A Csongori Szenvedélybetegeket Mentő Misszió csendesdélutánja Beregardóban - A hívő ember töltekezése

A Csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió sokak számára ismert már Kárpátalja-szerte. Itt az elmúlt több mint negyedszázad alatt több százan találkoztak a megváltó Jézus Krisztussal, szabadultak megkötözöttségeikből, tapasztalták meg az újjászületés csodáját, erősödtek meg hitükben. A misszió munkatársai havi rendszerességgel, szerveznek kiszállásos csendesdélutánt, ahol a fogadó gyülekezet tagjai és a „szabadultak”, a Csongoron hitükben megerősödöttek találkozhatnak s épülhetnek. Az elmúlt vasárnap a Beregardói Református Egyházközség adott otthont az alkalomnak.

A vendégeket Balázs Antal helyi lelkész köszöntötte, aki ezúttal gitárkísérettel az énektanítás és a dicsőítés vezetését is felvállalta. Pocsainé Tövissi Tímea, a misszió beosztott lelkészének előadását megelőzően bizonyságtételekre került sor. Koszmeta Gyima (Beregdéda) és Tóth Béla (Csongor) vallomása mindannyiunkat megerősített: csak Jézus Krisztus által, az Ő keresztje alatt letett és megbánt bűneinktől való szabadulás után lehet új életünk. 

Pocsainé Tövissi Tímea Illés próféta példáján mutatott rá, hogy a hívő emberek, a legelhívatottabbak is elfáradnak, vagy inkább megfáradnak olykor. Illés kora leghatalmasabb prófétája volt, akit erős hit, elszánt igyekezet, az Úr ügyében való buzgalom jellemezte. Kérlelhetetlenül hirdette Isten ítéletét. Az Isten embereit, a prófétákat üldöző és gyilkoló Jezábel elől mégis menekül, s csak a kudarc érzése van benne: hiába volt a sok erőlködés, magára maradt teljesen, és kesereg, mert úgy érzi, az Úr ügye „halott”. És feladja, ő maga is meg akar halni. De Isten ebben a helyzetben sem hagyja magára: megeteti és újra útra küldi.
Így küld most minket is. Menj ki a szomorúságod, csalódottságod, önsajnálatod barlangjából! Indulj tovább, mert ott vár téged kint, az életed útján. Ahogy a prófétától, a mai Illésektől, a megfáradt hívőktől, a mai élet próbáiban megkeseredettektől is megkérdezi: „Mit csinálsz itt?” 

A hívő ember életében is vannak próbák, nehézségek, olyan időszakok, amikor megfáradunk, amikor fel akarjuk adni. A mi kesergéseinket, panaszainkat is meghallgatja az Úr. Sőt várja, hogy elmondjuk neki, hogy neki mondjuk el, és ne másoknak siránkozzunk. Ő meghallgat, „megetet” – akár ezen a mai alkalmon is –, megerősít s újra útnak indít, szolgálatba állít, feladatot bíz ránk, mondta az igehirdető. Vegyük észre, hogy Isten közösséggel ajándékozott meg minket. Gyarlóságban, esendőségben, de kegyelemben és hitben is közösségben lehetünk. Értékeljük és vállaljuk fel egymást, egymást hordozva Krisztus törvénye szerint szeretetben, Isten kegyelmében bízva, Őneki engedelmeskedve, mindig megújuló reménységben. „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézs 40, 31) – szólt a biztatás.

A dicsőítésekben gazdag alkalom szeretetvendégséggel ért véget, ahol a különböző gyülekezetből érkezettek kötetlenül beszélgethettek, erősíthették egymást.

Marton Erzsébet