Az almatermésű gyümölcsfák metszése

A fiatal gyümölcsfák koronaalakítása elsősorban a művelési rendszertől és az ültetési anyagtól függ. A telepítést végezhetjük egyéves suhánggal, egy- vagy kétéves koronás oltvány, vagy knipp fával. Az utóbbi időben egyre jobban terjed a félkész (szemzett) oltvánnyal való telepítés. Ennek elsősorban költségkímélő hatása jelentős.

A telepítés után a vezérvesszőt 4-6 rügy ráhagyásával ott kell visszametszeni, ahol az első ágelemet akarjuk kialakítani. Ugyanúgy ez a szabály a törzsmagasság kialakítására is érvényes. Tehát egy 60 cm-es törzsmagasságnál az említett magasság felett 4-6 rügyet még meg kell hagyni. A legfejlettebb felső rügyből alakul ki a központi sudár (tengely), az alatta lévő rügyekből pedig a 3-4 vázágat alakítjuk ki. A vázágak kineveléséhez a megfelelő erősségű vesszőkre van szükség. A gyenge 20-30 cm-es vesszőket erősebben 3-5 rügyre vágjuk vissza. A 40-50 cm-es vesszőket csak a felső 1/3-át metsszük le, vagy visszametszés nélkül csúcsrügyből neveljük.

A koronaszerkezet arányosabb és gyorsabb kialakítása érdekében a nyár folyamán több alkalommal hajtásválogatást kell elvégezni. Ilyenkor eltávolítjuk a konkurens és a felesleges – sűrítő hajtásokat.
Az ágcsoportos koronaformákat, mint pl. a váza vagy tölcsér, ágcsoportos sudaras, módosított Brunner orsónál az ágelemeket nem szabad egy pontból indítani, mert az így kialakított vázágak könnyebben lehasadnak. A vázágak között legalább 15-20 cm legyen a távolság. Az ilyen ágcsoportos koronaformáknál egy vázágat emelet szinten 3-4 vázágnál többet nem hagyunk meg. Az egymás feletti vázágak emellett soha se fedjék az alsóbb vázágakat.

Mivel az intenzív alma- és körtemetszésben ma már csak az orsó koronaformák maradtak meg, ezért néhány szabályt feltétlenül be kell tartani. Ezeket Zahn-féle szabályoknak nevezzük (Zahft, 1967.) A lényege egyszerűen a következő:

1. A központi tengely (sudár) vastagsága nem haladhatja meg a törzsvastagság 2/3-át.
2. Az oldalágazás nem lehet vastagabb, mint a hozzá tartozó központi tengely vastagságának fele vagy 2/3-a.
3. Az egymás felett elhelyezkedő vázágak közül a felső sem nyúlhat túl az alsó hosszának 2/3-án.
4. A vázágak hossza nem haladhatja meg a sudár hosszának 2/3-át.

Bármilyen absztraktnak is tűnnek ezek a szabályok, tudásuk nélkül ma már nem létezik intenzív gyümölcstermesztés.

Az elmúlt két évtizedben Közép-Európában a termőkaros orsó és a szabadorsó koronaformák voltak elterjedve. Mindkét koronaformánál az alsó vázág fölött a termőkarok spirálszerűen helyezkednek el.
Jelenleg az intenzív alma- és körtetermesztésben a karcsúorsó koronaforma a legelterjedtebb ezért ezt a koronaforma kialakítását bővebben részletezem. Erre a koronaformára a gyenge alanyú almástermésűek nevelhetők.

Az első évi fás metszés suháng esetében a koronába metszésre korlátozódik. Nyáron hajtásválogatást és lekötözést alkalmazzunk. A zöldválogatás során a törzsmagasság felett 3-4, a térben arányosan álló egyforma erősségű hajtást válasszunk ki. Ezek a vázágak lekötési szöge 30-35 fok a vízszinteshez képest.

A második év tavaszán a konkurens hajtásokat és a vázkaroktól meredeken feltörő hajtásokat tőből el kell távolítani. Vezérhajtásnak mindig azokat kell meghagyni, amelyek a legjobb irányban állnak. A sudáron képződött oldalhajtásokat mindig kössük vízszintesekre.

A karcsúorsó koronaforma nevelésének központi kérdése a sudár kezelése, amelynek több módszere is ismeretes. A leggyakrabban bevált módszerek a következők:

1. Sudárvisszametszés tavasszal.
2. Sudárvisszametszés virágzás után.
3. Álsudarazás tavasszal.
4. Álsudarazás zölden.
5. Hajlításos sudárnevelés.

A karcsúorsó almánál és körténél a sudáron kihajtott meredeken feltörő hosszú hajtásokat minden esetben le kell kötni vízszintesre.

A harmadik év alakí­tómetszése az előző évivel majdnem azonos. A vázágak, oldal- és vezérvesszőit, ha túl hosszúak, gyengén visszametsszük, a sudarat pedig a fentebb említett nevelési módszerrel alakítjuk tovább.

A nyár folyamán a karcsúorsó koronaforma nevelésénél a zöldmunkák szinte nélkülözhetetlenek. Ha mindent igazán jól végeztünk, akkor ebben az évben a koronaforma már kialakult, a fa eléri a 2-2,5 m magasságot.

Ebben az esetben a sudárvesszőt vagy lekötözzük, vagy a sudarat egy vízszinteshez közeli elágazásra visszavágjuk.

A következő években (és ezek már termő éveknek számítanak) viszonylag egyszerű a karcsúorsó metszése.

Tavasszal a központi tengelytől (sudárról) és a vázágakról 3-4 letermett gallyat 2-3 cm csonk meghagyásával eltávolítunk. Ugyanennyi hajtást viszont a nyári zöldmunkák idején lekötözünk. A csonkokból előtört hajtások közül csak egyet hagyunk meg, amely a vízszinteshez közel áll. Első látásra ezek a csonkok nagyon csúnyán néznek ki, viszont gyakorlati szerepük felbecsülhetetlen. Változnak a régi metszési eljárások, és tetszik vagy nem tetszik, nekünk is ehhez kell alkalmazkodnunk, ha igazán nagy termést és bevételt akarunk elérni.

Bodnár István
kertészmérnök