Imádkozzatok mindenkor!

„Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen. Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.” (Jak 5,13–14)

Nem csak a betegségtől szenvedhetünk. Szenvedéssel jár az elhagyatottság, a magány, szenvedéssel jár, ha valaki szeretne megházasodni, de nem találja az igazit, szenved a szülő, akit elhagyott a gyermeke, szenved a család, ahol valaki alkoholista, szenvedéssel jár a válás, szenved a magányos, szenved, aki fél, izgul, szenved, akinek nincs világos látása, vezetése.
Mit tanácsol az ige? „Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék.” 

Ennyi az egész? Imádkozzam? Igen, ennyi az egész. Amikor imádkozol, az Úrral vagy kettesben. Bizalmasan elmondhatod azt, amit senki másnak nem mondanál el. Neki sírhatsz, panaszkodhatsz, kérhetsz Tőle. Szánj rendszeresen időt az imádkozásra! 

Bűnvallással kezd az imát, kérj bocsánatot, feloldozást! Adj szót az Úrnak is! Várj, hallgass, figyelj, mit mond, mi Isten válasza! Légy csendben és hallgass Rá! Isten megszánja a szenvedőt, és az imádkozó embernek békességet és örömöt ad. 

Ha valaki megbetegszik, az első kérdés mindig az, hogy miért? Biztosan a bűn miatt, biztos ez a betegség büntetés.

„Minden betegség a bűn következménye?” – kérdezték az Úr Jézustól. – „Ki vétkezett, ez a vak ember vagy a szülei?” Jézus így válaszolt: „Sem ő, sem a szülei nem vétkeztek. Azért lett ez a betegség, hogy Isten megdicsőíttessék az ő meggyógyulásával!”

Na és aki nem gyógyul meg, aki egy életen át beteg marad, tolószékben, ágyban, hallás, látás nélkül? Abban is megdicsőíti magát Isten? 

Igen! Vannak, akik békességgel elfogadták a betegség állapotát, és az ágyban, tolószékről hirdetik Isten szeretetét. Nem minden betegséget akar meggyógyítani Isten. Titok, nem értjük. De ha valaki elfogadja a betegséget, megbékél, és szívében nem adja fel az Úrba vetett bizalmát, és betegen is szolgál, az az ember világító fáklya a szenvedő világ számára. A legnagyobb katedrálisokban sem lehet meggyőzőbben hirdetni Isten kegyelmét, mint a betegágyon.

„Beteg-e valaki köztetek?” A közösségnek, a gyülekezetnek imádkoznia kell a betegért. Természetesen a betegnek használnia kell a gyógyszert, amit az orvos adott. „Kenjék meg olajjal!” A gyógyszer hatása nem csökkenti Isten dicsőségét és hatalmát. A beteg tegyen bűnvallomást, szabadítsa meg lelkét a terhektől: ne hordozzon szívében haragot, gyűlöletet, keserűséget, indulatokat, mert ezek az érzelmek sok fizikai erőt elvesznek, gyengítnek, kínoznak, akadályozzák az ellazulást, a feloldódást, hátráltatják a gyógyulást!

Merjük a beteget Isten kezébe helyezni és Rá bízni a gyógyulását! Nehéz, de merjük kimondani mindenkor: legyen meg a Te akaratod! Isten megdicsőíti magát. 

Isten gyermekei számára a halál nem vereség. Sok beteg, testileg megnyomorodott ember úgy él, hogy nem retteg szüntelen, mert bizalma van az Úrban. Ne zárkózz el a betegség idején, hívj magadhoz testvéreket! Oszd meg félelmedet, szenvedésedet, fájdalmadat! Könnyebbé válik az a teher, amelyet mások is segítenek cipelni.

Betegség ismerője vagy, Uram. Ismered testünk minden sejtjét, számon tartod a hajszálainkat, éppen így beteg sejtjeinket is ismered. Kérem, gyógyíts meg lelkileg, testileg, mert szenvedek! Kezedre bízom életem. Adj erőt a szenvedés elviseléséhez! Köszönöm, hogy betegségem, szenvedésem ideje és kimenetele a Te kezedben van. Legyen meg a Te akaratod! Ámen.

(Morzsák 1., 1999)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella