Anyák napja – anyaként és gyermekként - Hálatelt szív, gondoskodó szeretet

Az édesanya a legcsodálatosabb ember a világon. Tőle kaptuk Isten által az életünket. Ő vont keblére elsőként, ő mosolygott ránk először, s mindenkor átölel, ha hozzá fordulunk. Akkor is bátorít, ha nehéz napunk van, ha küzdenünk kell. Ő mindenkor velünk örül, s velünk szenved…

Boldog az a nő, akinek megadatott, hogy édesanya lehessen! S boldogok lehetünk gyermekként, még ha már mi magunk is anyák/apák, nagymamák/nagyapák vagyunk, mert van kinek megköszönni az életünket, a szerető gondoskodást... 

Az alábbiakban néhány édesanya válaszát olvashatják arra a kérdésünkre, mit jelent anyának lenni, illetve hogyan éli meg az anyák napját anyaként, gyermekként?

Gabóda Éva (Bátyú):

Anyának lenni csodálatos élmény, édes, életre szóló küldetés, komoly felelősség, kaland. Anyaként megváltozik a nő élete, hiszen a gyerekével lesz valaki, akivel egy láthatatlan ezüstfonál köti össze, amíg csak él, és még azon túl is! Ez az ezüstfonál szeretetből, szerelemből, gondoskodásból, féltésből, örömökből, aggodalmakból szövődik, és megtartja anyát és gyermeket egyaránt. Ez a kötelék elszakíthatatlan! A tény, hogy anya vagyok, az életem origója. Hálás vagyok ezért Istennek.

Gyermekként nehezen élem meg ezt az ünnepet, mert már édesanyám nincs közöttünk. Azonban mégis velem van, itt őrzöm a szívemben, a mondatait a fülemben hallom, a mozdulatait felfedezem a sajátjaimban, miközben sokat emlegetjük nap mint nap, és igyekszünk úgy élni, hogy odafent elégedett legyen velünk…

Anyaként hogyan élem meg ezt a napot? Nem sokban különbözik a többinél. Talán kicsivel több ölelést, puszit és virágot kapok. Ha nem töltjük együtt ezt a napot a lányainkkal, akkor több a kedves üzenet. De számomra az év minden napja anyák napja, hisz igazi boldogság a hétköznapokban is, míg örülünk egymásnak, szeretjük és átöleljük egymást, és érezzük, hogy szükségünk van egymásra! A virágcsokor csak üde ráadás!

Hapcsuk Éva (Beregardó):

Anyának lenni Isten csodálatos áldása, kegyelme, jósága. Különösen fontos feladat hárul reánk ezzel a megbízatással: folytatni az Úr elkezdett teremtés munkáját. Eszköze vagyunk neki. Én végtelenül hálás vagyok, hogy részesülhettem anyai áldásokban, örömökben, s azért is, hogy Istenem ad elég erőt ahhoz, hogy elhordozzam az édes terheket. Igyekszem elkérni az Úrtól a bölcsességet, a vezetést a neveléshez, hogy gyermekeim betartsák a tízparancsolatba foglalt intéseket. Próbálok úgy viszonyulni hozzájuk, hogy ne hatalmasodjon el rajtam a tulajdonlási vágy, hiszen csak egy ideig vannak rám bízva. Szabadságot adok nekik, ahogy én is kaptam szüleimtől, viszont mértékletesen, ha szívem azt súgja, hogy még hajlítani kell a vesszőt. 

Gyermekként én mindenkor felnéztem anyámra, tiszteltem őt. Ő volt a mindenem, az a bizalmasom, akit Isten nekem rendelt, s akinek adott engem. Formálta jellememet. Szerintem az anya-gyermek kötelék a legerősebb kell legyen a földi életben. Anyaként ma már sorstársként tekintek rá. Magvetőként, ki féltve nevelgetett bennünket, gyermekeit. Mindig jó útra terelt, hogy el ne vesszünk. Utat mutatott az élethez. Voltak örömkönnyei, sajnos olykor keserűség is keveredett ebbe, de mindig bízott bennünk, s elsősorban Istenben. Ezt az örökséget szeretném megőrizni, továbbadni.

