Bemutatjuk Ruszin Noémi festőművészt - A múltból építkezve, a jövő felé tekintve

A festészet évszázadok óta életünk része. Státusza változott az idők folyamán, és míg az ókorban kifejezetten lenézett szakma volt, addig a reneszánsz idejére presztízzsé vált a művészek támogatása. De éljünk bármilyen kort, a festészet nemcsak foglalkozásként, hanem hobbiként is remek célokat szolgál, s manapság, a rohanó hétköznapok sodrában különösen a nyugalom szigetét képezheti.

A beregszászi Ruszin Noémi kiskora óta a festészetnek él. Szárnypróbálgatásai során már több csoportos és egyéni kiállítása is volt, melyeken a családján és barátain kívül több neves festőművész is elismeréssel szólt munkáiról. Ma vele beszélgettünk indíttatásról, útkeresésről.

– Elsőként ismerjük meg a fiatal hölgyet.

– Beregszászban születtem, tanulmányaimat a 6. Számú Általános Iskolában kezdtem, majd a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban érettségiztem. Már egész kisgyermekként a rajzolás, a kézműveskedés világa vonzott. A festészetet nem igazán szerettem, mert rajzlapon a konkrét formák eltűntek, helyettük színes festékfoltok maradtak. Az élet fondorlata, hogy ma ez lett a szenvedélyem. Érettségi után felvételt nyertem Budapestre, a Számalk Szalézi Szakgimnázium grafikus szakára, majd 2017-ben a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának festőművész szakán folytattam tanulmányaimat, jelenleg is ott tanulok.

– A tanulmányai során mi az, amit elsajátíthat?

– A tanulmányaink sokrétűek. Tanulunk például művészettörténelmet, van színtanunk, ahol a színek keverésének technikáját vagy az anyaghasználatot sajátíthatjuk el, de tanulunk emellett filozófiát és jogtudományt is, anatómiát és tárgyábrázolást is. Az elmúlt két év vonatkozásában azt tudom elmondani, hogy bár óráink során nagyrészt műtermekben dolgozunk, de az online oktatás nagyban nehezítette ezt a folyamatot is. Ez egy gyakorlati képzés, ahol jelen kell lenni a tanulóknak is és a tanároknak is, csak így tudunk érdemben fejlődni. Azonban volt pozitív hozadéka is ennek az időszaknak: több időm jutott a gyakorlásra, az újabb témák kigondolására. Visszagondolva, az évek alatt rengeteget fejlődtem, több szakmai tudással rendelkezem, és emiatt is másként tekintek egy-egy festményre, mint talán az átlag, akinek nincsenek festői tapasztalatai, csupán szemléli az adott festményt. A festői gesztusból megállapítható például, hogy az alkotó milyen lelkiállapotban volt az adott pillanatban.

– Melyik a legkedvesebb téma, melyet vászonra vet?

– A témákat tekintve mindig változó vagyok, az adott lelkiállapotomtól, vagy a környezeti behatásoktól függ, hogy épp mi fog meg, és mit festek le. Azonban közel egy éve rátaláltam egy olyan tematikára, amely nagyon foglalkoztat, és nagyon szeretem megvalósítani – ez pedig a transzformáció vagy antropomorfizálás. Ez egy átváltozás is egyben. A különböző alakoknak, robotoknak az alapjait valamilyen hétköznapi tárgy adja, amely a munka közben változik át ezekké a lényekké. Ezek megvalósításához a festékeken túl újságot, gyapjút, kartont, homokot is használok – ezek által még jobban ki tudom élni a kreativitásomat. S a különleges még ezekben a festményekben, hogy a különböző emberek különböző dolgokat láthatnak bele, az ő gondolatviláguk alapján.

–  Ha jól tudom, divattervezőnek is készült. Ebből adódhat, hogy különböző anyagokkal dolgozik?

– Tizenévesen sokan elgondolkodunk azon, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Nagyon szerettem a ruhákat, volt, hogy a saját ruháimat díszítettem gyöngyökkel vagy más aprósággal, ekkor gondoltam azt, hogy én majd egyszer divattervező leszek. Másfelé vitt az utam, de a mai napig bennem van az, hogy nagyon szeretem a különböző anyagokat, formákat, mintákat, színeket. Ezekkel dolgozom a festészet során is, és ahogy az ember egyre jobban kezdi elengedni magát az alkotásban, úgy válik egyre kísérletezőbbé az anyagok terén is. Ebből lehet még egyedibb dolgokat kihozni. Dolgozom még víz- és olajfestékkel, tojástemperával, ugyanakkor van, hogy különböző szőtteseket, vagy magának a vászonnak az anyagát használom fel az alkotáskor.

– Említette, hogy egy festményből következtethetünk az alkotó lelkiállapotára. Tehát akkor a festészet egyfajta terápia is?

– A festés egy nagyon érdekes folyamat. Van, hogy az ember kívülről egy visszahúzódó személyiségnek látszik, de a képeiből hatalmas erő sugárzik. Az alkotásaiban a lelkében zajló változások kerülnek kivetülésre. Érdekes megfigyelni például, hogy mit tart fontosnak a festő a képein, mit dolgoz ki elsőként – a hátteret, az embert, vagy mind a kettőt egyszerre. Ezeket én például onnan látom, hogy a saját festményeim elkészültekor megtapasztalom. De emellett, ha ideges vagyok, akkor is festek, mert az lenyugtat. A boldog pillanatokat ugyanúgy érdemes vászonra vinni – ezek által össze is vethetjük a két festményt, két színvilágot, mennyire másként állunk hozzá az adott lelkiállapotunkban. Ez egyfajta önismeret is egyben.

– Festményeit többször megmutatta már a nagyközönségnek. Hogyan érezte magát a kiállításokon?

– Több csoportos kiállításon részt vettem már, emellett önálló tárlatom volt már Pécsett, és nemrég az első itt, Beregszászon. Ezeken az alkalmakon látod igazából a többéves munkád gyümölcsét, ez egy fantasztikus érzés – a legjobb munkáid vannak akkor csokorba szedve. Pécsett a szakértő közönség tette emelkedetté a hangulatot, Beregszászban pedig a családi, baráti közönség, olyan emberek, akik ismernek, láttak felnőni, kísérték az utam, és biztosítottak afelől, hogy ez a jövőben is így lesz. Ez egy nagyon felemelő és megható érzés. Az idehozott munkáimnak az Utópia nevet adtuk, amely egyben egy nosztalgia is – hisz a régi alapokhoz, népi szimbólumokhoz nyúlok vissza –, a múltból építkeztem a jövőm felé.

– Mit jelent önnek a festészet?

– Számomra ez egyfajta megszállottság is, jó értelemben, persze. Szinte minden napomat az tölti ki, hogy mit fogok festeni, hogyan képzelem el az adott témát, milyen alapra, milyen anyagokkal dolgozom. A tervektől a megvalósításig van, hogy egy hét telik el, de van, hogy egy hónap, attól függően, mikorra forrja ki magát bennem a téma. Jelenleg ez az, mi meghatároz, ez az, amit szeretek csinálni.

– Mi pedig további sikereket kívánunk!

Kurmay Anita