„Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.” (Máté 18, 3–4)
Milyen a kisgyermek? Édes, aranyos, ártatlan, őszinte, kedves, megbízik, ragaszkodó, hálás. Sorolhatnánk a végtelenségig a kisgyermekek tulajdonságait. A gyermek pontosan tudja, hogy ő kicsi és nem bírja el a kosarat, amit édesanyja cipel, nem ér fel a szekrény tetejéhez, ahová édesapja eldugta a csokoládét. Azért megpróbálja felemelni a kosarat, levenni a csokoládét, és a sikertelenség után azzal biztatja és vigasztalja magát, hogy nem baj, majd, ha megnövök, akkor...
Mi, felnőttek, hajlamosak vagyunk a sikert mindig magunknak tulajdonítani: ezt én csináltam, ezt én értem el, ez az én érdemem.
Mindenben én, én vagyok az első és a fontos. Így még csak lehetne élni valahogy – hanem a baj az, hogy más nem lehet több mint én, más nem lehet bölcsebb, erősebb, gazdagabb, előrelátóbb, mint én.
Nem, csak én! A házassági problémáknak is egyik oka az, hogy a házastársak nem tanultak meg egy fontos bibliai Igét: „Egymást különbnek tartsátok magatoknál!” Inkább ez a szöveg hangzik el gyakrabban: „Én vagyok az úr a házban, ez az én pénzem, az én kenyeremet eszed”.
Mennyire elmérgesedik a helyzet, mennyi könnyet sírnak házastársak emiatt! A munkahelyen is, az csak természetes, hogy nem létezik eszesebb és ügyesebb, mint én. Eredmény: rosszindulatú furkálás, keserű légkör.
A keresztények is szeretik a szent arcot mutatni egymásnak, csakúgy, mint a farizeus a templomban: én nem olyan vagyok, mint ez itt, mellettem, hol jön, hol nem jön a templomba, meg nem is imádkozik hangosan – én más vagyok.
Ó, én nyomorult, én elbizakodott, büszke, felnőtt! Magamat megalázva a másik előtt csak annyit kellene mondanom, hogy bocsánat, tévedtem, vagy ne haragudj, amiért...
Gyermekké lenni azt jelenti: alázatosan tudomásul venni, hogy tartozom a kedvességgel, szeretettel, türelemmel; nem bírok felemelni minden kosarat, nem érhetek fel minden szekrény tetejére, kicsinységemet, gyengeségemet tudomásul veszem. A gyermeki őszinteségtől senki nem válik alacsonyabb rendűvé. A gyermeki szeretet és ragaszkodás közelebb visz az emberi szívekhez.
Mi, emberek, nem bízunk egymásban, takargatjuk, titkoljuk eredményességünk titkát, nehogy a másik ellesse titkunkat, és sikeresebb legyen, mint mi.
Az Istenben sem bízó ember pótmegoldásokat használ, bebiztosítás céljából. Robotol éjjel-nappal, egészségét kockáztatva gyűjt, halmoz. Szerencsét próbál más országban, elhagyva családját, mert saját maga akarja irányítani az életét, a maga ura akar lenni. A nagyra nőtt én-emberke összekuszálja a saját és családja életét, megkeseríti a mások életét.
„Kezedre bízom magam, életem körülményeit, egészségemet, családomat, jövőmet, Istenem.” Ki mered-e ezt mondani? Légy kicsiny gyermekké és bízzál az Úrban, mert Ő szeret, Neki gondja van reád! Ismeri a szükségeidet, nem késik, segítségedre siet.
Szeretnél életed végén te is Isten országának, a Mennyei országnak a lakója lenni? Így nem lehetsz. Túl nagy vagy, túl magas vagy, túl okos vagy, túl sok pénzed van, túl nagy a hírneved. Nem férsz be az ajtón, a Mennyország kapuja keskeny és alacsony! Csak a kicsik mehetnek be rajta, akiknek nincs semmijük, akik olyanok, mint a kisgyermek.
Mint a gyermek, aki édesapja erős karján biztonságban érzi magát, nem aggódik egészségéért, nem retteg, hogy ki fizeti ki a téli tüzelőt, honnan lesz jövőre kenyér az asztalon...
Szeretnék én is kicsinnyé lenni, és alázatosan Rád bízni magamat, Istenem. Segíts, hogy növekedjek a hitben és a szeretetben!
(Morzsák 1., 1999)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Orosz-ukrán háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
