Megkezdődött a dióbél felvásárlása - Aki teheti, az kivár

Állítsd be, hogy a Kárpátinfo az elsők között legyen a Google híreiben

Önmagától adódik a kérdés: vajon van-e olyan növény, amelyik a több mint három hónapon át tartó aszálynak inkább nyertese, mint vesztese lenne. Erre a mezőgazdászok válasza egyértelmű: a dió mindenképpen favoritnak számít. Tessék csak körbenézni! A mérhetetlenül száraz időjárás ellenére Kárpátalján az utóbbi évtized minőségben a legkiválóbb, mennyiségben pedig a legnagyobb termését takaríthatják be a diótermesztők.

– Hogy is van ez?

– A dió karógyökere akár 6-8 méteres mélységből is képes maximálisan ellátni a fát a szükséges mennyiségű vízzel és tápanyaggal, így látható módon a mostani bogyók a szárazság ellenére sem kisebbek az átlagosnál – magyarázza Molnár Ádám, a Pro Agricultura Carpatika falugazdásza. – Figyeljük meg, a levelek a hosszan elhúzódó aszályt sem sínylették meg. Mindamellett sem a gombabetegségek, sem az utóbbi időkben rendkívül jelentős kárt okozó rovarkártevők – dióburokfúrólégy, a dióborok-gabonalégy – nem tudtak kárt tenni a növényben. Ebben az évben a Kárpát-medence amúgy két részre oszlik. A Dunántúlon, ahol a nyár folyamán a miénknél jóval több csapadék hullott, mind a kártevők, mind a kórokozók jelentős mértékben rontották a termés mennyiségét és minőségét. És még egy fontos mozzanatról sem szabad megfeledkeznünk. Nálunk június közepe – pontosabban a hónap 16–21. táján – úgy négy-öt évente néhány napos lehűlés következik be. Ezt az esős Medárd idején alig vesszük észre. Ám ha ilyenkor 15-16 fok alá süllyed a hőmérséklet, az a dióburok fejlődésében visszafordíthatatlan kárt okoz. Ilyenkor az egyszerű halandó csak azt látja, hogy az alig cseresznye nagyságú dió tömegesen hullik le a fáról. A gazda számára mindez megmagyarázhatatlan. Szerencsére ez a negatív jelenség a mostani esztendőben elmaradt.

– Akkor most aratunk!

– Ne legyenek illúzióink! A kereslet és kínálat farkastörvénye ezúttal is érvényesül. A száraz dióbél kilójáért a felvásárlók jelenleg 90-110 hrivnyát hajlandók adni, míg az általuk nedvesnek ítélt gerezdek kilója csak 60 hrivnyát ér. Érdemes tehát kondícióba hozni a megpucolt diót, és ha nincs menthetetlenül szükség erre a pénzre, akkor azt ajánlom, hogy várjunk néhány hetet az eladással. Mint már említettem, Magyarország nyugati felében a nyár folyamán jóval több csapadék hullott, mint ezen a tájon, így a diófák jelentős része ott különböző gombabetegségektől szenvedett. És így volt ez egész Nyugat-Európában. Ebből következik, hogy a jó minőségű dióbél a továbbiakban keresett termék lesz az öreg kontinensen. Tudni kell, hogy a kárpátaljai dió – jelentős része nem legálisan – eddig is az ottani piacokon talált vevőre.

– Az utóbbi években, a különböző pályázati lehetőségeknek köszönhetően, jelentősen szaporodtak a dióültetvények Kárpátalján.

– Így igaz. Ám a kezdeti felbuzdulást követően a lelkesedés mostanra jelentősen alább hagyott. Kiderült, hogy a más tájakról – elsősorban a mediterrán térségekből – beszerzett, amúgy bőven termő fák nálunk nem bírják az olyan enyhe teleket sem, mint amelyeknek az utóbbi években voltunk részesei. A mostanra 10-12 éves fák úgy néznek ki, mintha három-négyévesek lennének.

Tehát érdemes a továbbiakban a magyar fajtákat előnyben részesíteni. Ám aki a nem hagyományos, hanem a sokkal nagyobb hozamú, igencsak korán termőre forduló Milotai, Szentesi stb. diófákban gondolkodik, annak számolnia kell azzal a körülménnyel, hogy ezek a fajták rendszeres növényvédelmet igényelnek. Mondanom sem kell, hogy a vegyszerek beszerzési költsége és kijuttatása is jelentősen megterheli a pénztárcánkat.

Kovács Elemér