Rocker ököl vas ököl, sörös korsót emel föl!
2025. július 22-én, a búcsú fellépését követő héten, 76 éves korában elhunyt Ozzy Osbourne, a Sötétség Hercege, az első valódi heavy metál énekes, a Black Sabbath nevű együttes egykori frontembere. E szomorú hír kapcsán rengeteg régi emlék tört fel belőlem a fiatalságom éveiből.
Gyerekkoromban, mint megannyi társam, én is lázadó rocker voltam! Akkor ez még mást jelentett, mint manapság. A Szovjetunióban ennek komoly következményei is lehettek. A hosszú hajat, a farmert és a bőrdzsekit a hatóságok a bűnözéssel, súlyosabb esetben a rendszerellenességgel azonosították. Hozzá kell tennem, a társadalom, az egyszerű emberek sem néztek minket jószemmel. Néhány évvel ezelőtt az egyik zenész barátom, aki azóta Németországban él, elmondta, hogy amikor az édesanyjával sétálva összetalálkoztak velem, azt mondta neki, óvakodjon tőlem, mert veszélyes ember vagyok! Ezen egy percig sem csodálkozom, hiszen atyai nagyapám mindig azt mondogatta, úgy öltözködöm, mint egy zsulik. Egy ideig piros-fekete csíkos nadrágban jártam, amikor megláttak a cigánygyerekek, mindig azt kiabálták: ott jön a tyurmás gatyás! De nem a ruha teszi a Lengyelt.
Kezdetben inkább a magyar rockzenekarok dalait hallgattam, én még ebben is lokálpatrióta vagyok. A Beatrice, az Edda, a Lord és a P. Mobil dalait olykor a Petőfi Rádióban is lejátszottak az 1980-as években, sőt nagyon ritkán a tv-ben is lehetett látni őket. Abban az időben az egyik kedvenc műsorom az Egymillió fontos hangjegy volt, aztán jött a Zenebutik. Ozzy zenéjével éppen az utóbbi műsorban találkoztam először. Az 1987-es Live Aid-koncertet a magyar televízió is közvetítette. Nagy társaságban néztük, és elképzeltük, hogy mi is ott vagyunk.
Kezdetben lemezekről másolt kazettákon jutottak el Beregszászra a különböző heavy metál és más stílusban játszó bandák lemezei. A 80-as évek végén Magyarországon már kereskedelmi forgalomba kerültek a műsoros kazetták és a lemezek. A ruházatot is innét szereztük be: a pólókat, dzsekiket, felvarrókat, sapkákat, kitűzőket, sálakat, zászlókat stb. Aki beszerzett egy-egy jobb műsoros kazettát, az átmásolta a többieknek. Amikor a beregszászi focicsapattal Magyarországon játszottunk, minden pénzemet rocker cuccra költöttem. Jól van, na, a sör is az!
Én a 4. számú Kossuth Lajos Középiskolában tanultam, a mi osztályunk kifejezetten rocker társaság volt, sok esetben nem csak a fiúk. Persze, nem mi voltunk az úttörők, a felsőbb osztályokban olyan rock rajongók is jártak, akik nagy hatással voltak ránk, komolyan befolyásolták a zenei ízlésünket. A Kossutban olyan, később komoly karriert befutott zenészek tanultak, mint Czébely Csaba, Sidó Zoltán, Balázs László és Balázs István. Utóbbival osztálytársak voltunk.
A város főterén álló, zsinagógából átalakított kultúrházban, a dekában, minden hétvégén volt diszkó, itt gyülekezett a város fiatalsága. Már nem tudom, ki intézte el, de az ilyen alkalmak végén félórán át kemény zene szólt. Ami az ilyen zenés összejöveteleket illeti, e téren is elől járt a Kossuth, mivel az iskola vezetősége engedélyezte, hogy olykor összejöhessünk az intézmény étkezdéjében és rockzenét hallgassunk. Sajnos a keményvonalasok nyomására ez a lehetőség hamar megszűnt. Emlékszem, hogy egy-egy ismertebb rockzenész, mint Ozzy, születésnapján próbáltunk ünnepibb öltözékben megjelenni az iskolában. Én 1989. február 4-én, Alice Cooper születésnapján megkoszorúztam a város főterén álló Lenin-szobrot is. Magamévá tettem a bibliai intelmet: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!”
