Találkozunk az éterben - Középpontban a Pulzus Rádió

Ha azt mondom, Pulzus Rádió, mindenki tudja, mire gondolok. Kárpátalja egyetlen magyar rádiója, mely két nyelven is megszólal, már hét éve áll a hallgatók szolgálatában. Munkatársaik a keresztyén értékrend mellett mutatják be a mindennapokat, szórakoztatnak és informálnak. Műsoraik között kicsik és nagyok, fiatalok és idősek is megtalálhatják a kedvükre valót. Alakulásukról, az azóta eltelt időről, kihívásokról most Barta Miklós ügyvezető igazgatóval beszélgetünk.

– Ismerjük meg közelebbről Barta Miklóst!

– Beregszászban születtem, egy szerető családban. Szüleim évtizedeken át a cukrász szakmában dolgoztak. Tanulmányaimat a helyi 2. számú orosz tannyelvű iskolában kezdtem. Mindig is nagyon szerettem a tornaórákat, ezért úgy gondoltam, hogy felnőve én is tornatanár leszek. A középiskola befejezését követően felvételiztem  Ternopolban a Jaroszlav Galan nevétviselő Tanárképző Egyetemre, ahol sikeresen diplomáztam. Az élet azonban más utat szánt nekem. A ’90-es évek elején alakult meg a Beregszászi Vámhivatal, sorra nyíltak a határátkelőhelyek, tehervám működése indult városunkban, úgy gondoltam, hogy szeretném kipróbálni magam ezen a területen. Körülbelül húsz évet dolgoztam vámtisztként. Ez egy nagyon felelősségteljes munka, rengeteg kihívással. Szerettem csinálni, de minden ember életében eljön az a pillanat, mikor úgy érzi, váltania kell. Nekem ez a pillanat 2011-ben jött el. Isten azonban jól mozgatja a szálakat, hiszen nemsokára rá megalapíthattuk a rádiót.

– Köztisztviselői állása után új irányt vett az élete. Mi vezette a rádiózás felé?

– Nagyon nehéz időszak volt akkor az életemben, nem tudtam, hogy a vámhivatal után mit fogok majd csinálni. Mint említettem, Isten jó irányba rendezi az életünket. Egyik nap a református templom előtti téren sétáltam, mikor találkoztam Taracközi Ferenc vezető lelkésszel, aki egy hosszabb beszélgetés után elmondta, hogy megalakult a Pulzus Kulturális és Információs Központ magánvállalat. A tiszteletes és testvére, Taracközi Gerzson pedig egy FM rádió elindítását is célul tűzték ki, amelyhez egy ügyvezető igazgatóra is szükségük lenne. Rám gondoltak. Mondanom sem kell, a felkérés nagyon meglepett, egyben örültem is neki, és igent mondtam. Máig jóleső érzéssel tölt el, ha eszembe jut az a nap.

– Milyen kihívásokkal néztek szembe az alakuláskor?

– Vámtisztviselőként ismernem kellett az ukrajnai törvényeket és jogokat, de a rádiózás világa más. Így aztán bele vetettem magam a tanulásba. Mivel már tanultam Ternopolban, ezért szintén arra vettem az utam, és egy országos szintű rádiónál sajátítottam el az ügyvezetés alapjait. A rádiózás egy különleges engedéllyel rendelkező tevékenység, melyet az ukrán médiahatóság ítél meg. Egy pályázat keretében benyújtottuk dokumentumainkat feléjük, melyekben megindokoltuk, hogy mit szeretnénk, hogyan, milyen nyelven, milyen céllal. Tudni kell, hogy az FM 92.1 MHz-es hullámhosszt nem csak mi pályáztuk meg, hanem több ukrajnai rádió. A pályázat elbírálására 2012. december 24-én került sor, ekkor kaptuk meg a jogot, hogy elindíthassuk a Pulzus Rádiót. Nagyon emlékezetes nap ez mindannyiunk számára.

– Hogyan alakultak az eltelt évek? Milyen műsoraik vannak?

– Ismeretes, hogy a Pulzus Rádió a Sion Rádióból nőtte ki magát. Már az indulásunkkor egy jól működő szerkesztő csapat kezdte meg a munkát. Akkor is és ma is nagy kihívást jelent egy rádió működtetése, azonban büszke vagyok minden egyes munkatársra, hogy ilyen lelkiismeretesen végzik munkájukat. A pályázat megnyerésekor mi vállaltuk azt, hogy napi kilenc órában élő műsorral jelentkezünk. Mi még akkor nem sejtettük, hogy mekkora feladatot is vállaltunk, hiszen ez egy óriási munka, de azt kell mondanom, felnőttünk a feladathoz. Az évek alatt sok hibát elkövettünk, kaptunk negatív visszajelzéseket is, de mindből tanulni, fejlődni tudtunk, ami a legfontosabb. Műsoraink között ki-ki megtalálhatja a kedvére valót. A teljesség igénye nélkül: reggelenként az Ébresztővel várjuk a hallgatókat, délben kívánságműsorainkat hallhatják, délután tematikus műsorokkal – Látogató, Sportkeddv, Slágermúzeum, Csütörtöki megálló, Music Fun, Hétvégi kívánság műsor – jelentkezünk. Műsorvezetőink különböző interjúk során hitről, betegségről, olyan élethelyzetekről beszélgetnek, amelyek mindenkit érinthetnek. Célunk a hallgatóink maximális kiszolgálása.

– Hogyan hatott munkájukra a tavaly bevezetett karantén?

– Az elmúlt év nem volt egyszerű, sokaknak okozott nehézséget. Mi is megtettünk mindent annak érdekében, hogy a betegséget el tudjuk kerülni. Azonban a tömegtájékoztatásnak minden időben működnie kell, hiszen értesítenünk kell a hallgatókat az őket érintő dolgokról. Interjúinkat telefonos riportok útján szerveztük meg, amely szintén nem egyszerű feladat, de bátran állíthatom, hogy gördülékenyen vettük az akadályokat. Büszkén mondhatom, hogy rovatainkat tudtuk folytatni, vendégeinket „meg tudtuk hívni”, és a hallgatók nem szenvedhettek hiányt semmiben.

– A munka mellett hogyan jut idő a családra, a töltekezésre?

– Párommal két fiatal lány boldog szülei vagyunk, egyikük 26 éves, a kisebbik pedig 17. Nagyon büszke vagyok mindkét gyermekemre, egy apának az a legnagyobb boldogság, ha láthatja gyermekei sikereit. Nagyobbik lányom Budapesten él, a kisebb pedig a beregszászi főiskola hallgatója. A velük való beszélgetések mindig feltöltenek energiával, új lendületet adnak a napnak.

– További tervek…

– Természetesen fő célunk megmaradni, továbbra is sugározni műsorainkat Több vállalást tettünk a médiahatóság felé, melyeket teljesítenünk kell a további működésünk érdekében, emellett vannak vállalásaink a hallgatóink felé is, amelyeket szintén teljesíteni szeretnénk.

– Mi pedig további eredményes munkát kívánunk!

Kurmay Anita