Tanévzáró a beregszászi zrínyiseknél - Akarni, bízni és küzdeni – rendületlenül

Könny és mosoly, sírás és kacagás, meghittség és megannyi útravaló jókívánság jellemezte az idei tanévzáró ünnepséget a Beregszászi Zrínyi Ilona Líceumban, ahol ezúttal harminc fiatal vett búcsút az alma matertől. Közülük huszonhárman a magyar, heten pedig az ukrán osztályban fejezték be tanulmányaikat. Az ünnepség így két nyelven zajlott, figyelembe véve és tiszteletben tartva mindkét nemzetiség tradícióit.  

Az iskola udvarán felsorakozókat elsőként Ferencz Erzsébet, az intézmény szervezőpedagógusa köszöntötte. Kezdeményezésére a résztvevők egyperces néma főhajtással adóztak a jelenleg is zajló orosz-ukrán háború elesettjei, köztük a tanintézmény egykori diákja, Krivij Andrij emléke előtt, aki a közelmúltban vesztette életét a fronton. 

A továbbiakban Vojtovics Zoreszláva, az iskola igazgatója emlékezett a mögöttünk hagyott, sok-sok megpróbáltatással teli időszakra, mely tanárokat, diákokat igencsak megviselt, de meg is edzett. A mostani végzősök így tudománnyal és élettapasztalattal is felvértezve lépnek ki a nagybetűs életbe. Ti vagytok a mi reményünk, a jövő zálogai, legyetek saját sorsotok építői, higgyetek magatokban és legyetek mindenkor jó emberek – indította útjukra a végzősöket az intézményvezető.

Valaminek a vége – mindig egy új kezdete, bátorította a végzősöket Hajgató Tamás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja. Aki azt kívánta a fiataloknak, hogy bizakodva induljanak el az élet útján, az iskolában megszerzett tudást sikeresen kamatoztassák, az itt köttetett barátságokat őrizzék meg. S ami ehhez a legfontosabb: legyen mihamarabb béke és nyugalom. 

Legyetek sikeresek és boldogok, tudjatok örülni minden apróságnak és nagy dolognak, legyen mellettetek mindig valaki, aki segíteni tud, s lássátok meg azt, akinek ti lehettek a támaszai. Forduljatok arccal a jövő felé, és a múlt emlékeivel felvértezve építsétek a jövőt, indította útjukra a végzősöket Kopinczu Katalin igazgatóhelyettes.  
Legyetek mindig igazak, becsületesek és őszinték, kérte tanítványait Hajnal Márta osztályfőnök, aki hitet tett a bölcsesség mellett, hogy a nehéz idők erős embereket szülnek. Én hiszek a ti erőtökben, merjetek nagyot álmodni, mondta, majd Tóth Árpád szavaival bátorította kirepülő fiókáit: „Az élet szép, csak küzdeni kell érte, boldog az, ki célját elérte. Akarni kell és minden sikerül, akarni és bízni rendületlenül”.

Az élet nem könnyű – én erőt kérek nektek hozzá, hogy legyőzzetek minden akadályt, hogy mindenkor bátran haladjatok az általatok kiválasztott úton, fogalmazott Radik Vaszil, az ukrán osztály osztályfőnöke. 

A diákok megható szavakkal és énekekkel meg virágokkal köszönték meg szüleik, első tanítójuk, osztályfőnökeik és tanáraik lelkiismeretes munkáját, szeretetét, megkoszorúzták Zrínyi Ilona emléktábláját, keringőt lejtettek, majd átadták a stafétát az utánuk következőknek, akik meghatóan búcsúztak a szárnyukat bontogató nagy testvértől. A szülők nevében Deák Andrea és Kamenyicka Alekszandra mondott köszönetet a tanároknak. 

Végezetül a ballagó diákokat a legkisebbek búcsúztatták. A közösen megszólaltatott csengő jelezte: egyesek számára egy időszak véget ért, de vannak, akik nyomdokaikba lépnek, akik elődeikhez híven arra törekednek majd, hogy hűek maradjanak alma materük névadója örökségéhez.

Kovács Erzsébet