Huszonegy végzős búcsúzott a Nagyberegi Református Líceumtól - Utaid, Uram, mutasd meg

„Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem” (Zsolt 25, 4) – szól a Nagyberegi Református Líceum 21 végzős diákjának osztályigéje, melyet az intézménybe kerülve tanulmányaik megkezdésekor választottak. S ez vezette őket végig az úton, míg sikeresen megérkeztek a búcsú pillanatáig, amely egyúttal a felnőtté válás küszöbét is jelenti. Számukra május 31-én utoljára szólalt meg az alma mater csengője, mellükön a zöldet immáron az érettséget jelző piros szalag váltotta fel, s megtörtént az utolsó névsorolvasás, hogy egy-egy ige kíséretében Isten áldásával induljanak tovább.

A ballagási ünnepség immáron hagyományosan a református templomban vette kezdetét, ahol az intézmény lelkész-igazgatója, Tóth László esperes hirdette az igét. Aki az irodalmi szempontból is különlegesen szép 25. zsoltár mély üzeneteit magyarázta. A zsoltáríró, Dávid azért tudott ilyen gyöngyszemet alkotni, mert élete szorosan kötődött Istenhez, „s az ihletet a legtisztább, legtökéletesebb, legnagyobb személy adja”. Isten nincs ellene a szépnek, a költészetnek, az irodalomnak, a tudománynak, hanem tőle van minden, amit megtanulhatunk, megismerhetünk, amivel élhetünk és így földi életünk is szebbé, tartalmasabbá, teljesebbé lehet, mondta az igehirdető. Aki arra figyelmeztetett: a Mennyei Atya azokat fogja útjain vezetni és ösvényeire tanítani, akik Jézus Krisztust akarják követni. Akik meghaltak önmaguknak, ennek a világnak, elveszítették életüket Jézus Krisztusért és új éltre születtek a Szentlélek által. „Adja meg ezt nektek a kegyelmes és igaz Isten, hogy megismerjétek Fiát, az Úr Jézus Krisztust úgy, hogy nem haboztok feladni minden addigi utat, azért, hogy Ővele járhassatok!” – szólt a lelkész-igazgató kívánsága.

Balogh György, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja köszöntőjében Zrínyi Ilona fejedelemasszony 12 éves fiának, Rákóczi Ferencnek – akit a munkácsi vár ostroma után soha többé nem láthatott – írt leveléből idézett néhány útravaló jó tanácsot: „Te csak tanulj szorgalmasan és rajta légy, hogy a dicsőség koronáját elnyerjed. Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír. Ez soha nem hal meg, hanem örökké él. A földi javak elveszhetnek – az nem nagy baj –, de aki becsületét vesztette, mindenét vesztette. Becsüld az embereket, szívesen társalogj idegenekkel, s így véled is jól bánnak és szeretni fognak. Aki másokat megbecsül, magamagát becsüli. A rossz társaságokat szorgalmasan kerüld, mert ezek az emberek testét és lelkét pokolra juttatják. Azokkal kell társaságot tartanod, akiktől minden jót és okosat tanulhatsz.” Ezt Önök se feledjék, így éljenek, így tanuljanak, dolgozzanak, és ezt adják át majd saját családjuknak is, kérte a végzősöktől a diplomata.

Csoda csak ott történik, ahol hit van – így született hit által, testvéri összefogás eredményeként a Nagyberegi Református Líceum is, írta köszöntő levelében Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) főjegyzője, a Diakóniai Központ igazgatója. Aki a korintusiakhoz írott első levélből választott igével intette a ballagó fiatalokat: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (13, 14). És így bátorította az útra kelőket: „Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5Móz, 31, 8).