Az 1980-as évek második felétől kialakult Beregszászban egy sajátos rocker szubkultúra, nem túlzás, ha azt mondom, a fiatalok közül rock zenét hallgatott az is, aki amúgy nem szerette. Legalábbis nyilvánosan. Az öltözködési mintát Nyugatról vettük át, vagyis próbáltuk átvenni. Koncertekre inkább Magyarországra jártunk, vagy az ország nagyobb városaiba. Azért emlékezetes koncertet adott szeretett Beregszászunkban az Edda, Deák Bill Gyula vagy a Sing Sing. Egy ideig volt saját zenakar is, a szép emlékű Ciklon, amiben többek között a Balázs testvérek is zenéltek. Végig turnézták az egész Beregszászi járást. Ennek kapcsán rengeteg érdekes eset történt. Gáton volt Ciklon-koncert, mi is elmentünk, természetesen a kezdés előtt meglátogattuk a község élelmiszeboltját. Is. Amikor aztán odaértünk a koncertnek helyet biztosító kultúrházhoz, a rendezők közölték velünk, hogy, aki bőrdzsekiben van, az nem jöhet be, mert azok metálosok, a farmerkabátos rockerek bemehettek. Persze a szegecsek és a láncok zavarták az urakat. Szerencsére aztán megoldódott a probléma és újra együtt üvölthettük Balázs Lacival a már jólismert dalokat.
Nem tudom, hogy eredetileg kik alakították meg a Fradi Parki Rockerek Társaságát, idősebb rokonaimtól tudom, hogy már az 1970-es évek végén is megvolt, legalábbis az akkori fiatalok ebben a parkban gyűltek össze. Alka, Fiser, Báti, Dagadt, Jocó, Büdi, Hobo, Retyek, Palika, Zolika, Ildi, Kukac, Betti, Kata, Detti, Satya, Bagó stb., néhány név, akik az én időmben tartoztak a társasághoz. Szándékosan nem írtam hivatalos neveket, mert nem vagyok felhatalmazva erre, senkinek nem szeretnék kellemetlenséget okozni. A legtöbbször csak összeültünk este vagy hétvégén, és megbeszéltük a történéseket, zenét hallgattunk és ismerkedtünk a szőlőből, a búzából és a malátából készült tudatmódosító szerek hatásával. Jól éreztük magunkat egymás társaságában. Tele voltunk tervekkel, életkedvvel, vidámsággal. Persze házibulikat is szerveztünk, meg kirándulásokat, nyáron sátorozásokat. Kezdetben csak a Borzsa folyó mellett, főként a duzzasztó közelében, de később eljutottunk a Tiszához is.
Még a Szovjetunió idején történt, hogy a rend derék őrei, akiket a vörös birodalomban milicistáknak neveztek, ollóval belenyírtak a hajamba. Simán megállítottak az utcán, feltettek pár provokatív kérdést, majd az egyik lefogta a két kezemet, a másik pedig fodrászt játszott. Azt gondolták, hogy most már elmegyek a valódi hajmesterhez és rövidre vágatom a fejszőrzetemet. Nem így történt, mint egy Kárpátaljára szakadt észak-amerikai indián, büszkén viseltem a „harci sérülésemet”, végül is a zsaruké lett a skalpom egy része. Az eset csak felbőszített, ami később meggondolatlan lépésekre sarkalt. Közben elvégeztem a középiskolát és leérettségiztem, munkába álltam a helyi bútorgyárban. Szóval pénzkereső lettem. Vettem is magamnak egy szovjet zászlót, amiből bermudát varrtam, abban flangáltam a városban. Később ugyanezt tettem az akkori USZSZK hivatalos zászlajával is. Külön vigyáztam arra, hogy a sarló és a kalapács a nadrág ülepén legyen. Érdekes mód, ebből sosem lett bajom. Egy rendőr megkérdezte, hogy honnét vettem, amire megmutattam neki a blokkot, amit az egyik beregszászi boltban állították ki. Ezzel bizonyítottam, hogy a zászlót nem loptam. Később rájöttem, hogy nem praktikus, mert zsebet nem tudtam rá varrni. Volt súlyosabb eset is, amikor a kemény munka árán megkeresett pénzen vásárolt Veszna márkájú kazetta lejátszómat, magyarán magnót rongálták meg. Szerencsére működőképes maradt, csak a belőle kitépett kazetta vált használhatatlanná.
