Kocsis Marianna, a szívvel-lélekkel tanár - Sikeres felnőtteket nevelni

Kárpátalján magyarnak lenni nem egyszerű. Kultúránkat megőrizni, átadni pedig csak egy igazán elhivatott pedagógus képes. Kocsis Marianna, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium tanáraként fontosnak tartja a tanár-diák bizalom kiépítését, hisz csak így lehet sikeres egy hosszú és sokrétű oktatási folyamat. Ismerjük meg a kiváló pedagódust.

– Meséljen magáról!

– Beregdádában születtem, ott is jártam általános iskolába, majd a Jánosi Középiskolában szereztem meg érettségi bizonyítványomat. Szerettem volna továbbtanulni, de a felvételim akkor nem sikerült, így végzettség nélkül kezdtem dolgozni pionírvezetőként. Előbb Jánosiban, majd szülőfalumban kaptam állást, eközben felvételt nyertem az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelv és irodalom szakára levelező tagozaton. Tíz évet töltöttem a dédai iskolában, 1997-től pedig mind a mai napig a Beregszászi Magyar Gimnáziumban oktatom a gyermekeket.

– Honnan jött a tanári pálya iránti elköteleződés?

– Már kisgyermekként elhatároztam, hogy erre a pályára fogok lépni. Elsősorban alsós tanár szerettem volna lenni, szerettem volna a legkisebbekkel dolgozni, megtanítani őket írni-olvasni. Azonban a magyartanáraim elhivatottságát és szakma iránti elkötelezettségét látván változtattam elképzeléseimen: én is úgy gondoltam, hogy ez lesz az utam, ez lesz az a szak, amiben leginkább kiteljesedhetek.  

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodott az évek során?

– Több mint harminc éve vagyok a pályán, ez alatt az idő alatt rengeteget fejlődik az ember. A gyermekek évről évre változnak, meg kell találni hozzájuk a megfelelő utat. Minden gyermeket másként kell rávezetni arra, hogy miért is szép a tanulás, miért is érdemes elsajátítani a tananyagot. A kicsikhez játékos úton közelítünk, megmutatjuk nekik, hogy a tanulás lehet egy jó élmény is. A nagyobbakat pedig egy-egy érdekes adat, egy életközelibb magyarázat az, ami a mélyebb tanulás irányába fordíthatja.

– Mire kell nagyobb hangsúlyt fektetni a tanítás során?

– Ez természetesen egyénenként változó. Vannak olyanok – ha az irodalom tanítását vesszük alapul –, akik már kicsi korban a könyvek szerelmesei lesznek, és akadnak olyanok is szép számmal, akiket nem vonz kimondottan az olvasás. Ilyenkor a mű ismertetésénél nem fejezem be cselekményt, nem mondom végig a történéseket, hogy akiben felkeltettem az érdeklődést, maga olvassa el és élje át az utazás élményét. Munkám során fontosnak tartom, hogy ne csak a tanórákon legyek tanár, vezető, hanem az élet többi szakaszában is. Osztályfőnökként úgy gondolom, hogy a diákoknak kötelességem megmutatni a körülöttünk lévő világot, a kultúránkat, a történelmünket, azt, hogy Kárpátalja milyen sokszínű és gazdag vidék.

– Mennyire fontos a tanár-diák bizalom kialakítása?

– Ez egy nagyon fontos tényező, hiszen így megosztják a diákok a tanáraikkal az örömeiket, bánataikat, kudarcaikat, melyek ismeretében tudunk nekik segíteni, tanácsot adni, vezetni őket, hogy majd az iskola falai közül kikerülve sikeres felnőttekké váljanak.

– A tavalyi év a kihívások időszaka volt. Hogyan oldották ezeket meg?

– Tavaly a végzősöknek voltam az osztályfőnöke. Be kell vallanom, nekik nehezebb volt az az időszak, hiszen fel kellett készülniük az érettségi vizsgákra, a felvételikre, amelyek kihívás elé állították őket. El kell mondanom azt is, hogy a nagyobbak öntudatosabbak voltak e téren, kötelességtudóak voltak céljaik elérésében, így ők gördülékenyebben vették a távoktatással járó változásokat. A kicsikkel sem volt nehéz dolgunk, hiszen nekik ez új élmény volt, a digitális oktatás izgalma lekötötte őket, igyekeztek maradéktalanul elvégezni a feladatokat. A középkorosztálynál akadtak nehézségeink, ők hajlamosabbak a lazításra, de tanári ráhatással ők is tudatosították magukban, hogy mi a kötelességük. Emellett azt kell mondjam, hogy nem szeretem a távoktatást, a tanár-diák viszony egy személyes kapcsolat, egy olyan kontaktus, ahol látod a másik reakcióit, kétségeit, ha valamit nem ért, még alaposabban el tudod magyarázni a tananyagot. Az online világában erre nincs lehetőség.

– Mit jelent önnek a pedagógus pálya?

– Nagyon szeretek tanítani, boldog vagyok, amikor láthatom egy-egy diákom sikerélményeit. Az az érzés, mikor egy diák felnőve sikeres lesz, esetleg ő is a tanári pályát választja, szavakkal leírhatatlan. A gyermekek egy olyan pluszt adnak az ember életébe, amelyet talán más szakmánál nem kapnánk.

– Térjünk vissza önhöz. Mivel foglalkozik szabadidejében?

– Több mindennel szoktam foglalkozni, ha időm engedi. Sokat főzök, szeretek a konyhában tevékenykedni, emellett a kertészkedés is közel áll hozzám. Természetesen az olvasás sem maradhat ki a sorból, szinte bármit elolvasok a kötelező szakirodalomtól a bűnügyi regényekig.

– További tervek…

– Szeretném folytatni a tanítást, úgy érzem, még van bőven tennivalóm a pályán. Fontos, hogy okos, felelősségteljes felnőttekké váljanak a diákjainkból, de még fontosabb, hogy jó és becsületes embereket neveljünk, akik megállják helyüket a világban.

Kurmay Anita