Június 4-én délelőtt az ungvári Kálvária temetőben koszorúzással egybekötött csendes megemlékezésre került sor Posch Alajos mártír újságíró sírjánál, aki a csehszlovák megszállás első polgári áldozata volt. Az újságíró életének eddig ismeretlen részeit Zubánics László ismertette, majd elsőként Vida László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja helyezte el a megemlékezés koszorúját. Az UMDSZ, a MÉKK és az UNE UMOTI részéről koszorúzott Spenik Sándor, Meskó János, Dupka Nándor, Molnár Sándor és Rónay Lerry.
Az alábbiakban közreadunk egy, az újságíró életét bemutató tanulmányt, amely számos újdonságot is tartalmaz.
A nemzeti összetartozás napja megfelelő időpont arra, hogy egy Kárpát-medencei németnek született magyar állampolgár tragikus sorsát látleletként tárjuk a nagyvilág elé. Egy német fiatalember az ezeréves Magyarország, 1896 fénylő évében is beleszeretett a magyar presztízsbe, kultúrába, nyelvbe stb., és elhatározta, hogy ő márpedig magyarrá lesz. Született Vas megyében, annak is a nyugati fertályán, pályát futott be az ország közepén, Makón és magyar mártírhalált halt az ország keleti végén, Ungvárott. Sorsa maga a Kárpát-medencei Magyarország egysége az utolsó pillanatban.
Posch Alajos Németgyirón (Deutsch-Gerisdorf) Vas vármegyében, Lékától kissé nyugatra 1884. szeptember 28-án született egy német faluban (ma Burgenland, Ausztria). Itt anyakönyvezték a közeli Pilgersdorf plébániáján. Német parasztcsalád sarja, bátyja Posch János két évvel volt idősebb nála, aki 1882-ben látta meg a napvilágot. 1931-től Budafokon a Magyar Királyi Polgári Fiúiskola tanára, 1943-ban annak igazgatója. A manapság Burgenlandnak nevezett vidék német paraszti világából eredt tehát útnak a két testvér. Posch Alajos kereskedelmi érettségit tett, majd a pozsonyi jogakadémia hallgatója volt. Az államszámviteli vizsga sikeres letétele után Makón a városnál számgyakornoki állást kapott. Innen nevezték ki 1909 őszén számtisztnek a működését 1910. január 1-jén megkezdő szerednyei főszolgabírósághoz. Ekkor került tehát Kárpátaljára állami hivatalnokként. Ez a státusz, valamint újságírói ambíciói késztették arra, hogy nevét megmagyarosítsa, úgy azonban, hogy a régit is megőrizze. Egyszerűen Pósnak kezdte írni, ha választékosabb kívánt lenni, akkor Pósián néven írta alá cikkeit. Később sikerült csere útján Szerednyéről Ungvárra kerülnie a város hivatalához pénzügyi számellenőrnek.
Pós Alajos, a megbecsült ungvári állami hivatalnok, 1919. március 7-én (a halála napján) értesült arról, hogy hivatali pályáján számvizsgálóvá léptették elő. Törekvéseire mutat rá, ambícióját demonstrálja, hogy a kinevezés hírére a szemtanúk szerint azt mondta: „A napokban felmegyek Budapestre és áthelyeztetem magamat a minisztériumba”.
Az újságírást még Makón kezdte, a Makói Hírlapnál egy időben szerkesztő is volt. Az Ung című társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági újság az Ungmegyei Gazdasági Egyesület Hivatalos Lapja volt, amelynél 1910. április 10-től a belső munkatársa lett. Az Ungi riportok című sorozatával nagy sikert aratott a következő évtől kezdve. Az első darabja a görög katolikus püspöki palotáról szólt és mesterien ötvözte a múltat az 1910-es évek jelenével. Folytatta a siketnéma intézet, az ungvári vár, a perecsenyi vegyigyár, az agyagipari szakiskola, a bábaképző intézet, a főgimnázium történeti múzeuma, a meteorológiai állomás, a földrengésjelző obszervatórium, a villanygyár stb. riportjellegű bemutatásával.
