Felelősséggel tartozunk a felnövekvő nemzedékért - Beszélgetés Bobály Istvánnal, a Beregszászi Művészeti Iskola igazgatójával

A művészi alkotás az ember legősibb kifejezési formája. Már az ősközösségben megjelent és az idők változásával mindig fontos szerepet játszott az adott társadalom értékeinek a közvetítésében. A zene az emberi kultúra alapvető része. A gyermekek zenei nevelését pedig a művészeti iskolák biztosítják.
Ilyen intézmény a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola, ahol a hangszerek, a tánc, a szolfézs világába vezetik be a tanulókat. Most az iskola igazgatóját, Bobály Istvánt ismerhetjük meg közelebbről.

– Meséljen magáról!

– Beregszászban születtem, a helyi 2. számú középiskolába jártam, ahol orosz nyelven tanultunk. Az elemi osztályok elvégzése után az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolába nyertem felvételt. Később sorkatonai szolgálatra vonultam be. Hazaérkezésemet követően a Mezőkaszonyi Zeneiskolában tanítottam, majd a Beregszászi Zeneiskolában kezdtem el dolgozni, közben a Kijevi Kulturális és Művészeti Nemzeti Egyetem fúvós szakán tanultam tovább. Emellett több hangszeren is játszom, kedvelem a zongorát és az ütős hangszereket is. Az egyetem befejezését követően kihívások elé állított az élet, melyeket sikerült átvészelnem. Ma pedig a beregszászi zeneiskola igazgatójaként tevékenykedem.

– Milyen indíttatásból lépett a zenei pályára?

– Nagyon nehéz, de egyben szép is a zenei pálya. Szeretni kell ezt a mesterséget. Én már fiatal koromban megkedveltem. Emellett a pedagógus pálya is vonzott. Vannak, akik kiváló zenészek, de a tanítás nem az ő asztaluk, és vannak, akik kevésbé tehetséges zenészek, de annál jobb pedagógusok. Egy művészeti iskolában ezt a két területet jól kell tudni ötvözni. Így jutottam arra a döntésre, hogy a zenei képzéseim után tanítani szeretnék, hogy minél több gyermekkel megismertessem a muzsikát.

– Miért volt fontos önnek, hogy zenekultúrára tanítsa a növendékeket?

– Kötelességemnek érzem, hogy szolgáljak a felnövekvő nemzedék, a szülők felé ezzel. Intézményünkben a kollégákkal nem csupán zenei képzésben részesítjük a diákokat, hanem a jóra, a szépre, emberségre neveljük őket. Mi is felelősek vagyunk azért, hogy milyen nemzedéket nevelünk fel.

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott az évek során?

– Minden gyermek más, minden gyermek egy csodálatos személyiség. A pedagógusi pálya mindig kihívást jelent egy ember számára, tanítson bárhol, bármilyen szakterületen. Igaz, hogy akadnak buktatók, nehezebb időszakok, de vannak nagyon meghatározó pillanatai is, amiért érdemes csinálni. Fontos, hogy tudjunk tanulni a hibáinkból, és ki tudjuk javítani azokat. Emellett lényeges az is, hogy közvetlen, személyes kapcsolatot tudjunk kiépíteni a gyermekkel, mert csak így lehet sikeres a tanulási folyamat, így tanul örömmel a diák.

–  Milyen képzésben vehetnek részt a gyerekek?

– Megtanítjuk őket klasszikus hangszereken játszani – zongorán, fúvós- és vonós hangszereken –, három éve már vokál osztályunk is van, emellett táncot is tanulhatnak. Több zenekarunk, gyermek- és tanári-kórusunk is van. Büszkék vagyunk arra, hogy a városban tartott rendezvényeken rendszeresen felléphetünk. A jelenlegi járványhelyzet miatt pedig online koncertet rendeztünk.

– Térjünk vissza Önre. Milyen érzései vannak, amikor egy-egy hangszeren játszik?

– Nagyon jó érzés, szeretek játszani, ilyenkor mindig megnyugszom. Rohanó világunkban elkerülhetetlenek a stresszhelyzetek, mikor pedig játszom, ezek háttérbe szorulnak, nem figyelek rájuk.

– Két fiú gyermeke van. Ők is örökölték a zene iránti szeretetét?

– Igen. Sámuel 11 éves, három hangszeren is tehetségesen játszik. Könnyen tanul, de néha azért elkalandozik. Benjámin még csak 6 éves, de már őt is érdekli a zene. Furulyázik, emellett már kora reggeltől a zongora billentyűit ütögeti. Ő a mi kis ébresztőnk. Hogy felnőtt korukra is ezen a pályán maradnak-e, vagy másfelé visz az útjuk, azt nem tudhatjuk, de nagyon büszke vagyok rájuk.

– További tervek…

– Egy pedagógus életében a tervek jönnek maguktól. Az országunk vezetése újabbnál újabb reformokat vezet be, amelyeket végre kell hajtanunk, a megfelelő módon kell ezeket beépíteni a tanítási folyamatba. Ez sokszor nem kis feladat. Emellett szeretném tudásom legjavával végezni teendőimet, és útmutatást adni a felnövekvő generációnak.

Kurmay Anita