A sztálinizmus áldozataira emlékeztek Szolyván - A kárpátaljai magyarság golgotája

1944 ősze a kárpátaljai magyarság golgotájaként került be a történelembe. Az elszakítottságba került nemzetrész férfitagjainak második világháború utáni szenvedése az egész közösséget megviselte. A munkaképes férfiakat deportálták, hazug mesével elhurcolták, s az úgynevezett málenykij robotról közülük több tízezren soha nem tértek haza. Nagyapák, apák, férjek nélkül maradt közösségnek kellett küzdeni a túlélésért, a megmaradásért. A fájdalmas múltra, a veszteségekre emlékeznünk és emlékeztetnünk kell, hogy soha ne ismétlődjön meg a nemzetiségi hovatartozás miatti deportálás, népirtás.  

A Szolyvai Emlékparkban immár hagyományosan Erzsébet-nap tájékán gyűlnek össze a megemlékezők, hogy fejet hajtsanak az ártatlan áldozatok emléke előtt.

Idén november huszadikán került sor a főhajtásra, amikor is ökumenikus istentisztelettel, koszorúzással emlékeztek a kommunista diktatúra áldozataira az emlékparkbizottság tagjai, a történelmi egyházak és a magyar társadalmi szervezetek képviselői. A lélekharang megkondulása után Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke  beszámolt a testület ez évi tevékenységéről. Mint elmondta, a Kárpátaljai Szövetség támogatásával elkészült a park térfigyelő kamerarendszere, továbbá Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának támogatásával sikerült helyreállítani a korábban három alkalommal is megrongált, Kárpátalja 1944 utáni tragédiáját bemutató szabadtéri kiállítást. Kiemelte: a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján idén februárban a munkácsi várban felavatták a totalitárius kommunista elnyomó rendszer kárpátaljai tevékenységét dokumentáló állandó kiállítást. Tóth Mihály szomorúan állapította meg, hogy hetvenhét évvel a tragikus események után, valamint több mint harminc évvel a független Ukrajna megszületése után „az ukrán államhatalom részéről mind a mai napig semmiféle elmozdulás e kérdés hivatalos elismerését illetően nincs”. Az emlékpark bizottság elnöke nehezményezte azt is, hogy az illetékes ukrán szervek kitiltották az országból Tilki Attilát, a magyar Országgyűlés képviselőjét, aki rendkívül eredményes munkát végez a Kárpátaljával szomszédos Csonka-Bereg lakosságának 1944-es elhurcolásával kapcsolatos tényanyag feltárásában.

A vendégeket, a megemlékezőket Fuchs Andrea köszöntötte, majd ökumenikus istentisztelet keretében Pogány István római katolikus plébános, Pocsai Vince és Dávid Árpád református lelkészek, illetve Szkoropádszky Péter görögkatolikus parochus emlékezett meg népünk gyászos korszakáról és imádkoztak az áldozatok lelki üdvéért.

Emlékeznünk kell arra az időszakra, amikor egy közösség felszámolásának a terve politikai, hatalmi szándékkal egyesült. Ma kivégzéstől nem kell tartania egyetlen magyarnak sem, azonban egy közösséget meg lehet semmisíteni úgy is, hogy korlátozzák nyelvhasználatát, megakadályozzák oktatását, intézményeiket veszélyeztetik, vezetőit zaklatják és elüldözik. Nem szabad hagynunk, hogy ezek az idők visszatérjenek ide, Kárpátaljára, fogalmazott beszédében Íjgyártó István, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott kijevi nagykövete.

Ahhoz, hogy megteremtsük a közös jövő alapjait, hogy együtt haladhassunk előre, szükségünk van közös igazodási pontokra. 1944 ősze minden kétséget kizáróan közös tragédiája valamennyi kárpátaljai magyarnak, olyan történelmi emlék, amely összeköt bennünket. Én ezért tartottam fontosnak, hogy itt legyek ma, és fejet hajtsak az áldozatok emléke előtt, fogalmazott Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora.

Köszöntötte a megemlékezőket Jevhen Tiscsuk, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás művelődési, nemzetiségi és vallásügyi főosztályának vezetője is. A felszólalások után a Tiszabökényi Csillag Kórus lágerdalokat adott elő, majd Dupka György, a Szolyvai Emlékpark felelős titkára az eddigi kutatások eredményeiről számolt be, megemlítve, hogy több mint egymillió magyar ember került a történelmi Magyarországról a Szovjetunió Gulag-rendszerébe, közöttük sok egyházi vezető is. A görögkatolikus egyház 129 papját ítélték rabságra, továbbá 24 református lelkészt és 19 római katolikus papot hurcoltak el. „Célunk, hogy a következő nemzedék szívén viselje és megőrizze azoknak az embereknek az emlékét, akik kiálltak családjukért, nemzetükért, vallásukért – szögezte le a Gulag-kutató. Végezetül a jelenlévők koszorúzással és néma főhajtással emlékeztek a mártírokra, az ártatlanul meggyilkoltakra.

A megemlékezés – melyet a Himnusz és a Szózat foglalt keretbe – koszorúzással ért véget.

Kósa Eszter