Balla Boglárka, az extrém manikűrök szerelmese - Egy nehéz út kiteljesedése

Isten útjai kifürkészhetetlenek – szokták mondani. És sokszor próbák elé állít minket, melyek nehezek, fájdalmasak, de tudnunk kell, hogy mindig terve van velünk. A kaszonyi Balla Boglárkát is megpróbálta az élet, sok nehézségen ment át, de ma már úgy érzi, a manikűr szakmában megtalálta útját. Vallja: boldogságunk útjába nem állhat semmi. Vele beszélgettünk kezdetekről, kihívásokról.

– Meséljen magáról.

– Mezőkaszonyban születtem, ma is ott élek. Hatévesen egyik nap azt vettem észre, hogy nagyon fáj a kezem és a lábam. Pár napon belül már annyira fájt mindenem, hogy nem bírtam lábra állni. Szüleim természetesen kórházba vittek, de sajnos ott sem tudták megállapítani, hogy mi lehet velem. Előbb Beregszászban, majd Munkácson kezeltek, volt, hogy egy teljes hónapot bent töltöttünk a kórházban, de nem tudták megállapítani az orvosok, hogy mi történik velem. Majd Kijevbe kerültünk, ahol megszüntették a fájdalmaimat, de még mindig nem tudták, hogy mi bajom van. Iskolába nem járhattam, nehogy valami fertőzésem legyen, így otthon, magántanárokkal tanultam. Ma már tizennyolc éves vagyok, tudok közlekedni, nem fájnak a végtagjaim, de még mindig kezelés alatt állok.

– Hogyan lehetett ezt az időszakot lelkileg feldolgozni?

– Hatévesen még nem is értettem, hogy mi történik velem, még túl kicsi voltam hozzá. Az idő múlásával azonban egyre nehezebben tudtam elviselni a bezártságot, hogy nem járhattam iskolába, nem találkozhattam a barátaimmal. Az ember el sem tudja képzelni, hogy a kis dolgok mennyire fontosak, amíg meg nem tapasztalja.

– Mikor döntött a manikűr szakma mellett?

– Mindig is nagyon szerettem rajzolni, a kórházban is sokat festegettem időtöltésként és egyfajta terápiaként is. Az utóbbi időben az interneten sok oktatóvideót néztem, mindig próbáltam valami új rajztechnikát elsajátítani. Családom és nővérem biztatására pedig bele is vágtam egy manikűrös képzésbe. Nevetlenfaluban Csongovai Melisszánál tanultam egy tanfolyamon, az oklevelemet az idei évben szereztem meg, és ma már várom kedves vendégeimet Mezőkaszonyban.

– Milyen nehézségekkel találta szembe magát?

– Az oklevelem megszerzése előtt csak magamnak készítettem manikűrt. Mondanom sem kell, magunknak sokkal nehezebb elkészíteni, mint másvalakinek. De engem nem riasztanak a kihívások. Szeretem a bonyolult, extrém mintákat, és addig gyakorlom azokat, amíg tökéletes nem lesz. Emellett újoncként meg kell ismertetnem magam a leendő vendégeimmel, tudniuk kell a munkámról. Otthon dolgozom, de vannak vendégeim Nevetlenfaluban is. Ha kell, házhoz megyek. Remélem, a vendégeimnek is ugyanúgy fog tetszeni a munkám, mint nekem.

– Mit tud nyújtani a vendégeknek?

– Gél lakkal dolgozom, valamint az orosz gép manikűr technikáját is elsajátítottam, így az építéstől a különböző formájú, mintájú rajzokig bármi kérhető tőlem. Vannak, akik a letisztultabb, egyszerűbb mintákat kedvelik – egy francia manikűr mindig elegáns megoldás. Személyes kedvencem azonban a bonyolult minta, például egy filmes karakter. (Ilyen az Az című film bohóca, amelyet a legutóbb készítettem, és amit akár Halloween-re is kérhetnek.) Igyekszem mindig tudásom legjavát nyújtani.

– Ebben a szakmában is nagy hangsúlyt kell fektetni a betegségmegelőzésre.

– Mi, emberek is sokfélék vagyunk, és bár az anyagok, amikkel dolgozzunk, antiallergének, mégis előfordulhat, hogy a vendég nem jól reagál egy-egy körömépítésre. Nagyon oda kell figyelnünk a bőr és a köröm állapotára, ápolására. Ha valami probléma lépne fel, kezelnünk kell, egy másik anyaggal kell dolgoznunk, ami nem bántja a vendég kezét.

– Mit jelent önnek a szakmája?

– Számomra az alkotás szabadság. Nagyon szeretem csinálni, szeretek ilyen kis méretben valami különlegeset festeni. Kicsit olyannak érzem magam, mint egy művész. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy családom és párom is maximálisan támogat. Az ő biztatásuk nélkül nem lennék itt. Nővéremmel van egy közös tetoválásunk is, a minta azonos, de az idézet más. Az enyém: a múlt is fájhat. De az én filozófiám szerint vagy elugrasz előle, vagy tanulsz belőle. Ezt azt jelenti, hogy a múlt lehet rossz, de a jövőben tanulhatsz a hibákból.

– Hogyan élte meg a pandémia időszakát?

– Bár még nem régen dolgozom, így a szigorítások munkám során annyira nem érintettek. Azonban nem könnyű ez az időszak nekem sem. Mint említettem, mindig is vigyázni kellett, nehogy elkapjak valamilyen fertőzést, a koronavírus pedig még inkább veszélyt jelent. Azt tudom mondani mindenkinek: vigyázzon magára!

– További tervek…

– Mindenképpen szeretném fejleszteni magam, a tudásomat. Távlati terveim között szerepel, hogy egy saját szalont nyissak, és ott fogadjam a leendő vendégeimet. Emellett szeretnék közös családot a párommal.

– Mi pedig sok sikert kívánunk!

Kurmay Anita