Tárcacikkei kedvenc olvasmányok voltak, mert humorral-iróniával és éleslátással íródtak. Emlékezetesek voltak halála után is még egy darabig: A másodvirágzás, Az asszonyi becsületért, Bolond írnok, Szerelem és való, Egyórás viszony, Az ingyen népiroda, Eszmék a Nagy-Ungvárról, A Bercsényi-szobor, Több világosságot, Az osztrák gyermekek fogadása stb. Ezekben és másokban is megmutatkozott szociális érzékenysége. Az úgynevezett színi rovat 1910-től az ő kezében volt. Az ungvári Drámai Színház 1907-től kezdte meg működését. Ugyancsak ő írt az Ungban a képzőművészeti kiállításokról is.
Utolsó riportját a cseh katonaság ungvári bevonulásáról írta a lapban. Elismerésének egyik állomása volt, hogy az ungvári Gyöngyösi Irodalmi Társaság 1911. november 4-én felvette tagjai sorába. Szerelmi vallomások a különböző népeknél című munkájával mutatkozott be a Társaság ülésén. Mindenki nagy jövőt jósolt neki az újságírói pályán, hiszen még csak huszonéves volt. Úgy vélték barátai és jó ismerősei, hogy elhagyja majd Ungvárt és Budapesten fog karriert befutni.
Thomas Masaryk névnapját 1919. március 7-én ünnepelte az a csehszlovák katonaság, amely 1919. január 12-én vonult be Ungvárra minden ellenállás nélkül. Masaryk ekkor már a Csehszlovák Köztársaság elnöke volt. Az ünneplés idején tehát az idegen cseh katonaság majdnem két hónapja birtokolta a várost. A cseh katonák fáklyásmenettel és zenekarral járták be a várost. Legelőször Ung megye Vármegyeháza előtt játszottak, ahol a cseh zsupán lakott, azután átmentek a Kossuth térre, majd a Nemzeti/Korona/ Szálló előtt folytatták a muzsikálást. Majd a Széchenyi (ma Korjatovics) térre vonultak, ahol a Millennium Kávéház (a Duhnovics utca sarka) előtt előadták a csehszlovák himnuszt. Ekkor történt, hogy a kávéház előtt álló Pós Alajos állítólag valami megjegyzést tett. Hogy mit, az sosem derült ki. A cseh katonák erre ütni-vágni kezdték és bajonettel összeszurkálták, majd a megsebesített Póst közrefogva a kaszárnya elé hurcolták. Egyesek szerint a Hajnal (ma Bercsényi) utca bejárata előtt a vérveszteség következtében összeesett, ezért a kórház felé vonszolták, de mire odaértek, Pós Alajos meghalt. Mások elbeszélése nyomán a katonai kórházban hunyt volna el, mivel a nagyobbik sebében vattát találtak, de az orvosi beavatkozás elégtelen volt. A holttestet a csehek este a katonai kórházból átszállították a közkórházba. Az esetnek ez a leírása az Ung című újság 1919. március 9-i számában jelent meg.
A Népszava saját tudósítója szerint másként adta elő a tragikus eseményt. Szerinte az ungvári Szociáldemokrata Párt vezetősége és az SZDP többségű Városi Munkástanács erélyes magatartása következtében a cseh megszállók addig tartózkodtak a nagyobb garázdálkodástól. Ám Masaryk névnapja alkalmából cseh díszszázad és zenekar vonult ki a Széchenyi térre, hogy zenéljen. Amikor a cseh himnuszt kezdték el játszani, az egybegyűlt városi tömeg mozogni kezdett. Egy beteg-nyomorék ember pedig azt a megjegyzést tette, hogy ő maga egyedül kiverne 60 ilyen csehet a városból. Ekkor mellette állt Pós Alajos. A cseh katonák odarohantak, és azt hívén, hogy ő tette a megjegyzést, Póst ütlegelni kezdték és többször rohamkéssel, bajonettel megszúrták. Hiába ismételte németül, hogy ártatlan, a csehek tovább szurkálták és a laktanyába vonszolták. Az egyik fülét letépték és 15 szúrást ejtettek rajta, mely közül több halálos volt.
