Placid atya intelmei: fontos vagy! - A túlélés stratégiája

Jónéhány év telt el azóta, hogy Beregszászon járt Placid atya, aki a II. világháború után hosszú éveket töltött embertelen körülmények között szovjet lágerekben. A végtelen derűt és nyugalmat sugárzó idős ember – aki sajnos már néhány éve nincs közöttünk – a népes hallgatóság előtt így fogalmazta meg a szögesdrótok közé zárt ártatlan rabok túlélési stratégiáját.

Legfőképpen azt kell érezned, tudatosítanod önmagadban, hogy ebben a lehetetlen helyzetben is különb vagy rabtartóidnál. Minden cselekedeteddel – elsősorban a nálad elesettebb sorstársaid megsegítésével – ezt kell nap mint nap bizonyítanod. Mélységesen hinned kell abban – és ezt a hitet másokban is erősítened kell –, hogy a veletek történő szörnyűség, bár nincs kiszabott időhatára, nem tart örökké. Mindehhez adjon neked erőt az, hogy nevedet a szeretteid minden nap imába foglalják, és haza várnak. Bár nincs közöttetek semmiféle földi kapcsolat, ők is tudják, hogy ugyanúgy mindig imádkozol érettük.

Meglehet, nem pontosan idéztem Placid atya szavait, ám tény, hogy az a bizonyos tizegynéhány évvel ezelőtti találkozó, illetve az ott elhangzó pár megdöbbentő mondat mostanság gyakran az eszembe jut. Különösen akkor, amikor különben teljesen érthető módon arra panaszkodunk, hogy a háborús helyzet nap mint nap milyen nehézségek elé állít bennünket. Ismerőseinkkel való találkozók alkalmával például igen sokáig tudunk beszélgetni az áramkimaradások okozta kényelmetlenségekről. Pedig könnyű belátni, hogy az áramkikapcsolások ütemére semmi hatásunk, nincs, a helyzetet bölcsen el kell fogadnunk, ezért fölösleges akárcsak a legrövidebb időt pazarolni erre a témára. Bár tudjuk, a kísértés olykor igen nagy…

A legfontosabb kérdés most az, hogy miképpen tudjuk lefordítani a mai helyzetünkre a Placid atya által évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott intelmeket. Egyáltalán, mennyire hasonlítható össze mai helyzetünk a szerzetes és a sok tízezernyi magyar által átélt körülményekkel?

A mostani konstelláció egészen más, a mi háborús gyötrelmeinket össze sem lehet hasonlítani a Gulag-táborok foglyainak szenvedésével, mondják egyesek. Bár a mai emberek tűrésküszöbe egészen más, mint a nyolcvan évvel ezelőtt élt nemzedékeké, jó lenne odafigyelni arra, hogy ne a siránkozás, a valóban nehezített körülmények miatti kesergés töltse el a hétköznapjainkat. Hanem annak tudata, hogy minden megpróbáltatás ellenére élsz, a szeretteid számára fontos vagy, a szűkebb közösséged számol veled, még akkor is, ha éppen most betegség gyötör, és napok óta az ágyat nyomod. A hosszabb-rövidebb áramkimaradások pedig arra tanítsanak, hogy most valóban csak a legfontosabb dolgokkal kell törődni, azokra figyelni. Igenis van minőségi idő, például az, amit a szeretteid, ismerőseid körében töltesz el. Ezt igazából az sem befolyásolja, hogy éppen milyen világítótest áll rendelkezésetekre.

Különben is, tessék ránézni a naptárra: hamarosan itt a tavasz.

Szépreményi Kristóf