Szegedi gyökerei vannak az idei orvosi Nobel-díjnak

Az idén orvosi-élettani Nobel-díjjal elismert kutatásoknak komoly szegedi gyökerei vannak, számos szálon kötődnek magyar kutatókhoz - hangsúlyozta az MTI-nek Jancsó Gábor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem (SZTE) professzora annak kapcsán, hogy a hőmérséklet és az érintés érzékeléséért felelős receptorok felfedezéséért az amerikai David Julius és az Egyesült Államokban élő, libanoni születésű Ardem Patapoutian kapta az idei orvosi-élettani Nobel-díjat.

Alapvető megfigyeléseket tettek Szegeden

Az SZTE ÁOK Élettani Intézetben a fájdalomérzés és a neurogén gyulladásos folyamatok vizsgálata nagy múltra tekint vissza - fogalmazott Jancsó Gábor, aki felidézte, hogy édesapja Jancsó Miklós farmakológus professzor már az 1940-50-es években alapvető megfigyeléseket tett Szegeden hő- és fájdalomérzés közvetítésében szerepet játszó érző idegvégződések működésével és farmakológiájával kapcsolatban.

"Apám vizsgálatai során olyan anyagokat keresett, amelyek gyulladást keltenek és így talált rá a kapszaicinre" - emlékezett vissza."A kapszaicin ismételt adagolása kísérleti állatokban és emberben is felfüggeszti az intenzív hő- és kémiai ingerekkel kiváltott fájdalomérzést. 

Másik hatása, hogy az állatok hőregulációja károsodik, magasabb környezeti hőmérsékleten nem képesek szabályozni a testhőmérsékletüket" - magyarázta a professzor, hozzátéve, hogy édesapja tudományos megfigyeléseit nemzetközi tudományos folyóiratokban csak halála után publikálta édesanyja, Jancsó-Gábor Aranka és Szolcsányi János, Jancsó Miklós munkatársai.

A Nobel-bizottság is hivatkozott a magyar eredményre

Jancsó Gábor később folytatta édesapja érzőideg-végződésekkel kapcsolatos kutatásait. "Azt már tudtuk, hogy a kapszaicin valamilyen módon inaktiválja azokat az érző receptorokat, amelyek a fájdalomérzékelésben és a hőérzékelésben szerepet játszanak, és hogy ugyanezek a neuronok egy bizonyos gyulladásos reakcióban is alapvető szerepet játszanak" - mondta.

Ennek a hatásnak a mechanizmusát azonban nem ismerték, nem tudták azonosítani azokat a neuronokat, amelyek ezeket a hatásokat közvetítik. Munkájuk során sikerült e specifikus fájdalomérző idegsejtek és központi idegrendszeri kapcsolataik direkt morfológiai identifikálása. 

Jancsó Gábornak a 1970-es évektől számos publikációja jelent meg rangos folyóiratokban, a többi közt a Nature-ben. Az 1977-es cikk nagy idézettséget ért el és a Nobel Bizottság által most kiadott tudományos háttéranyagban is megemlítik.

Az amerikai kutatóknak sikerült tisztáznia a jelenség molekuláris hátterét

Mint Jancsó Gábor megjegyezte, David Julius egyik munkatársa már korábban arról írt, hogy a szegedi kutatócsoport megfigyelései mutattak rá először, hogy a fájdalomérző neuronok funkciója specifikus fehérjéhez köthető.

"1977-ben jelent meg a cikkünk és 20 évvel később jelent meg az amerikai kutatók nagyon jelentős cikke, ami végül is megalapozta a Nobel-díjat azzal, hogy nekik sikerült ezt az egész kérdést molekuláris alapokra helyezni és azonosítani a TRPV1-nek nevezett capsaicin receptort" - magyarázta a professzor."

Zsenge kísérletek erre itthon is történtek, de ez egy olyan áttörés volt, amely jelentősen átalakította ezt a kutatási területet" - mondta, hozzátéve, hogy ezekhez az eredményekhez olyan támogatásra és körülményekre volt szükség, amelyek egy amerikai intézetben rendelkezésre álltak.

"Jó érzéssel tölt el, hogy az a téma, amelynek kutatásával az életét töltötte édesapám, édesanyám és én is, mégiscsak Nobel-díjra érdemes" - fogalmazott Jancsó Gábor.