Oroszi Izabella (Nevetlenfalu):

Számomra az anyaság fontos hivatás. Istennek hála, 4 gyermek édesanyja vagyok. Akikért örömmel dolgozok. Ám az anyaság kihívást is jelent. Családunkba a gyerekek négyévente érkeztek. Most a legidősebb 18 éves, a legkisebb hat. Van közöttük már főiskolás, gimnazista, általános iskolás és óvodás. Mindegyiknek más az igénye és így mindegyikkel másképp kell bánni. Az elsővel sokkal szigorúbb voltam, de úgy érzem, emiatt van ott, ahol. A kamasz lányommal egy kicsit most nehezebb, de tudom, ezen is túl kell jutni. A két kicsi még teljesen lefoglal. Velük egy kicsit engedékenyebb vagyok, ezt a nagyok néha fel is róják nekem. De ezek az élet kellemes gondjai. Isten ajándékának tekintem gyermekeimet, és úgy érzem, az Úr mindenkor ad erőt és türelmet az anyaság hivatásához. Remélem, és szüntelen imádkozok értük, hogy ha felnőnek, mindegyikük megtalálja a maga helyét.

Jászik Simon Mónika (Beregdéda):

Anyának lenni felemelő, kiváltságos érzés minden nehézségével együtt. Három gyermekem van, egy fiam és ikerlányaim. Áldásként élem meg az anyaságot, hiszen sajnos nem minden nőnek adatik meg, hogy anyává váljék. Immár boldog nagymamaként is élhetem az életem, hiszen Bence unokám a napokban egyéves lesz. Őt kaptam a jó Istentől cserében azért, hogy anya vagyok. Az élet legértékesebb kincsei a gyermekek és az unokák, akiket imádok. Ők a jövő! 

Hálával a szívemben élek meg minden anyák napját gyermekként is, hiszen még él és jó egészségnek örvend az édesanyám. Addig vagyunk igazán gyermekek, míg ők vannak nekünk. Neki köszönhetem azt, hogy vagyok, és azt is, amilyennek formált, nevelt engem hatalmas szeretetével. A mai napig bármikor, bármiben számíthatok rá. Isten tartsa köztünk örökké! 

Anyaként pedig büszkeséggel és nagy örömmel élem meg az anyák napját. Egyik legkedvesebb ünnepem. Szeretnek és szerethetek. Tiszta szívemből, szeretettel kívánom minden nőnek, hogy élje át az anyaság leírhatatlan, felbecsülhetetlen érzését. Hála minden gyermekért és édesanyáért! 

Lengyel Orsolya (Beregardó):

Nekem az anyaság olyan, mint az éltető levegő. Attól a perctől kezdve, hogy a gyermekeim megszülettek, ők lettek az életem értelmei. Tudtam, hogy fontos feladat vár rám, hogy amilyen példát mutatok, ők olyan felnőtté, majd családapává válnak.

Míg picik voltak, rengeteg aggódás, odafigyelés, féltés volt jelen az életemben, de annál több most a boldogság. Az elsőszülöttem, hála az Úrnak, ma már édesapa. Távol sodorta őket az élet, de sokat imádkozom érte, családjáért. Most a kisebbik fiamra figyelek, hogy neki is a legjobbat tudjam nyújtani, ami nem mindig könnyű ebben a nehéz időszakban. Minden este az imám értük szól, hogy nekik boldog, nyugodt, gondtalan életük legyen. Amíg csak élek, hálás leszek a Jó Istennek, hogy édesanya lehetek. 

Gyerekként mindig készítettem valami meglepetést édesanyámnak és boldogan adtam át május első vasárnapjának reggelén. A fiaim is ilyenek voltak, a „kicsi” még most is rajzol valami szépet mostanában, és a nagyobb is mindig meglep valamivel. Örülök, ha két kezük munkáját látom az ajándékban.

