Barangolás a vidék ragadványneveinek világában (2.)
Névadáskor az alkati sajátosság szintén meghatározó volt. Sejtjük, hogy kiből lehetett Gólyaláb, Hosszúpuska, Gubics, Szikáncs, Csikó vagy Zsiros, aki éppen hogy rettenetesen sovány volt. Az illusztrációt Gogola Zoltán készítette
Névadáskor az alkati sajátosság szintén meghatározó volt. Sejtjük, hogy kiből lehetett Gólyaláb, Hosszúpuska, Gubics, Szikáncs, Csikó vagy Zsiros, aki éppen hogy rettenetesen sovány volt. Az illusztrációt Gogola Zoltán készítette
 / Mozaik
Állítsd be, hogy a Kárpátinfo.net cikkeit mindig az elsők között lásd a Google keresőben

Névadáskor az alkati sajátosság szintén meghatározó volt. Sejtjük, hogy kiből lehetett Gólyaláb, Hosszúpuska, Gubics, Szikáncs, Csikó vagy Zsiros, aki éppen hogy rettenetesen sovány volt. A Szent Család – Pálóczi Feri barátomék – szintén ebbe a sorba illik: a szocialista érában meglehetősen szokatlan látvány volt, hogy minden áldott vasárnap délelőtt a város széléről az édesapa, az édesanya a négy kicsiny gyerekkel szépen kiöltözve elindul a központban levő templomba.

Hirdetés

(Folytatás. Elejét lásd a 14. számunkban)

Településeinken foglalkozásuk kapcsán előszeretettel neveztek el ily módon embereket. A beregszászi Arany Kalász húsrészlegének vezetőjét mindenki – a világ legtermészetesebb módján – Csontos úrnak szólította (ismertünk olyan hentest, akit a háta mögött mindenki csak Mócsingnak nevezett), az ismerős asztalost nálunk ma is Szálka Petinek hívják, a szobafestő szomszédot Pemzlinek, a villamoshálózat egykori esztergályosát Sublernek. A falu egyik kovácsát a villámokat szóró Zeuszként emlegették, pedig egy alacsony, szikár ember volt az illető. A bort erősen kedvelő fickó neve Nagytölcsér lett, vagy ahogy a helybeliek ejtették: Nagytőcsér. A vékony testalkatú méhészt, akinek becsületes neve egyébként Hadar Gyula volt, a falubelijei Szúnyog Gyulának hívták. Nyilvánvalóan a személyes érintettség okán számomra a legszimpatikusabb ezek közül az, hogy az ardai pincemestert a környezetében mindenki Gönci Bertiként emlegette. Egyik gyerekkori meghatározó emlékem a következő: a bolt előtt kígyózó sorban a többiekkel együtt én is a kenyeres autó megjelenésére vártam, amikor egy idősebb férfi megszólított:

– Ugye te a Gönci Berti fia vagy?
– Igen – válaszoltam megszeppenve.
– Hasonlítasz apádra.

Csak jóval később tudtam meg, hogy a Magyarországon elterjedt egyik hordófajtát nevezik gönci hordónak.

Az ilyen jellegű névadásban talán az a legszimpatikusabb, amikor a ragadványnév – elsősorban annak köszönhetően, hogy viselői azt felvállalják – nemzedékről nemzedékre tovább öröklődik. Ilyen például a népes Daru nemzetség Csonkapapiból, a Kismarciak Nagydobronyból stb.

Egyértelműen a szláv-magyar együttélés hozadéka a Bogdán név, mivel Guton mindenki így nevezte az illető falubelijét, akinek olyan bajsza volt, mint Bogdan Hmelnickijnek. A Grisának elkeresztelt egyén pedig Badalóból amúgy egy kiköpött orosz legényre hasonlított.

Az anyaggyűjtés során számos vándormotívumra bukkantunk, tehát ugyanazt a nevet több faluban is viselték. A vékony, csenevész fiúcska hamar megkapja a Keszeg, Keszi pótnevet, a vidám tréfálkozóból pedig könnyen Színész lesz. Jellemző, hogy Színész nevűből egy faluban akár több is létezik egyszerre, de a közösséget ez látható módon nem zavarja, mivel mindegyikük más nemzedéket képvisel.

