Év végi összegzés - Több lábon

Több lábon állni most a kor szigorú parancsa, vallja Szanyi Km Ferenc, aki Nagydobronyban gazdálkodik népes családjával. Többféle kultúrával foglalkozni eddig is megérte, mivel ha az egyik mind hozam, mind jövedelem szempontjából gyengébben sikerült, akkor kisegített bennünket a másik. Majd így folytatja a megkezdett gondolatait a fiatal gazda: sokan sokféle várakozással tekintenek a jövőbe, ám egyben biztosak lehetünk, hogy valamennyi zöldségféléből kevesebb fogy majd, mint a koronavírus előtti időkben. Ez részben a lakosság elszegényedésével magyarázható, részben pedig azzal, hogy sokan ismét külföldön dolgoznak, így tehát kevesebb a potenciális vásárló.

Beszélgetés közben leértünk a kert alsó részében álló egyik fóliához, ahol már a többiek vártak ránk. A feleség, Katalin, a 19 éves nagylány, Evelin, a 14 éves Ferike és a nyolcadik életévét nemrég betöltő Georgina. A kislány – inkább csak a fénykép kedvéért – odaállt a többiekhez, és hozzálátott a fóliaház talajának elegyengetéséhez. Ugyanúgy, ahogy a többiektől látta.

A talaj elegyengetését, vízszintbe hozását a Szanyi család ugyanolyan fontosnak tartja, mint a hajtatótér termőréte-gének bő vízzel való átmosatását. Teszik ezt azért, hogy tavasszal ideális körülmények között fejlődhessen a szezonkezdet első növénye, a hónapos retek. Amely az utóbbi négy-öt évben stabil jövedelmet biztosított, ám idén ennek a primőrnek az értékesítése – a koronavírus visszaszorítására hozott központi intézkedések – miatt nem ment olyan egyszerűen. Szerencsére a felvásárlók között akadtak régi ismerősök is, akik, ha a szokottnál jóval alacsonyabb áron is, de mindig átvették a felszedett mennyiséget és a hágón túli partnereik segítségével eljuttatták egyenesen az ottani élelmiszerboltokba. Merthogy a nagybani zöldségpiacokat a hatóság bezáratta, csak a termelők és a kereskedők óriási felháborodása és kemény tiltakozó akcióik után nyíltak meg egy hónap múlva ezek a helyek.

– Idén is a retekkel kezdjük, melynek a magvát február folyamán vetjük el – veszi át a szót Katalin. – Hogy pontosan mikor, az nagyban függ az utolsó téli hónap időjárásától. Már majdnem egy éve együtt élünk a járvánnyal, hol szigorodtak, hol enyhültek a karanténszabályok, ám a zöldség- és gyümölcspiacok bezárására azóta nem került sor. Reméljük, így is marad.

– A retek után mely növényeknek szavaztak bizalmat?

– Szerintem jól döntöttünk, amikor az egyik fóliasátorban csemegekukoricát termesztettünk, melyet a koraiság elérése céljából sejttálcán neveltünk és úgy palántáztuk ki – hangzik a válasz. – A másik fóliába pedig uborka került. Mindkét kultúra szép termést hozott. És ezeket a terményeket már megfelelő áron, minden nehézség nélkül sikerült értékesíteni.

Szanyiék emellett újburgonyát és télikáposztát is termesztettek a határban található földparcellájukon. A krumpli jól jövedelmezett, a káposzta kevésbé, mivel a kedvező időjárásnak köszönhetően termett belőle minden gazdának bőségesen.

– Úgy gondolom, hogy eljött az ideje a megérdemelt pihenésnek…

– Újévig valóban semmilyen komolyabb munkát nem tervezünk – így a családfő. – A vetőmagvak, a vegyszerek, a műtrágya jelentős részét megrendeltem, illetve gazdatársaimmal egyeztetek, hogy a továbbiakban mit hol érdemes még beszerezni. Szerencsére ezen a téren tavasszal sem volt nagyobb fennakadás, bár növényvédő szerekből a választék a szokásosnál kisebb volt. Az új esztendő első napjaiban aztán hozzálátunk egy, a mostaninál jóval nagyobb palántanevelő építéséhez. Ezzel régi tervünk válik valóra. A tapasztalt zöldségtermesztők tudják, hogy egy tágas hajtatóközeg nincs annyira kitéve az időjárás szeszélyének, különösen a nagy hőingadozásoknak, így a fiatal növényi sarjak kiegyensúlyozott fejlődéséhez sokkal egyszerűbb megteremteni a körülményeket. A magas légterű fóliasátrakhoz, melyeket jobbára mi magunk építettünk, egy megfelelő nagyságú palántanevelő megléte jogos elvárás – hangsúlyozza a házigazda.

Extrém körülmények, karanténhelyzet ide vagy oda, haladni kell a korral.

Kovács Elemér