Marton Tünde (Csongor):

Anyának lenni egy végtelenül hálás feladat. Isten áldása. Boldogsággal tölt el napról napra látni a „munkánk” eredményét, ahogyan a gyermekünk növekszik, tanul, fejlődik… Szülőként – férjemmel együtt – figyelmünk, gondolataink a gyermekeink körül forognak állandóan. A legnagyobb vágyunk, hogy ők mindhárman elégedett, boldog gyermekek, majd felnőttek legyenek, illetve, hogy elfogadják Isten kegyelmét.

Az anyák napját egy szülinaphoz hasonlítanám, amit az összes édesanya a világon együtt ünnepel. Persze fontos, hogy minden nap kimutassuk tiszteletünket, szeretetünket az édesanyánk felé, de talán ez az a nap, amikor biztosan meg is tesszük. Ennek a jelentőségét szerintem akkor értjük meg igazán, miután mi magunk is szülőkké válunk. 

Isten hatalmas erővel ruház fel minden nőt, aki gyermeket hoz a világra. Néha persze nem egyszerű feladni az énünket, gyermekünk érdekeit helyezni előtérbe, de mi kérés nélkül megtesszük. Ezért minden édesanya megérdemli, hogy legalább egy napon ünnepeljék őket.

Túri Ágnes (Kígyós):

Anyának lenni számomra elsősorban felelősség, édes megtapasztalása annak, hogy fontos vagyok, hogy Isten feladatot bízott rám. Emellett, pedig egy új érzékelési módja a határtalan szeretetet-kapcsolatnak. Néha úgy érzem, talán egy kis bepillantás abba, amit az örök élet tartogat számunkra. 

Gyermekként az én szívem is hálás, hogy egy olyan édesanyám van, aki az életével tanított arra milyen egy önfeláldozó és odaadó anya. Aki mindig ott van, amikor szükségem van rá. Anyaként pedig boldogan élem meg azt, hogy a gyermekeimnek a szívében különleges helyet foglalok el.

Isten áldjon minden édesanyát! Tegye számukra elviselhetővé a mindennapok próbáit, jutalmazza önfeláldozásukat gyermekeik szeretetével! Ők pedig ne szűnjenek meg imádkozni gyermekeikért.

Máté Réka (Izsnyéte):

Kétségek nélkül mondhatom, az anyaság a legszebb és egyben legnehezebb feladat, amiben valaha is részem lesz, bármihez is fogjak ezután az életben. Az anyaság által olyan tulajdonságaimat ismerhettem meg, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek. Erősebbé, kitartóbbá, elszántabbá formált, ugyanakkor sokkal sebezhetőbbé és érzékenyebbé tett a világ dolgaira, hisz amikor az ember a sok rosszra tekint, ami körülötte zajlik, óhatatlanul is félteni kezdi a gyermeke jövőjét, s eltűnődik azon, hogyan fog boldogulni, ha felnő, és már nem lesznek mellette a szülei, hogy megóvják. Mióta én is anya lettem, még nagyobb csodálattal és tisztelettel tekintek a saját édesanyámra, mert sokkal tisztábban látom, mennyi mindent tett meg értem, s tesz mind a mai napig. Az anya-gyermek kapcsolat a legönzetlenebb dolog a világon, és ezt csodálatos napról napra megtapasztalni.

Néhány éve már teljesen másként élem meg az anyák napját, mint azelőtt, és nem csak azért, mert már én is az ünnepeltek közé tartozom. Öt évvel ezelőtt, épp egy napsütéses májusi napon majdnem elveszítettem az édesanyámat. Az, hogy ő itt van köztünk, Isten megtartó kegyelmének a bizonyítéka, és nem csak május első vasárnapján, de minden nap hálával tekintek rá, és a köztünk lévő kapcsolatra. 

Isten áldjon minden édesanyát! Tegye számukra elviselhetővé a mindennapok próbáit, jutalmazza önfeláldozásukat gyermekeik szeretetével! Ők pedig ne szűnjenek meg imádkozni gyermekeikért.

Kovács Erzsébet