A ti beszédetek

„Két dolgot kérek Tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem: Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől.” (Példabeszédek 30, 7–8 /a)

Van-e valami kérésed Istenhez? Olyan kérés, amiről csak te tudsz, ami a te szíved legbensőbb és titkos vágya? 

Mindnyájunknak vannak vágyai, álmai, titkai is. A titok nem feltétlenül, és nem mindig rossz dolog. Nekem is vannak titkos imáim, amikről csak Isten tud. Nem beszélek róla senkinek, de az Úrnak mondom és ismétlem, kérem titkon, reménykedve. Nem kérek magamnak semmit, de ha meghallgat az Úr, ha válaszol imámra, mielőtt meghalok, én leszek a legboldogabb ember a földkerekségen.

Isten hallgat imáinkra. Mégis, vannak kéréseink, amire nem ad választ azonnal, úgy tűnik, mintha nem hallgatna meg, mintha „megtagadná” kérésünket, imánkat. 

Velem is megtörtént, hogy a gyermekem elém állt, és kért valamit: „Édesanyám, szeretnék elmenni X. Y. barátnőmhöz”, vagy „Kérek szépen pénzt, mert szeretném megvenni ezt vagy azt.” Nem válaszoltam azonnal a kérésére, vártam. Ilyenkor türelmetlenek voltak és visszakérdeztek: „Miért nem tetszik válaszolni? Mehetek vagy nem? Tessék elengedni, kérem!” „Drága gyermekem, gondolkodom, már késő van, féltelek, mire hazafelé indulnál, sötét lesz... Ne menj ma! Holnap, ha korábban indulsz, elengedlek.” Megértette a magyarázatomat: ma nem lehet elmenni, de holnap igen, ha biztonságos időben indul. Nem haragudtak, mert magyarázatot kaptak tőlem.
Istentől kérünk, imádkozunk, rimánkodunk, és ha nem válaszol azonnal, akkor sürgetjük.

Istennek nincs szüksége gondolkodási időre, mert Ő tudja, hogy mi az Ő terve az életünkkel. Minden imát meghallgat, de nem válaszol azonnal. Nem haragszik, ha olyat kérek, ami akaratával nem egyezik meg, azért sem haragszik, ha sürgetem. Ő türelmesen, vár, míg megértem akaratát, és felfedezem a mást, a jobbat, amit Ő adott válaszként a kérésemre. Rajtam múlik, mennyire makacskodom, ragaszkodom az álmaimhoz, terveimhez. Merem-e kimondani őszintén: „Ezt kérem, add meg Istenem, de mindenképpen legyen meg a Te akaratod”.

Nem mindig értjük meg, hogy mi az Isten akarata. Benső, lelki csendre, figyelésre van szükségünk. Isten kijelenti akaratát a Szentlélek által, de értjük-e, meghalljuk-e, ha Ő szól? Ha megértem Isten válaszát, az esetleges „nem” vagy a „várj még” választ és elfogadom, akkor szent béke lesz a szívemben. Nem csak beletörődöm, mert muszáj! 
Az is ajándék Istentől, ha megértjük Őt.

Salamon király, a Példabeszédek könyvének írója is kér. Nem tudjuk, milyen idős volt, lehet, hogy még fiatal, de lehet, hogy már érett, idős fejjel kérte: „Két dolgot kérek, Istenem, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem: Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől!”

Furcsa kérés, különös kérés. Szoktál-e hiábavaló dolgokat beszélni? „Nem, nem, én soha nem szoktam! Hívő ember nem beszél butaságot, hiábavaló dolgokat, nem fecseg, nem jártatja a száját feleslegesen!”

Sajnos én ismerek fiatal és idős keresztyének között is olyan személyeket, akiket pontosan ezzel a bűnnel jellemeznek. „Örökké jár a szája, fecseg állandóan! Nem enged szóhoz jutni senkit, mindig ő szerepel.” Vagy: „Jaj, csak arra vigyázz, nehogy a szájára vegyen ez a személy, mert kitalál pletykákat és terjeszti, mint a vihar!” „Vigyázz, mit hiszel annak az asszonynak, mert csak minden második szava igaz!”

A Példabeszédek könyvének írója talán szenvedett az ilyen fecsegő emberektől, miért volt fontos éppen ezt kérni Istentől a halála előtt? Milyen hazugságot találtak ki ellene? Milyen valótlan, hazug dolgot fecsegtek, terjesztettek az emberek? Nem tudjuk, az nincs leírva, de bizonyára szenvedett a rágalomtól, a hiábavaló pletykától, beszédtől. Talán egész életét beárnyékolta egy hamis beszéd, hazugság.

De az is megtörténhetett, hogy ő „elszólta magát”, mondott valami valótlant, esetleg rájött, hogy túl sokat, feleslegesen, hiábavalóan beszélt. Szeretne megváltozni, vigyázni a beszédére, szavaira. Nem akar hazudni soha többé! Ezért kéri Isten segítségét. 

Az ige mondja: „Sok beszédben elmaradhatatlan a vétek!” Azt is mondja a Szentírás: „A ti beszédetek legyen igen-igen, nem-nem!” Megtartottuk ezt a tanácsot mindig?...

Istenem, légy irgalmas hozzám, nyomorult emberhez! Sokszor nem vesszük észre: véletlen, óvatlan pillanatban a sátán a „nyelvünkre tesz” valótlan, igaztalan dolgot, és mi kimondjuk! Amikor elhagyja ajkunkat a szó, már nem tudjuk visszaszívni, visszavonni, pedig lehetne, ha időben észrevesszük. 

Segítsen Isten mindig megfontoltan, igazat mondani, beszélni! Legyen a mi beszédünk építő és hasznos!
Úr Jézus Krisztus, köszönöm, hogy jöhetek Hozzád én is kéréseimmel. Hallod imáimat és válaszolsz. Bocsáss meg, amikor türelmetlen vagyok és kételkedve sürgetlek! Tudom, hogy javamat akarod. Legyen meg a Te akaratod életemben. Köszönöm a Te beszédedet, az igét, a tanítást. Segíts vigyázni a beszédemre, ajkamat csak az igaz szó hagyja el. Dicsőítem drága nevedet, Szabadítóm, Megváltóm. Ámen.

(Morzsák 5., 2010)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella