A tivadarfalvai református gyülekezetben már hagyománnyá vált, hogy advent egyik vasárnapján az idősek gyűlnek össze a parókián, hogy az együtt eltöltött idő színesítse a decemberi szürkeséget.

Az idén meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a meghívás december 7-ére, szombat délelőttre szól a líceum étkezdéjébe. Az étkezdében a líceum diákjai várták az időseket, s Homoki Gábor, a diakóniai bizottság elnöke az esemény bevezetőjében elmondta, hogy

ez alkalommal a lelki táplálékon túl a közösen végzett munka örömét is meg akarják osztani az egybegyűltekkel.

A Dorkas segélyszervezet jóvoltából a gyülekezet egy aszalógépet kapott, s a délelőtt során almatisztításra kérik fel a megjelenteket.

Ezután Seres János lelkipásztor tartott áhítatot a Thesszalonikai levél alapján. Beszélt az első keresztyének örömteli Krisztus-várásáról, a csodákról, amelyeket megtapasztaltak. Felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy a hívők ma is átélhetik a csodákat, amelyeket Isten tesz életükben, környezetükben, s e csodák egyik ékes példája a líceum létrejötte, fejlődése.

Király Vica áldott bizonyságtételével folytatódott a program, aki a hívő élet örömeiről, buktatóiról szólva az igeolvasás fontosságára hívta fel a figyelmet, s arra, hogy türelemmel, teljes hittel tudjuk kivárni mindazt, amit Isten elvégezni akar az életünkben.

Majd a szorgos kezek tisztították-aprították az almát, közben fiatalok, idősek beszélgettek egymással.

A „sok kéz, hamar kész” elv ezúttal is igaznak bizonyult.

A líceum életét bemutató kisfilmmel folytatódott a délelőtt, majd egy-egy igéslappal, almával, könyvvel ajándékozták meg a jelenlévőket.

Az alkalmat közös ebéd zárta.

Az idősek nevében szeretnék köszönetet mondani a csodás alkalomért mindenkinek, aki részt vett a szervezésben, s köszönjük a sok szép dicséretet, éneket, amelyekkel hálát adhattunk a mi Urunk megtartó szeretetéért.

„Sötétségből világosság ragyogjon fel!” (2Kor 4, 6)

Erzsike néni