Beregardóban is elültették a reménység fáját - Isten gondviselő szeretete tartott és tart meg

A trianoni békediktátum következtében vidékünk református közössége is elszakadt a Magyar Református Egyháztól. A szükség hozta úgy, hogy önálló szervezeti egységként megalakuljon a Kárpátaljai Református Egyház. A századik évfordulón – melyet az egyházvezetés a Reménység évévé nyilvánított, október végén, a reformáció évfordulójára is emlékezve, s a Luther Mártonnak tulajdonított reménygondolathoz csatlakozva, miszerint: „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát” – minden gyülekezetben elültetik a Reménység fáját. Beregardóban erre az elmúlt vasárnap került sor.

Igehirdetésében Balázs Antal helyi lelkész azért adott hálát, hogy a Szentháromság Isten 100 éven keresztül, megannyi megpróbáltatáson és nehézségen át megtartott minket. Megtartotta a magyarságot Kárpátalján, megtartotta a gyülekezeteket, még új közösségek is alakultak. Hálát adott azért, hogy „több évtizedes istentelen kommunizmusban, több háborút átélve, sok-sok nyomorúságon át is szólt az ige, hirdettetett az evangélium, és emberek tömegei tértek meg, hétről hétre, dicsérték Istent és hálát adtak neki jóságáért”. Ez az évforduló egy állomás – megállunk, emlékezünk, és hálát adunk – mondta a lelkész. – De egy indulás is. „Elültetjük a reménység fáját, ami a jelképe lesz annak a reménységünknek, hogy 50-100 év múlva is élni fog, és hirdetni fogja Isten megtartó kegyelmét. Reménységünk az is, hogy ezzel a fával együtt a közösségünk is élni fog. Hogy lesz magyarság, lesz református gyülekezet, és lesz evangélium hirdetés 100 év múlva is ezen a helyen.” 

Az istentiszteletet követően a gyülekezet a templomkertbe vonult, ahol Pércsi Márton ifis a Három fa tanulságos történetét mesélte el. Egyikük gazdag kincsesláda, a másikuk hatalmas hajó szeretett volna lenni, a harmadikuk meg arról álmodott, hogy ott marad a helyén, magasra nő, hogy Istenre mutasson. Amikor megérkeztek a favágók, mindhárom temette az álmát. De Isten sokkal nagyobbat tervezett: egyikükből bölcső lett, s a világ legnagyobb kincsét ringathatta. A másik, kis csónakként, a menny és a föld teremtőjének fiát vihette. A harmadik sem maradt az erdő legmagasabb fája, de mint Jézus Krisztus keresztje újból és újból Istenre irányítja az emberek tekintetét…

Hogy mivé válik a Máté János gondnok által, a gyülekezet énekének kíséretében most Beregardóban elültetett tiszafa, nem tudjuk, de bízunk benne, hogy sokáig hirdeti majd Istenünk gondviselő szeretetét.

Marton Erzsébet

---

---

Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek

---