjuk a többi műtrágyával együtt is ősszel, esetleg felét ősszel, felét ta­vasszal.

Szervestrágyázásra egyide­jűleg rászórjuk az adagolandó műtrágyákat is, így még a foszfor és kálium sem kötődik le olyan könnyen, tehát na­gyobb arányban marad felve­hető állapotban. Ha többféle műtrágyát adunk, azokat köz­vetlenül kiszórás előtt össze­keverhetjük, így kevesebb munka lesz vele.

Tápanyagban nagyon sze­gény futóhomokos talajon a műtrágyák hatóanyaga gyen­gébben kötődik meg. Ezért amikor a műtrágyát nem a szer­ves trágyával egyidejűleg ad­juk, ilyen talajon ajánlatos még a foszfor- és káliumműtrágyákat is tavasszal, nyitás előtt hoz­záadni.

Mélyítés után megkezdhet­jük a trágya behordását a sorok­ba. Istállótrágya kiszórását azonban csak fagymentes idő­ben tanácsos végezni, mert ha a föld fagyos, akkor nem tud­juk a behordott trágyát betakar­ni, emiatt tápanyagveszteség történik. Olyan szerves anyag­gal való trágyázás esetén, amelynél a be nem takarás mi­att nem következik be táp­anyagveszteség, a trágyázást akkor is elvégezhetjük, ha a föld meg van fagyva. Betakar­hatjuk a fagy kiengedése után is.

Az istállótrágyát azonnal el kell teregetni és földdel beta­karni. Más szerves anyagot vagy műtrágyát ugyancsak ha­sonlóan takarunk be. Ősz vagy tél folyamán a befedett szőlők­ben a betakarásnál tulajdonkép­pen csak vékonyabb földréteg kerül a trágyára. Csak akkor lesz a trágya fölött a szükséges vastagságú földréteg, amikor tavasszal a tőkékről a földet nyitással a sorközökbe kihúz­zuk. Még jobb hatást érünk el a trágyázással, ha szétterítés után ásáskor beleforgatjuk vagy belekapáljuk a talajba, így nem rétegben kerül be a trágya, ha­nem vastagabb földtömeggel keveredik. Ha eközben a véko­nyabb oldalgyökereket elvag­daljuk, az nem káros, mivel újabb felszívó gyökerek képzé­sével még több elágazású gyö­kértömeg képződik.

A műtrágyák használatával kapcsolatban a következőkre legyünk figyelemmel: a szőlő gyenge növekedése­kor emelni kell a nitrogénada­got, ahol viszont túl erősen növekedik, nitrogént keveset vagy egyáltalán ne adjunk, inkább a kálium- és foszforadagokat növeljük. A műtrágyák, de a szerves trágyák is akkor érvényesül­nek jól, ha a tenyészidőszak folyamán a talaj többször jól beázik. Száraz időben vagy talajon a hatásuk elmaradhat, ilyenkor a következő évben érvényesül.

Bodnár István
kertészmérnök