Novák Katalin meghívására mezővári gyerekek a Budapesti Demográfiai Csúcson - „Nem hagyjuk sem a templomot, sem az iskolát”

Szeptember 14–15. között ötödik alkalommal rendezték meg a Budapesti Demográfiai Csúcsot. Híradások szerint öt kontinens húsz országából mintegy hatvan felszólaló és csaknem hatszáz vendég érkezett a magyar fővárosba, köztük állam- és kormányfők, miniszterek, egyházi vezetők, világhírű gondolkodók és szakemberek, hogy a családokat, a demográfiát érintő legfontosabb kérdéseket megvitassák. Erre pedig égetően nagy szükség van, hisz ahogy Novák Katalin köztársasági elnök fogalmazott: a fejlett világba beköszöntött demográfiai tél most jégkorszakba fordul, pedig ha nincs gyermek, nincs jövő. 

A sok komoly, okos, nagy ember előtt színpadra lépett egy csillogó szemű gyermekcsapat is. Kárpátaljáról. A mezővári református gyermekkórus Kovács Erika vezényletével és a Kovács Sándor vezette BorzsVári együttes zenei kíséretével Reményik Sándor Templom és iskola című versét adták elő Ivaskovics József megzenésítésében. És a refrént – „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát” – együtt énekelte velük a közönség is. Sokak szemében könny csillant ott, s itthon, a közvetítést nézők is megkönnyezték az előadásukat, miközben büszkeséggel töltötte el szívünket, hogy ilyen csodálatosan képviselték ezt a most igencsak nehéz helyzetben élő nemzetrészt ezen a fontos fórumon. 

– Hogyan kerültek erre a neves eseményre? – kérdeztük hazaérkezésüket követően Kovács Erikát, a gyermekkórus lelkes és odaadó vezetőjét.

– Ennek az az előzménye, hogy amikor Novák Katalin augusztusban, kijevi utazását megelőzően, Beregszászon a római katolikus templomban találkozott a kárpátaljai magyarokkal, énekkarunk egy kisebb csoportja is fellépett az alkalmon. Nagyon tetszett neki az előadásunk, a templomból kijövet személyesen is találkoztunk, beszélgettünk, még közös fotót is készítettünk. Akkor említette, hogy szeretne meghívni bennünket a demográfiai csúcsra. Nagy meglepetésünkre és örömünkre hamarosan meg is érkezett a meghívó. Hatalmas szervezés következett, s végül, Istennek hála, elutaztunk, s három csodálatos napot töltöttünk a fővárosban. A fellépés mellett sétáltunk többek között az állatkertben, táncoltunk a Hősök terén, megnéztük Vajdahunyad várát, voltunk az interaktív Biblia kiállításon. 

– Fogadták a csapatot a Sándor-palotában is.

– Felejthetetlen élményt jelentett ez számunkra, királyi fogadtatásban volt részünk. Körbe vezettek a csodálatos termeken, ünnepi ebéddel vártak, megnézhettük a déli díszőrségváltást. 

– És persze énekeltek…

– Igen. Ugyanis a köztársasági elnök asszony akkor nem tartózkodott a Sándor-palotában, s nem is reméltük, hogy abban a nagy forgatagban majd személyesen is találkozunk vele, így neki egy ott készült felvétellel szerettük volna megköszönni ezt a lehetőséget. Bodnár Éva Magyar szó című versét énekeltük el.

– De végül is sor került a találkozásra is Novák Katalinnal.

– Igen, a főpróbán ő is ott volt. S végtelen kedvességgel, odafigyeléssel volt irántunk. Megölelte a gyerekeket, mindegyikkel türelmesen szelfizett, beszélgetett. S mi nagyon örültünk ennek a közvetlen találkozásnak, hisz készültünk. A gyülekezetünkben imaközösséget tartottunk az utazás előtt, s nem csupán az utunkért, a gyermekek testi épségéért, a gondviselésért imádkoztunk, de az elnök asszonyért is. És ajándékcsomagot is összeállítottunk számára azokból a termékekből, amit közösségünk idősei és a gyerekek közösen, nagy szeretettel készítettek, többek között az előző héten közösségünkben főzött szilvalekvár, meg szőtt és horgolt ajándéktárgyak kerültek a csomagba. Az elnök asszony nagy szeretettel nézegette azokat, a gyerekek pedig megmutatták, melyiket ki készítette. Novák Katalin közvetlensége, nyitottsága, őszintesége, kedvessége lenyűgözött valamennyiünket.

– Aztán jött a fellépés, s még a fórum résztvevőit is megénekeltették…

– Nem mondom, hogy nem izgultunk a színpadra lépéskor, de valahogy gyorsan felszabadultunk, amikor már énekeltünk. A dalt egyébként a szervezők választották. És hát magamtól nem mertem volna megtenni azt a lépést, hogy megénekeltessem ezeket a komoly politikusokat, szakembereket. De a szervezők bátorítottak, hát a nézőkhöz fordulva a refrénnél őket vezényeltem. S meglepett, hogy valóban velünk énekeltek – a szöveget egyébként kivetítették, s még angol nyelvre is lefordítva olvashatta mindenki. Amikor az előadásunk végén felállva tapsoltak meg, az örökre megmarad bennünk, és bátorítást ad.

„A Budapesti Demográfiai Csúcs legmegindítóbb pillanata volt, amikor a kárpátaljai Mezővári Református Gyermekkórus énekelte: ne hagyjátok a templomot és az iskolát!” – vallotta közösségi oldalán Novák Katalin. Aki földijeink előadását követően megköszönte, hogy „elhoztak nekünk valamit abból a belső szabadságból, amivel élik az életüket az elkeserítő helyzet dacára Kárpátalján. Ígérem, ígérjük nekik, hogy nem hagyjuk sem a templomot, sem az iskolát”.

– Köszönjük.

Kovács Erzsébet

---

---

Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek

---