A halotti anyakönyvet 1919. március 9-én állították ki, amely szerint Pósch Alajos pénzügyi számvizsgáló, lakása Ungvár Váralja u., római katolikus, 34 éves, felesége Zachár Mária, szülei Pósch János és Schlögl Mária, elhalálozásának helye Ungvár katonai laktanya, időpontja 1919. március 7. este 8 és 1/2 óra, a halál oka gyilkosság szúrás által.
Az Alkotmány című újság 1919. március 14-i cikke beszámolt a temetésről. A cseh katonai alakulat olasz parancsnoka, Ciaffi ezredes parancsára a holttestet felboncolták és megállapították az orvosok, hogy huszonnyolc szúrást és számos zúzódást ejtettek rajta a cseh katonák. Az Ungvár rémnapjai című cikk szerint a ravatalt a közkórház előtt állították fel. Eleinte a csehek nem akarták kiadni a holttestet, félve a városi nép felkelésétől. Ungvár Városi Munkástanácsa és a Szociáldemokrata Párt vezetősége azonban garanciát vállalt, bizonyos feltételek mellett, hogy a temetés alkalmával megőrzi a városban a rendet és a békességet. Ciaffi ezredes feltételnek elfogadta, hogy a temetés idején cseh katonaság nem fog mutatkozni a menetben és a környékén. Egyetértett vele, hogy a „munkásság” fogja a rendet fenntartani. Nem így lett! A megbeszélés után parancs érkezett a cseh katonaságtól, hogy a közrend fenntartására zárt sorokban egy század cseh katona fog kivonulni, megakadályozandó a súlyos összeütközést, mely várható volt. Az egyházi szertartás keretében kizárólag egyházi énekeket szabad énekelni, tartalmazta a parancs. Ezzel arra céloztak a csehek, hogy a temetési menetben ne hangozhassák el a magyar himnusz. A temetésen ott volt a városnak szinte teljes lakossága. A temetés ekkor már túlnőtt valójában Pós Alajos magyar mártír elhantolásának ügyén. Ungvár város ekkor talált magára, ekkor találta meg a mintegy két hónapja a várost megszálló csehek ellen a nemzeti tiltakozás, megmozdulás méltósággal véghezvihető alkalmát és módját.
A betiltás ellenére a nyitott sírnál a tömeg elénekelte a magyar himnuszt, a Népszava úgy tudta, hogy a Marseillaise is elhangzott „és a forradalmi hangok üzenetet vittek a vitéz cseheknek”. Jellemző momentum ez a „forradalmi üzenet” a szervezett munkásság részéről, a tulajdonképpeni szociáldemokrata többségű ungvári Munkástanács részéről, amikor nemcsak a Felvidéket és Kárpátalját megszálló és elszakító csehek fenyegették a „polgári demokratikus” forradalmat, hanem napokon belül a kommunista puccs, a bolsevik hatalomátvétel, amely 1919. március 21-én vette kezdetét az ún. Tanácsköztársaság kikiáltásával.
A temetés napján Ungvár tisztviselő társadalma, a kereskedők és iparosok gyászsztrájkot rendeztek. A munkások fél napra beszüntették a munkát. Ezután Boncsó Vladimir, a csehek által kinevezett városi rendőrkapitány 2000-5000 korona pénzbüntetéssel sújtotta a sztrájkban résztvevőket, akik a rendőrkapitány szerint „hazaárulást” követtek el. A magyar himnusz eléneklése miatt a városban a csehek elrendelték a 8 órai zárórát és kijárási tilalmat és bejelentették, hogy napokon belül statáriumot léptetnek életbe, amit az olasz ezredes hevesen ellenzett.
Az antant-hatalmak csak 1919. március 13-án döntöttek Kárpátalja Csehszlovákiához csatolásáról. A Rutén Nemzeti Bizottság csak 1919. május 8-án mondta ki Ungváron a Csehszlovákiához való csatlakozást.
A temetést a rendkívüli társadalmi és nemzeti következtében nem lehetett megtartani 1919. március 9-én délután, ahogy eleinte tervezték. Arra csak március 10-én délelőtt 10 órakor kerülhetett sor. A temetési szertartást Tahy Abris, görög katolikus főparóchus végezte, aki annak idején Pós Alajost a feleségével is összeadta. Gyászjelentést adott ki az Ungvári Magyar Állami Pénzügyigazgatóság, Számvevőség és Adóhivatal: „Benne jó barátot és hű magyar hazafit vesztettünk”.
