Ne szabd magad e világhoz!

„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves, és tökéletes akarat.” (Róm 12, 2)

Éppen az elme az, ami zsúfolt, minden ócska, romlott kacattal, ronggyal. A zsúfoltság megterhel, fáraszt, erőtelenít. Ez elmebeli terheltség, zsúfoltság miatt összeroppannak sokan. Nem bírják a feszültséget, nem bírják az elme rabságát. Nincs „szabad elme”!

Az utcára nem lehet kimenni anélkül, hogy ne botoljon az ember valami feltűnő, ocsmány hirdetésbe, plakátba.

Elég egyetlen pillantás, és megterhel, megfogja, vagy felkelti a figyelmemet. Nem akarom, de eszembe jut, képtelen vagyok szabadulni egy kép emlékétől! Igen, eszembe jut, bosszant vagy undort kelt bennem. Vannak emberek, akik élvezettel nézik, bámulják és emésztik, kérődzik azt a mocskot, amit láttak. Látták, felkeltette a fantáziájukat, nem tudnak szabadulni, kívánnak és vétkeznek! Rabbá teszi az elmét az, amit látsz.

Mit lehet tenni, hogyan kell járnom, hogy ne szabjam magam e világhoz, amely itt van körülöttem, minden mocskával? Ott van a kép, a szöveg, a zene, ami terhel. Nem kerestem, nem akartam, nem szeretem, utálom, de belebotlok. Nem tudom kikerülni, mert ott van az utcai hirdetőoszlopon, az autóbusz ablakán, az újságban, a tejesbolt pultján. Nem kérdeznek, hogy akarom-e, tetszik-e... Kiteszik a legszennyesebb dolgot is. És látom én is, a fiatal diák is, a kis óvodás gyermek is…

Nagyon nehéz becsukott elmével járni! A szememet nem csukhatom be, de az elmém gondolatait igen! Fegyelmezhetem a gondolataimat? Nehezen, de lehetséges. Megváltoztathatom a gondolataimat, de nem tudom megváltoztatni a körülöttem lévő beteg, perverz világot. Hogyan változtathatom meg a gondolataimat? Úgy, hogy nem hagyok helyet a kísértésnek, a szennynek! Betöltöm a szívem, lelkem, elmém Isten igéjével!

Ezért áldott dolog tanulmányozni, és kívülről megtanulni a bibliai verseket. Sokan arra hivatkoznak, hogy az igére emlékeznek, de nem tudják pontosan, hol van megírva... Nem az oldalszám, nem a pontos hely a fontos, hanem az ige ereje, a valósága! Jézust is megkísértette a sátán. Mivel védekezett Jézus? Vitázott a sátánnal? Nem! Igét mondott, minden kísértésre megvolt Jézus válasza: „megvan írva...!” Ne izgulj, ha elfelejted az ige pontos helyét, tanuld meg a lényeget, mit mond az Úr! Töltsön be az ige és szoríts ki mindent, ne adj  helyet annak, amivel az ördög akar beférkőzni gondolataidba! Tanuld meg az énekeket és mondd az éneket, vagy énekeld, vagy fütyüld! Ne tessék nevetni, mert komolyan mondom! Már nehezen megy az éneklés, de még fütyülni nagyon jól tudok, különösen autóvezetés közben, mert nem hall senki, de a lelkem örvend és a gondolataimat betölti az istenimádat.

Gondolataidat töltse be a hála, a magasztalás, az imádat! Tanulj meg gyönyörködni Isten szeretetében, megváltó munkájában, a teremtett világ szépségéért magasztald az Urat! Mondj egy verset, vagy írj verset! Nem kell ahhoz nagy tudás, csak érzés a szívben.

Testemben elváltozni nem tudok, de a gondolataimat meg tudom és meg lehet változtatni. Nagy önfegyelem és akarat kell csupán. Ne engedd kalandozni a gondolataidat! Száguldanak a gondolatok, kapd el, mielőtt nagyon messze futnának! Ne legeltesd a szemedet olyan dolgokon, amelyek károsak, kísértésbe visznek! Parancsolj a fülednek, ne halld meg a csúnyát, a szennyeset, ne légy kíváncsi, hogy min nevetnek az emberek! Két fülünkön két kiskapu van, tessék bezárni!

Lehet-e elváltozni az elménkben? Hiszem és vallom, Isten megújító Szent Lelkének erejével, igen, lehet! Nehéz munka, önfegyelemre van szükség. Ha ismerjük életünknek azon területeit, ahol a sátán rendszeresen támad, készüljünk fel, védekezzünk, de soha ne vitázzunk az ördöggel. Mondhatod bátran: távozz tőlem, sátán, nincs közöd hozzám, én Jézusé vagyok! Nem tehet mást, eltávozik, egy időre! Megfigyeltem, ha az imaéletem jó, ha a kapcsolatom állandó és jó az Úrral, akkor kevesebb a támadás.

Meg kell tanulni a válogatást is, hová megyek, kivel barátkozom. Milyen könyvet olvasok, milyen  műsort hallgatok, milyen TV adást nézek meg, válogatni kell!

Ha ennek ellenére mégis beleesem a csapdába, nem maradok ott illemből. Tiltakozom, felállok, kikapcsolom a zenét, a képet, leteszem a könyvet.    

Nem szégyellős az ördög, ne szégyellősködjünk mi sem! Álljunk ellene. Aki ellene áll, attól elfut az ördög. Jézus nevétől fél, mert megrontotta az ő erejét, hatalmát az emberek szíve felett. A kereszt az a hely, ahová menekülhetünk, bűneink terhét lerakhatjuk. Jézus vére, megbocsátó kegyelme szabaddá tesz.

A válogatás nagy művészet! Erre a művészetre megtanít Isten Lelke. Óvatossá, figyelmessé, vigyázóvá tesz. Ha egyszer elestél, megbuktál, a Lélek jön és figyelmeztet, hogy vigyázz! Kerüld ki, ne állj vele szóba, mert megcsal!

Van még egy csodálatos védelmünk, egy ígéret az Úrtól. „És az én Lelkemet adom belétek és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok, és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És megtartalak titeket minden tisztátalanságoktól!” (Ezékiel 36, 27–29)

Áldott az Úr, aki ígéretet adott, és hisszük, hogy Ő megtarthat, megőrizhet Lelke erejével. Lehet, hogy a bűn, a kísértés úgy jön, mint a szökőár, pusztít, rombol minden életet, de akik az Ő Lelkének védelme alatt vannak, van menedékük, megmaradásuk.

Uram, tarts meg, kérlek! Rejts el, óvd meg gondolataimat! Nem akarok vétkezni ellened. Segíts, hogy teljes szívvel, lélekkel és gondolataimmal csak rád figyeljek! Újíts meg elmémben, lelkemben! Szeretnék közelebb jutni hozzád, Uram. Áldott a Te szent neved, örömmel magasztallak. Ámen.

(Morzsák 4., 2006)

Dr. Tapolyainé Bartha Gizella