Kemencében sült finomságok - A házikenyér, a tepertős pogácsa és a kőttes dicsérete

A mai ötvenesek-hatvanasok – és a még idősebbek – emlékeznek azokra a szép időkre, amikor a szülők, nagyszülők otthon, a kemencében sütötték a kovásszal dagasztott hatalmas, soha nem felejthetően illatozó házi kenyeret. Ami nemcsak frissen, ropogósan volt finom, de még egy hét múlva is élvezettel fogyasztottuk, olykor a spór platóján pirítva, házi olajjal vagy kacsazsírral megkenve. Gyermekkorom szép emlékei közé tartozik, amikor hetente, a kenyérsütési napon frissen sült vakaró illata ébresztett.

Később már mi is „besegítettünk” annak elkészítésébe: miután nagymama kiszaggatta a kenyérnekvalót és szakajtóba rakta azt, egy-egy kanalat kaptunk mi is a kezünkbe, s a dagasztóteknő faláról azzal levakargattuk (innen az elnevezés: vakarék) a maradék tésztát, és „verebet” formáztunk abból. Alig vártuk, hogy kikerüljön a kemencéből: frissen fejt tejjel mennyei früstök volt ez számunkra!

– Úgy emlékszem, hogy a múlt század ötvenes-hatvanas éveiig, míg át nem építették a régi paraszti házak többségét – a faluban szinte minden udvaron volt kemence – kezdi beszélgetésünket Olasz Piroska, aki a Nagyberegi Tájházban igyekszik megismertetni az érdeklődő fiatalokkal a kemencében sült finomságok különleges ízvilága mellett azok készítését is. – Később, amikor már kevesebb volt ezekből a kinti sütőalkalmatosságokból, a szomszédok beosztották, hogy mikor ki veti be ott a kenyeret, vagy ünnepek alkalmából ki mikor süt kalácsot.

– Miért volt ennyire fontos, hogy a kemencében süljön a kőttes?

– Hát annak egészen más az íze, mint a gáz- vagy elektromos lerben készültnek! – csillan fel beszélgetőtársam szeme. – De még a külleme is szebb volt! Nézze – mutatja a villanysütőből és a kemencéből éppen kivett tepsiben sorakozó tepertős pogácsákat –, mennyivel fényesebb a kemencében sült pogácsa teteje, mint a másiké! És kóstolja csak!

Megízlelem hát mindkettőt. Valóban ízre, állagra, kinézetre észrevehető a különbség. Természetesen a kemencében sült javára.

– Milyen gyakran készül még otthon tepertős pogácsa?

– Sűrűn megsütöm – ha nem is kemencében –, mert a férjem szerint ez a legfinomabb süti. De a családban mindenki szereti. Főleg házi szilvalekvárral.

– Nagy a család?

– Most már csak a férjemmel maradtunk otthon, de mindkét lányunk a faluban ment férjhez, így könnyű felkeresni egymást. És hála Istennek, unokák is vannak, meg nemrég dédunokával is megáldott az Úr. Nem tudok úgy készíteni semmi ilyen finomságot, hogy abból ne vigyek nekik is.

– Mit szeretnek leginkább az unokák?

– A gőzönfőttöt. De mostanában már nem hagyományosan, till (géz) fölött készítem, hanem Dobronyban tanultam egy új sütve-főzve módszert: magas, vastagfalú lábosban pici vízbe tesszük bele a gombócokat, és lefedve előbb pároljuk, majd kicsit az alját megsütjük. Nagyon szeretik a gyerekek. Télen meg, mikor nincs kerti munka, derelyét „gyártok” nekik. De a krumplis gombóc is a kedvencek közé tartozik, akárcsak a kenyérlángos, a fánk, a csöröge, a tarkedli vagy a palacsinta.

– Kenyeret sütnek még a kemencében?

– Azt már nem igazán. A dagasztóteknő is leginkább disznóvágáskor kerül elő, abban a hurka, a kolbász töltelékét készítjük elő. De olykor-olykor a kőttest ünnepekre még a kisdagasztóban kelesztem, és kemencében sütöm meg.

Mára az elektromos sütők ugyan szép lassan leváltják a kemencét, de ez utóbbiban sült ételek íze felülmúlhatatlan. Nem véletlen, hogy a modern háztartásokban is divat lett kisebb kemencék rakása, amelyekben persze ma már leginkább húsételek készülnek, de ne feledkezzünk meg eleink fent említett kedvenceiről sem!

Kovács Erzsébet