Az Ung című lap gyászjelentése „engesztelő és miseáldozatra” hívta olvasóit. A ravatalt és a sírt számos koszorú borította. Többek között koszorút helyezett el a koporsónál Gabika, a leánya, Jani, a bátyja, hivatali tiszttársai, Ungvár város „közönsége”, a Gyöngyösy Irodalmi Társaság, az Ungvári Szociáldemokrata Párt, az ungvári újságírók, a Katolikus Legényegylet, a főgimnázium diákjai stb.
Romanecz Mihály főgimnáziumi igazgatót a csehek egy napra börtönbe vetették, mert nem akadályozta meg, hogy diákjai szinte teljes számban részt vegyenek a temetésen és az egyéb összejöveteleken.
Az SZDP és a Városi Munkástanács küldöttségei stb. az olasz parancsnoktól a legszigorúbb nyomozást és felelősségre-vonást követelték, melyet Ciaffi ezredes meg is ígért. Az eseménynek országos sajtó-visszhangja is volt. A gyilkosságot elkövetők felelősségre vonása ugyanakkor elmaradt. Pós Alajos családja azonban nem akart belenyugodni mély fájdalmában, hogy igazságszolgáltatás útjára ne kerüljön fiuk elvesztésének szörnyű esete. Az anyós, Zachárné Jánossy Mária, német nyelvű, kemény hangvételű levelében követelte Masaryk csehszlovák köztársasági elnöktől a bűnösök szigorú megbüntetését. Az elnök részlegesen intézkedett: a vétkeseket nem vonták felelősségre, ugyanakkor az apa nélkül maradt Pós-családnak elnöki kegydíjat folyósíttatott havi 400 cseh korona összegben.
Pós Alajos rendre kimaradt az életrajzi, újságírói, irodalomtörténeti stb. lexikonokból. A Révai Új Lexikona (főszerkesztő Kollega Tarsoly István) ugyan megemlíti a Kárpátalja szócikkében, illetve Fedinec Csilla is szánt neki egy sort kronológiájában, azonban személye és emléke több mint 80 évre kihullott a magyar hagyományból, gondozni való nemzeti értékek rendjéből.
(Készült Horváth Lajos cikke – Havi Magyar Fórum alapján).
-fogarasi-
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat! Értesüljön időben a legfontosabb ukrajnai és kárpátaljai hírekről! Kövessen minket Facebookon, Instagramon, Twitteren vagy iratkozzon fel Google News csatornánkra!
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
A Hormuzi-szoros blokádja miatt az Európai Uniónak élelmiszerhiánnyal és jegyrendszer bevezetésével kell szembenéznie.
Csapást mértek az ukrán erők az orosz fekete-tengeri flotta Sztrileckij nevű hadihajóforgalom-irányító pontjára.
Felfegyverkezésével Oroszország a NATO-val való katonai konfrontációra készül − jelentette ki a német védelmi miniszter.
A harci járművek vásárlása egy egymilliárd eurós katonai segélyterv részeként valósul meg.
Csapon végső búcsút vettek a háborúban elesett Szerhij Pireutól.
Törökországban, az Ararát-hegy lábánál egy különös kőzetképződmény lapul a hegyoldalban, amely pontosan akkora, mint a Bibliában leírt Noé bárkája.
Új korszak a határátlépésben: az eCserha rendszer júniustól a személyautók számára is elérhető lesz.
A 380 évvel ezelőtt létrejött ungvári unió egyházi, szellemi és kulturális örökségéről tartottak konferenciát Beregszászon.
A megkezdett növényvédelmi munkákat folytatni kell, különös figyelemmel a gombás betegségekre és a kártevők elleni védekezésre, még termés hiányában is!
A csapásoknak halálos áldozataik is vannak, lakóházak rongálódtak meg, ipari, vasúti és kikötői infrastrukturális létesítményekben keletkeztek károk.
