Nőszövetségi csendesdélután a benei református templomban - Megmaradás, bátorítás

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo.net cikkeit mindig az elsők között lásd a Google keresőben

A Beregi Református Egyházmegye nőszövetsége Orbán Erzsébet vezetésével az elmúlt vasárnap a benei református templomba hívogatta a nőtestvéreket, hogy közös imádság által erősödjenek hitükben, bátorítsák egymást, és bátorítást kapjanak Isten igéje által, hogy a sok próba, nehézség közepette is megmaradjanak azon az úton, amely az örök életre vezet.

Az alkalomra zsúfolásig megtelt az isteni hajlék, a helyiek mellett jöttek a távolabbi Rákosról, Bátyúból, Gátról éppúgy, mint a szomszédos Sárosoroszi, Csetfalva, Muzsaly gyülekezeteiből. Ami jelzi: sokan éhezik a tanítást, sokan megfáradnak a mindennapi gondokban és vágynak a töltekezésre, a megerősödésre, komolyan veszik a figyelmeztetést: „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja” (Ef 5, 16–17).

A megjelenteket Orbán Sándor benei, csetfalvai és a sárosoroszi gyülekezetek lelkésze köszöntötte: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4, 4–7). Majd a sárosoroszi református gyülekezet ifjúsági együttese Gáti Gyöngyi vezetésével csodálatos énekekkel – melyeket a résztvevők is velük együtt énekeltek – készítette fel a lelkeket az igehirdetésre.

A mindennapok terhe alatt gyakran megfáradunk, olykor megkeseredünk a sok csalódás miatt, s belefáradunk a szolgálatba is. De néha megfáradnak a legkiválóbbak, a legbátrabbak, a legelhivatottabbak is, mutatott rá Illés példáján Taracközi Marianna beregszászi lelkész. Illés sokat szenvedett az istentelen, bálványimádó Jezábel királynétól, s eljött a pillanat, amikor ő is összeomlott és szeretett volna meghalni. Ám Isten nem haragudott meg rá: altatta, etette, itatta, majd feladatot adott neki, és Illés észre sem vette, hogy visszatért az életkedve, hogy újra Isten használható eszközévé vált.

A legjobbakkal is előfordulhat, hogy kimerülnek és elcsüggednek. Mint ahogy az Ézsaiás könyvében olvassuk: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (40, 30–31). Ne szégyellje hát a hívő ember se, ha megfárad. Isten nem háborodik fel emiatt, hanem gyengéd szeretettel kezelésbe vesz. Mint ahogy Illést is meggyógyította az ő halk és szelíd szava… Ha elfáradtál, kedves testvérem, menj vissza a kezdetekhez, ahol elhívott téged az Úr, tanácsolta Taracközi Marianna. Menj vissza a kereszthez, ahol elhitted: Jézus téged is megszabadított. Ez bátorságot, erőt ad a megfáradtnak, felemeli a csüggedt ember tekintetét, s meglátja Istentől elkészített feladatait. Vegyük észre, ha mellettünk valaki elfáradt, ne bíráljuk ezért, hanem krisztusi szeretettel forduljunk felé, és főleg helyén mondott igével engedjük, hogy erősítse őt maga Isten.

A Református Nőszövetség munkája az Isten és ember közötti szövetségen alapul, melyből fakadóan az Istennek tetsző célok elérése érdekében egymással is szövetségre lépünk. Elődeink között voltak nemesi származású nagyasszonyok, és egyszerű falusi parasztasszonyok. Mindenki a neki mért tehetséggel, a rendelkezésére álló eszközzel szolgált Istennek és embertársainak. Viszont közös volt bennünk az, hogy nyomukban szemmel látható változások mentek végbe a közvetlen és tágabb környezetükben, fogalmazott előadásában Orbán Erzsébet, a Beregi Református Egyházmegye Nőszövetségének elnöke. Aki a továbbiakban a Magyar Református Nőszövetség megalakulásának körülményeit és céljait elevenítette fel. Majd egy egyszerű, hitben járó kopácsi (Horvátország) parasztasszonynak, Borkó Júliánnának (1869–1947) az életútját mutatta be, akinek bibliakörvezető és -szervező, missziós munkája példaértékű, ám aki énekei által vált igazán ismertté: „Nem sokáig tart már földi bujdosásom”, „Halld meg, bűnös ember: Jézus szeret”; „Ez a világ csak baj halma”; „Jézus, te vagy nékem őriző pásztorom”... A kopácsiak máig szeretettel őrzik emlékét. Bibliaköri munkájának színhelyén márványtáblát helyeztek el, rajta ez áll: „Köszönöm, Uram, hogy gyufaszál lehettem”.
Orbán Erzsébet arra emlékeztetett, hogy a nőszövetség a második világháború végén alakult. Azokban a vészterhes időkben nagy szükség volt a nők összefogására. Ma is embert próbáló időket élünk, ma is szükség van a nők munkájára. Legyünk mi is gyufaszálak, ami lángot lobbant – induljunk el, s mások is csatlakoznak hozzánk, zárta gondolatait az elnök asszony.

Az alkalom – melyen Sipos Mónika csetfalvai hitoktató tett bizonyságot – a sárosoroszi fiatalok szívet-lelket melengető énekszolgálatával és Zán Fábián Sándor püspök áldáskérésével ért véget.

Marton Erzsébet