Hirdetés

Egyértelműen megállapítható, hogy a nők a férfiaknál ritkában kapnak ragadványnevet. Kató néném a szomszédból általában nem jónapotot köszönt ismerőseinek, hanem így üdvözölte őket: „Pá, Magduska!, Pá, Erzsike!, Pá, Juliska!, így őrá menthetetlenül ráragadt a Pákató név.

A hölgyek többnyire foglalkozásuk kapcsán kaptak ragadványneveket: Postás Margit, Bótos Kati, Fodrász Zsuzsi. Nem csak egy embernél, de egy egész közösségnél megfigyelhető, hogy időnként a könnyebb megoldást választja. Amikor a faluba – főként házasság révén – új személy kerül, s az illető például férfi, akkor a környezete nem a vezetéknevét tanulja meg, hanem a párjáról nevezi el. Így keletkeztek a Juci Pisti, a Zsóka Sanyi, a Surik (Sanyi) Margó nevek. De előfordul az is, hogy a bekerült új környezetében annak a falunak a nevét kapja, ahonnan származik. A Papiból Csongorra férjhez ment fiatalasszonyból így lett Papi Tojó.

– Hol kapható jó bor? – kérdezték munka után a villamos­szolgáltató megfáradt dolgozói.
– Hát itt, a teleppel szemközt, a szépasszonynál.

A tanárokat ma is előszeretettel nevezik el diákjaik. A névadásokban gyakran felfedezhető a jóindulat és a tisztelet – van, akit a gimnázium lelkiismereteként emlegettek –, máskor pedig a kritikus hozzáállás figyelhető meg. A végtelenül szigorú, sohasem mosolygó matematikatanárt ezért nevezték a háta mögött a kegyetlenségéről híres náci vezér után Bormannak. A divatmajmoló tanárnőből így lett Misszmadam, az angoltanárt furcsa kiejtése miatt a tanítványai csak Tumarrónak nevezték, azt a pedagógust pedig, aki magyarázatkor gyakran hunyorgott – Pislancsnak. Aki sűrűn nyújtózkodott, azt Guminyakúnak, aki pedig úgy beszélt, mintha állandóan gombóc lenne a szájában, a Buborék nevet kapta. Az egyik tanárnak az volt a szokása, hogy mindegyik fiútanulót Zsigának szólított. Gondolom, a nyájas olvasó kitalálta, hogy hamarosan a háta mögött őt is csak így emlegették.

Az egyik tóháti falu remek focistája azzal hozta ki feleségét a sodrából, hogy a vasárnapi ebédből csak néhány kanállal volt hajlandó elfogyasztani. Hamarosan bevallotta a párjának, hogy nagyon ízlik a főztje, ám ha jóllakik, akkor állandóan azt érzi a mérkőzés alatt, hogy lötyög a húsleves a hasában. Természetesen a dolognak hamar híre ment, s attól kezdődően a csapat tagjai csak Lötyinek szólították a középcsatárt.

Kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy két ragadványnevük is van. Bégányi barátunk egy végtelenül kedves és előzékeny középkorú férfi, aki délelőttönként mindenkinek „hellókát” köszön, hamarosan rajta is maradt ez a név. Délután viszont a kocsmában néhány sör elfogyasztása után már tigrisként viselkedik. Ilyenkor a Tigris megszólítás jár neki.

Írásunkat azzal kezdtük, hogy a ragadványnevek létrejötte az egyén egyértelmű beazonosítása szándékán túl azzal magyarázható, hogy a hagyományos közösség a tagjairól minél több ismerettel kíván rendelkezni. Ezeket a jegyeket szereti mind egyértelműbbé tenni. Az alapvető szándék akkor sem más, ha azt a jelzőt az illető esetleg sértőnek, igazságtalannak tartotta.

Hirdetés

A bölcsebbek viszont tudták, hogy a közösségi ítélet, szemlélet, netán bélyeg – hívjuk bárhogy is – ellen nincs apelláta, azt el kell fogadni. Aki ezt a játékszabályt megértette, az többnyire így mutatkozott be.

– Kis János vagyok – a barátaimnak, ismerőseimnek egyszerűen Kopek.

Kovács Elemér

Címkék