A hívő ember dúslakodása

Kárpátinfo hetilap

2024. 11. 17. – 14:17 / Mozaik

„Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. Mert nálad van az életnek forrása.” (Zsolt 36, 9–10)

Hirdetés

Akik az Ő házához tartoznak, vagyis az Ő házának lakói, azok „dúslakodnak”. Igaz-e ez? Talán kérdezzem kicsit másként: a sonka, kolbász, szalámi, torta, a tele kamra, a divatos cipő, ruha, autó, színes tévé, nagy lakás, külföldi utazgatások, jó bankbetét – ez a dúslakodás?

Igen, van, akinek ez, és csakis ez a dúslakodás.

Vannak, drága testvéreim, akik üres kamrával is dúslakodnak. Jó néhány évvel ezelőtt, amikor meglátogattam őket, nem volt elég pénzük az élelemre. A hosszú börtönévek alatt, amelyeket az édesapa hite miatt ott töltött, a család a megmaradásért küzdött, nem volt lehetőségük „bankbetétet” kamatoztatni. A kertből hoztak néhány szem alig érett epret, ezzel kínáltak meg, mert egyebük nem volt. És mégis, együttlétünk alatt dúskáltunk a boldogságban, halkan elmondtuk (mert netán lehallgatnak), hogy mi minden jóval halmozott el minket az Úr, mennyi kegyelmet kapunk naponként tőle. Dúskáltunk az örömben. Az eper ízére már nem emlékszem, de a testvéri közösség örömíze ma is bennem él.

Mi hát a hívő embernek a dúslakodás? A reménység, a békesség, a megelégedés, a szeretet, az Úrban való gyönyörködés, szentség utáni vágy, egymás terhének hordozása. Van Élet bennünk és körülöttünk!

A börtönökben dúslakodtak a mártírok. Miközben szenvedtették, kínozták őket, ők magasztalták csendben az Urat. Könyörögni tudtak a fogvatartóikért, a verőemberekért. Milyen ember fia képes erre? Senki, soha, csak az Úr házának a lakói, Isten megváltott gyermekei.

A megváltott ember a bilincsbe, kalodába zártan is szabad lelkében. Pál és Silás úgy tudtak énekelni, dicséretekkel magasztalni az Urat, hogy megmozdult a föld, lehullt a bilincs. Hát még a börtönőr szíve hogy megmozdult, amikor látta, hogy a szabaddá lett rabok nem futottak el! De nem ám, sürgősebb dolga volt annál Pálnak és Silásnak! Nekik életmentés volt a feladatuk. Itt az alkalmas idő, megterítve áll az asztal, kész a királyi lakoma. Isten az élő evangéliumból terített asztalt a börtönőrnek és családjának. A két felszolgáló, Pál és Silás, örömmel végezték munkájukat. Dúskáltak az örömben, és a fogvatartó őr Krisztus rabja lett.

Hirdetés

Isten nem cseppekben adja az Ő áldásait. Folyóvízként árasztja a gyermekeire. Csak az Ő házában, az Ő orcája előtt kell lennünk, hogy a jóban részesüljünk.

Milliomosok szenvednek, nélkülöznek, mert nincs áldás az életükön. Pénzük van, számát sem tudják mennyi, de nincs békességük, nincs bizalmas emberük. Haszonlesőkkel, csalókkal vannak körülvéve. Tudják ezt, és ez fáj. A szeretetet, bizalmat, hűséget, igaz barátságot, békességet nem lehet megfizetni. Azt csak kapni lehet, ingyen, az Ő házában, a szentek közösségében, a megváltottak között. De olyan nehéz oda elmenni: feladni a milliós nyomort nehezebb, mint koldusként, bűnbánattal térdre roskadni Isten előtt.

Ez így volt kétezer évvel ezelőtt is. A gazdag ifjú is megszomorodva ment el Jézustól, mert nem volt ereje megválni a vagyonától. Jézus nem segíthetett rajta erőszakkal. Csupán felkínálta neki az örök életet.

Krisztusnál van az Élet forrása. Mire vágysz még? Mit akarsz az Életnél többet? Ne gyötörd magad, naponkénti aggodalmaiddal nem változtathatsz sem a magad, sem szeretteid életén! Az Úr házában gyönyörűséges az élet. Szomjazd, vágyd az Élet Vizét! Megelégít az Úr téged még ma. Kívánom, hogy legyen bővölködő életed Krisztusban!

Jobb nekem gyermekedként a Te házadban, mint bárhol a világon. Köszönöm, hogy megváltottál, a Tied lehetek. Földi nyomorúságomat Te jól ismered. Segíts bizalommal rád bíznom mindennapi életemet! Köszönöm az Élet tiszta folyóvizét, amellyel itatsz.

Mikor terhelnek a gondok, segíts engem a Te javaiddal. Imádlak, Megváltóm, Uram Istenem.

Hirdetés

Ámen.

(Morzsák 1., 1999)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella

Iratkozzon fel a Kárpátinfo.net csatornáira:
Facebook, Instagram, Twitter, Telegram