A sport sem maradt ki az életünkből, főként fociztunk, de a kézilabda, a kosárlabda és az atlétika is jelen volt. A városban és a környékén a legtöbben Metallica rajongók voltak, szaknyelven fanok. Emlékszem, hogy a bútorgyár stadionjának kispályáján játszottunk egy metallicások és többiek közötti foci meccset. Az eredményre már nem emlékszem, arra viszont igen, hogy jól szórakoztunk.
Az 1990-es évek közepén kénytelen voltam a magyar iparban munkát vállalni. Amikor hazaérkeztem, mindig izgatottan mentem ki a Fradi Parkba, hogy lássam a cimborákat, találkozzak azokkal, akik otthon maradtak. Ahogy múltak az évek, egyre kevesebben lettek. A társaság szétszéledt a nagyvilágba, amikor elkezdtem írni ezt a cikket, a közösségi médiában készítettem egy hevenyészett felmérést, kit hová vetett a sors szeszélye, nagyon kevesen maradtak otthon, Magyarország mellett olyan államok szerepelnek, mint Szlovákia, Csehország, Dánia, Ausztria, Németország, Franciaország, Svédország, az USA, Kanada stb.
2011 nyáron úgy döntöttem, hogy végleg hazaköltözök, de sajnos, nem sikerült újra gyökeret vernem. Szóval, amikor elmentem a Fradi Parkba, sok fiatalt találtam ott, vidáman viháncoltak, mint mi egykor. Sajnos magyar szót nem hallottam. Már távozóban voltam, akkor érkezett egy kisebb csapat, akik magyarul beszélgettek, de amikor meglátták, hogy a parkban minden pad foglalt, sarkon fordultak és távoztak. Én is. Egyenesen a piacra mentem, mert tudtam, hogy ott biztosan találkozom néhány régi baráttal.
Írásomat azoknak ajánlom, akik már nincsenek közöttünk. Emléküket halálunkig őrizzük!
Lengyel János
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat! Értesüljön időben a legfontosabb ukrajnai és kárpátaljai hírekről! Kövessen minket Facebookon, Instagramon, Twitteren vagy iratkozzon fel Google News csatornánkra!
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
Forrás
Orosz titkosszolgálati megbízásból ölhetett meg egy ukrán katonát egy 26 éves nő Ungváron. A rendőrség őrizetbe vette a gyanúsítottat.
Az orosz hadsereg két rakétával, valamint 107 csapásmérő és álcadrónnal támadott ukrajnai célpontokat péntekre virradóra.
Halálos közlekedési baleset történt a Munkácsi járásban, Sztrabicsovo (Mezőterebes) közelében. Egy 34 éves gyalogos a helyszínen meghalt.
A fronton életét vesztette Mihajlo Roszoha, kárpátaljai katona. Hosszú ideig eltűntként tartották nyilván, halálhírét most erősítették meg.
A csapásokban lakónegyedek és egy kereskedelmi hajó kapott találatot, két ember pedig életét vesztette.
Az év eleje óta a megyében összesen 17 ember vesztette életét tűz következtében.
Voliny megyében büntetőeljárás indult egy 38 éves nő ellen, akit kiskorú gyermekkereskedelemmel gyanúsítanak
A létesítményt ért találat komoly fennakadásokat okoz az Oroszországon belüli olajszállítás logisztikájában.
Felszólították egyúttal az unión kívüli országokat, hogy segítsenek az ukrán finanszírozási nehézségek áthidalásában.
Harry sussexi herceg csütörtök reggel előre be nem jelentett látogatásra Kijevbe érkezett.
