Az Úr jegyese vagy

„És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Bizony hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.” (Hóseás 2, 18–19)

Isten úgy beszél népéről, mint egy kedves, tiszta szűz leányról, akibe beleszeretett és eljegyzi magának, örökre. „Bizony hittel jegyezlek el magamnak, és megismered az Urat.” Miért kell hit a jegyességhez? Nem elég a szerelem? Miért kell igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal eljegyezni?

Isten választottja, kedves népe elfordult és vétkezett, a pogányok bálványait imádta. Szíve megkeményedett és gonosz életformát választott magának. Isten szíve, szeretete nem változott. Változatlanul szerette népét, figyelemmel kísérte életét. Fájt a szíve és bánkódott a nép elfordulása, bűne miatt. A bálványimádással együtt paráznává is lettek lelkükben, hűtlenné váltak  és megcsalták az egy igaz Istent. A paráznaságot pedig nem tűri Isten. Tehát paráznákká lettek lelkükben és testükben is, mert a bálványimádással együtt járt a testi paráználkodás is. A bálvány templomok „papnőket” tartottak erre a célra.

Milyen veszélyes, ha a nép átveszi, követi, elfogadja, gyakorolja a világ, a pogányság szokásait! Isten  népének egészen más az értékrendszere, miért kívánták meg a világot?

Kicsiben kezdődött. Először megtanulták a szomszéd pogány asszonyok ételreceptjeit, a „fonott mazsolás kalácsot”, amivel a bálvány istennek áldoztak. A húsokat, amiről Isten azt mondja, hogy ne fogyasszátok, mert az tisztátalan. Majd a fiatalok együtt szórakoztak... Udvaroltak, végül összeházasodtak!

Mit tanult a pogány anyától született gyermek? Pogányságot, bálványimádást. Mit tanultak az unokák? Már el is felejtették az egy igaz Istent!

Amikor Isten azt mondja, hogy NE! – az halálosan komoly dolog. Ő féltő szeretetből véd, óv a bukástól, a bűntől. Ezért szól, tanít, tanácsol és parancsol előre: „Ne legyenek idegen isteneid én előttem!” Nem lehetnek bálványkáid én előttem, vagy én helyettem!

„Ne hajtsd felemás igába a fejed!” Pogánnyal, hitetlennel ne házasodjatok! „Ne egyétek, de még ne is érintsétek azt, ami tisztátalan!”...

Isten tudta, hogy mi lehet a következménye egy kicsi engedetlenségnek. S mégis, az Ő választott népe elfordult tőle. Elfelejtették a sok áldást, csodákat, szabadítást, amit tapasztaltak, átéltek ők maguk és őseik.

Miért szerette még ezek után is Isten ezt a népet? Miért nem haragudott rájuk, miért nem utálta meg, gyűlölte a gonoszságáért? Mert Isten nem változik, nem ember Ő, hogy hazudjon! Ő választotta magának ezt a népet, ELJEGYEZTE magának ÖRÖK szeretettel!

Hogyan változna meg az Ő szíve? Szomorú volt, fájt a nép engedetlensége, de nem dobta el magától és nem bontotta fel a jegyességet, még a gonoszsága ellenére sem!

Mekkora nagy az Isten türelme! Meddig képes elmenni a szeretetével? A halálig! Isten halálos szeretettel szerette az embert és ezért önmagát adta, áldozta fel a Golgotán, a kereszten! Hittel jegyezte el az Ő népét! Örökre jegyezte el, ezért felbonthatatlan jegyesség ez! Igazsággal és ítélettel! Jaj, mit jelent ez? A bűnnek következménye, nyoma van, minden ember életében... És ez az ítélet. A vétkesnek meg kell halnia! Ez része az Isten igazságos ítéletének! De kegyelemmel és irgalommal hajol az Ő megtérő, bűnbánó  szerelméhez, népéhez!

Megtért a nép? Eszébe vette az ember, hogy milyen áldozatot hozott Isten az Ő jegyességéért, a szövetségéért? Mindenki, aki feleszmél elveszett állapotában, és irgalomért, kegyelemért fordul Istenhez, Ő készséggel megbocsát, visszafogad és  áldásával halmozza el választottja lelkét, szívét. Ő szeret! Ő hűséges és az Ő szeretete örökké tart.

Szenvedsz, kedves Olvasóm? Van miért szenvedni! Ilyen hűséget, megbocsátást, szeretetet, elfogadást mi emberek képtelenek vagyunk egymásnak adni. Gyanakszunk, sebeinket nézegetjük és a múltat siratjuk. Ítéletet várunk és kívánunk az ellenünk vétkezőknek! Jézus pedig azt tanította: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is  megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!” Megbocsátani nehéz, együtt élni az ellenünk vétkezővel, elfogadni és örök szeretettel kitartóan szeretni – képtelenség a magunk erejéből! Isten kegyelme és a Szentlelkének erejére van szükségünk.

Isten pedig együtt él veled és velem, pedig mennyit vétettünk ellene, milyen sokszor hűtlenné lettünk Őhozzá, elfordultunk tőle... Isten nem bontja fel az Ő szeretetét, hűségét, jegyességét veled és velem. Készít a menyegzőre! Igen, fehér ruhát ad ránk, olyan tisztát, amit az Ő kegyelme és szeretete választott és az Úr Jézus, Isten egyetlen Fia, az Ő vérével fizetett ki!

Menyasszony testvérem, menyasszony nép! Milyennek kéne lennünk ehhez a csodálatosan szerető hűséges, igaz Istenhez?

Próbáljunk hűségesebben élni ezután!

Felfoghatatlan előttem a Te kegyelmed, türelmed, megbocsátó-elfogadó szereteted, Istenem. Segíts emlékezni, hogy a Te jegyesed vagyok. Uram, nem akarok vétkezni ellened, könyörülj rajtam, segíts, kérlek! Készíts fel, Úr Jézusom, hogy felékesített menyasszonyként jelenhessek meg a Te országodban. Szeretlek, Uram. Ámen.

(Morzsák 4., 2006)

dr. Tapolyainé Bartha Gizella