A Földön kívüli élet lehetőségeit vizsgálta a CSFK kutatóprofesszora

A Drake-egyenlet 60. évfordulója alkalmából a Földön kívüli élet lehetőségeit vizsgálta meg Stephen Mojzsis, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) kutatóprofesszora legújabb cikkében, amely a Nature Astronomy című szaklapban jelent meg.

A tudós arra a következtetésre jutott, hogy Galaxisunkban jelen pillanatban is létezhetnek földönkívüli civilizációk, de fejlettségük olyan szinten áll, hogy egyelőre kifürkészhetetlenek a számunkra, a földönkívüli mikrobiális élet lehetőségére azonban bizonyosságként kell tekinteni - írja az MTI.

Mint a CSFK csütörtöki közleményében olvasható, idén novemberben 60 éves a Földön kívüli élet lehetőségét leíró Drake-egyenlet.

Mivel az elmúlt hat évtizedben gyökeresen átalakult a tudásunk arról, hogy milyen szélsőséges körülmények között képes fennmaradni az élet, ezért mindenképpen érdemes újragondolni a Drake-egyenlet feltételeit.

Az évforduló alkalmából vizsgálta meg Stephen Mojzsis, hogy milyen számszerű következtetéseket lehet levonni bármilyen Földön kívüli élet valószínűségéről. Gondolatkísérletét arra az új tudásanyagra alapozta, amelyet a biológiai létformák számára lakható környezetek sokféleségéről megtudtunk.

A földi extremofil élőlények rendkívül széles hőmérsékleti tartományban, egészen magas sótartalmú vagy szélsőséges kémhatású környezetben, erős gammasugárzás mellett is képesek életben maradni. Ezeket a kritériumokat figyelembe véve meghatározható, melyek a lakható környezetek a Földhöz hasonló kőzetbolygókon, a nagyobb kisbolygókon, a jeges holdakon és a Naprendszer számos további távoli objektumán.

A beszámoló szerint az eredményeket alkalmazni lehet az egyre nagyobb számú, jelenleg több mint 4500 dokumentált exobolygóra is.

A statisztikai analízis szerint a Naphoz hasonló csillagok 100 százaléka rendelkezik saját bolygóval, és ezek közül 3-ból 1 körül kőzetbolygó is kering, mégpedig a "lakhatósági zónában", ahol a víz folyékony állapotban is képes fennmaradni.

"A Drake-egyenlet fp és ne változójának nagy számnak kell lennie, így jó esély lehet a többi csillag körüli életre" - írják.

A tudós cikkében sorra megvizsgálja a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a kisbolygók, a gázóriások holdjai és a Neptunuszon túli objektumok esetében az élet feltételeit. A gondolatkísérlet során a kutató arra a következtetésre jut, hogy a Naprendszer lakható területeinek nagy részét nem a Föld vizei teszik ki, sokkal inkább a legnagyobb Neptunuszon túli objektumok rejtett óceánjai és a csillagközi térben vándorló, hideg, napfényhez nem jutó, bolygóméretű objektumok.

"A Tejútrendszer nagyjából 100 milliárd fősorozati (azaz magbéli hidrogén-hélium fúzióval energiát termelő) csillagának csak körülbelül 4 százaléka Naphoz hasonló, G színképtípusú csillag, így arra számíthatunk, hogy a Tejútrendszer geofizikai szempontból lakható térfogata meghaladja a 1021 köbkilométert, vagyis a Nap térfogatának ezerszeresét" - állapította meg.

"Ha ehhez hozzávesszük az A, az F, a K és az M típusú csillagokat, a szám drámaian megnő. Így kénytelenek vagyunk arra a következtetésre jutni, hogy Galaxisunkban jelen pillanatban is létezhetnek földönkívüli civilizációk, de fejlettségük olyan szinten áll, hogy egyelőre kifürkészhetetlenek a számunkra.

A földönkívüli mikrobiális élet lehetőségére azonban bizonyosságként kell tekinteni" - összegezte Stephen Mojzsis.

A közlemény szerint Stephen Mojzsis a CSFK kutatóprofesszoraként egy új kezdeményezés megalapításán dolgozik Origins Research Institute néven, ami az élet keletkezésének körülményeit vizsgálja majd multidiszciplináris megközelítésben. Mint felidézik, a tudós egyik legnagyobb hatású publikációja 1996-ban jelent meg a Nature-ben: ebben a cikkben a biológiai aktivitás legkorábbi megjelenésére bukkantak a Földön. Mindmáig alapvetőnek tekintett eredményei szerint az élet legalább 3,8 milliárd évvel ezelőtt jelent meg bolygónkon.