Közel egy évtizede működik a Kárpátaljai Keresztyén Diakóniai Jótékonysági Alapítvány (KKDJA), illetve az általa működtetett Otthoni Beteggondozó Szolgálat, melynek munkatársai a magukra maradt idősek, betegek segítésével foglalkoznak. A háborús helyzet miatt még inkább felértékelődött ennek a hiánypótló, ám cseppet sem könnyű munkának az értéke. S mivel tudjuk, hogy még a legkiválóbbak is meglankadnak, megfáradnak, olykor a segítőknek is szükségük van a segítségre, a töltekezésre, hogy újult erővel álljanak ismét szolgálatba. E célból rendezték meg az otthoni beteggondozók szakmai napját, melynek Beregszászban az Ortutay Görögkatolikus Központ adott otthont.
Zán Fábián Sándor, az Otthoni Beteggondozói Szolgálat megálmodója, a KKDJA kuratóriumának elnöke a sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy 2014-ben született meg a szolgálat létrehozásának ötlete, mert az akkori események egy migrációs hullámot generáltak Kárpátalján, s erre próbáltak reagálni. Ma többszáz otthon ellátott betegről, idős emberről gondoskodnak. „Induláskor az volt a tervünk, hogy legalább hatvan munkapont jöjjön létre, hogy ellássuk azoknak a településeknek a rászorultjait, ahol közösségeink vannak. Mindent megváltoztatott ez a három éve dúló háború, sajnos nem tudunk olyan ütemben haladni a fejlesztésekkel, ahogy szerettük volna. A gazdasági válság a támogatóink lehetőségeire is rányomja a bélyegét. Jelenleg a munkapontjaink száma hét. És én ezért is hálás vagyok. Meg azokért a munkatársakért is, akik ebben a nehéz helyzetben nem a kötelezőt teljesítik, hanem annál sokkal többet. Mert a helyzet ezt kívánja. Hogy több emberről gondoskodjanak és nagyobb odafigyeléssel legyenek az egyedül maradt idősek és betegek irányában” – mondta a kuratórium elnöke. Aki arról is tájékoztatott, hogy a munkatársak egy része Szlovákiában végezte el az akkreditált beteggondozó képzést, és mellettük szakképzett egészségügyi dolgozók, nővérek is bekapcsolódtak ebbe a szolgálatba. A munkatársak nem csupán a beteggondozást végzik, de emellett a számlabefizetéstől kezdve a bevásárláson át a mosásig szinte mindent átvállalnak. Nem könnyű, sokszor emberpróbáló az a munka, melyet ezek az emberek végeznek. „Szeretnénk a munkatársainkat biztatni, lelkesíteni, mert a legkiválóbbak is meglankadnak, megfáradnak, „de akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” Ezért a szakmaiság mellett az Istenbe vetett bizalmat szeretnénk ezen a napon is erősíteni” – mondta a püspök.
Az alkalom Zán Fábián Sándor igei szolgálatával vette kezdetét. Aki a szőlőtő példázatán (Jn 15) a Krisztusban való megmaradás fontosságára emlékeztetett. „Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok.” Erre a Krisztusban, a hitben, az anyaszentegyházban való megmaradásra van szükség ahhoz, hogy mi az ő tanítványaiként tudjunk világítani, tudjunk segítők lenni, hangsúlyozta az igehirdető. Aki az egyház fontos küldetésének tartja, hogy küzdjön az önzés és a közömbösség ellen, hirdesse a Krisztus szeretetét.
A szakmai napra érkezőket Huszár Andrea, a KKDJA projektmenedzsere köszöntötte, aki arról tájékoztatott, hogy a Beregszászi központjukon kívül Csongoron, Mezőváriban, Beregrákoson, Ungváron, Szőlősgyulán és Csonkapapiban működik az Otthoni Beteggondozói Szolgálat. Nagyon fontosnak tartják, mondta, hogy a munkatársak naprakész tudással rendelkezzenek, illetve fontos, hogy a gondozók találkozzanak egymással s megoszthassák tapasztalataikat. Ezt a célt szolgálja ez az alkalom is.
A következőkben három előadásra került sor. Vaczkó László, a Munkácsi Keresztény Egészségügyi Központ belgyógyász főorvosa elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a másokkal törődő beteggondozóknak a saját egészségükre is komolyan oda kell figyelni, rendszeresen el kell menni a szűrővizsgálatokra, s ha a betegség bármilyen tünetét észlelik magunkon, ne halogassák felkeresni az orvost. Ép testben ép lélek – tartja a mondás, testünk pedig a Szentlélek temploma, mondja Pál apostol. A gondozottakkal való törődés mellett felelősségünk hát ezt a templomot is karban tartani, s az „egymás terhét hordozzátok” parancsnak eleget téve szolgatársainkra is figyeljünk oda, mondta a szakorvos. Aki Jakab apostollal intett: „imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok”.
Minket sáfárokká tett az Isten, feladatunk az engedelmesség. Boldog az a szolga, akit ura munkában talál, aki minden ígéret hiányában, az eredményének ismerete nélkül engedelmeskedik, fogalmazott Radványszky Ferenc református lelkész. Aki előadásában azt a kérdést járta körül, honnan is kapunk erőt, honnan vannak az erőforrásaink. A rövid válasz erre: a kapcsolatokból, az Istennel és embertársainkkal való kapcsolatainkból. Isten a fő erőforrás, az embertárs a közvetítő erőforrás. Akkor vagyunk jóban az embertársainkkal, ha jóban vagyunk az Istennel. Ha Isten akaratát töltjük be, akkor erőnk megújul, mondta az előadó.
Az idős emberek családban és társadalomban betöltött szerepére világított rá előadásában Hires-László Kornélia kutató, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense. Aki kiemelte: ők azok, akik őrzik a gyökereket – az előző generációkról szóló történetek elmesélésével építik a következő generáció identitását is; átadják a vallásos hitet a fiataloknak; gondoskodnak a gyerekekről stb. Élettörténeteiket, visszaemlékezéseiket azért is érdemes meghallgatni és vizsgálni, mert élettervezési mintákat adhatnak a következő generációknak. A szociológus sajnálattal állapította meg, hogy a liberális társadalomban már sajnos nem figyelmek erre, örvendetes viszont, hogy Kárpátalja még egy konzervatív értékrendű társadalom, ahol a családok életében még fontos szerepet töltenek be a szépkorúak.
Akik közül most a háború miatt kialakult helyzetben – mint a délutáni fórumbeszélgetésből is kiderült – igen sokan egyedül maradtak. Betegségeik mellett azzal a félelmükkel is meg kell küzdeniük, hogy nem láthatják többet szeretteiket, fiuk esetleg még a temetésükre sem tud majd hazajönni…
A szakmai nap résztvevői megosztották egymással tapasztalataikat, s arról is beszélgettek, miként tudnának még hatékonyabban segíteni gondozottjaiknak, hogyan lehet feldolgozni a mindennap rájuk nehezedő (lelki)terheket, hogyan próbálnak helytállni a szolgálatban és a családban is, miként tudnak igazából feltöltekezni, megerősíteni „a lankadt kezeket”.
Kovács Erzsébet
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