„A világ, mely rátok vár, néha bonyolult és kiszámíthatatlan. De ne feledjétek: minden tudás, minden tapasztalat, amit szereztetek, erőt és biztonságot ad majd. És talán még fontosabb: az emberség, az együttérzés, a tisztelet, amit tanáraitoktól, osztálytársaitoktól kaptatok – ezek azok, amelyek a valódi útravalót jelentik számotokra” – fogalmazott köszöntőjében Fodor Gyula, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai magyar Főiskola rektorhelyettese. Aki azt kívánta: „Merjetek nagyokat álmodni, de ne féljetek cselekedni! Legyetek bátrak, de alázatosak is! Keressétek az utatokat, de soha ne felejtsétek el, honnan indultatok!”

Danku Gábor, a KRE főgondnoka arról szólt, hogy ebben a mai nehéz helyzetben sokan és sokat aggodalmaskodnak a jövőért, kérdezik, mi lesz velünk, mit tervez felőlünk az Isten. Erre is az ige adja meg a választ: „Füttyentek nekik, és összegyűjtöm őket, mert megszabadítom őket, és megsokasodnak, mint régen. Bár szétszórtam őket a népek közé, messze földön is emlegetnek engem, életben maradnak, és visszatérnek fiaikkal együtt” (Zak 10, 8-9).

Pándy-Szekeres Anna, a Kárpátaljai Református Egyházkerület iskolaügyi tanácsosa, az intézmény első igazgatója meghatódva szólt a végzős diákokhoz. Azt kívánta nekik, hogy mindenkor keressék az Urat, legyen a bibliaolvasás mindennapi életük fontos része, találják meg és járják azt az utat, amit az Isten kijelölt számukra. A tanárnő Ézsaiással együtt hitet tett, hogy „Isten hazahozza népét”. Hálát adott azért, hogy a kárpátaljai fiatalok, bárhová is kerültek, mindenütt kezdeményezik a dicsőítést. Legyetek ti is ilyenekké, bátorította a végzősöket.

Kivételes helyzet, ha valahonnan Isten áldásával indulhatunk el, s ajándék, hogy ebben az intézményben minden napot imával kezdhettetek és zárhattatok, fogalmazott Ionika-Antal Viktória oktatási igazgató. Aki arra kérte a végzősöket, hogy mindig a jelent éljék meg, s azért legyenek hálásak.

„Szeretet legyen a szívetekben embertársaitok és önmagatok iránt, s legfőképpen szeressétek az Istent, akinek mindig gondja van rátok” – szólt az osztályfőnök, Tar Tímea útravaló jó tanácsa, aki felidézte a közös emlékeket, s megköszönte a fiatalok őszinteségét, nyitottságát.

A hit életünk legfőbb alapja. Hálásak vagyunk, hogy itt nem csupán tudást kaptak gyermekeink, de az intézmény lelki otthonukká lett, fogalmazott a szülők nevében mondott köszöntőjében Csok Márta. Aki arra biztatta a fiatalokat, hogy mindenkor bízzák magukat az Úrra, mert ő mindig a jó útra vezet.

Köszöntötték a ballagó diákokat a tizedikesek is, akik átvették a stafétát a most útra kelőktől. Az ünnepség legmeghatóbb pillanatait a végzősök szerezték, akik igencsak színvonalas búcsúműsorukban az igaz értékekről vallottak.

Hasonló lelkesedéssel készüljetek az útra, ahogy erre a napra készültetek. Az az út a jó, amelyik a helyes irányba vezet benneteket. Ha az istenhit van a szívetekben, akkor jó úton fogtok járni, fogalmazott zárszavában Tóth László lelkész-igazgató. Aki átadta az intézmény egykori diákja, a jelenleg felvidéki református lelkész, György András kezdeményezésére alapított ösztöndíjat. Idén Gulácsy Lajos Ösztöndíjban részesült Csok Petra Zsófia és tanára, Tar Tímea, Neubauer Ferenc Konrád és tanára, Máté Ágnes, Irzsik Vanessza és tanára, Gajdos Lívia, Martin Petra és tanára, Makó Margit.

Kovács Erzsébet

 

---

Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat! Értesüljön időben a legfontosabb ukrajnai és kárpátaljai hírekről! Kövessen minket Facebookon, Instagramon, Twitteren  vagy iratkozzon fel Google News csatornánkra!