Amikor a lankadás nem hervadás!

Az uborkahajtatással foglalkozó gazdák az idei évben is tömegesen szembesültek azzal, hogy egy hűvösebb, borúsabb időszak után, amikor újra kimelegedett az időjárás, az állomány lankadozni, hervadozni kezdett. A hajtáscsúcs elvékonyodott, „becsokrosodott”, a kis uborkák pedig lesárgultak. A termelők szinte azonnal a legrosszabbra gondolnak, azaz az uborka-tőhervadás valamelyik válfajának a fellépésére. Azonban nem minden esetben az uborkatermesztők rémálma okozza a fenti tüneteket.

Mi okozta?

Az idei évben az uborkaállományok tömeges lankadását nagyrészt nem betegség, hanem a szélsőséges időjárás és a helytelen termesztési technológia együttesen okozta. Míg verőfényes napsütéses időben, 20 0C hőmérséklet felett, amihez még egy alacsony relatív páratartalom is társul, az uborka vízigénye a fóliasátorban elérheti a napi 2 litert is tövenként, borús, párás időben ez az érték lecsökkenhet a felére, harmadára is. Ennek a csökkentett vízigénynek a biztosítására az uborkának nincs szüksége nagy, fejlett gyökérzetre. Amennyiben ez az időszak meghaladja a 4-5 napot, drasztikusan lecsökken az uborka aktív gyökérfelülete. Ugyanis a hajszálgyökerek élettartalma mindössze néhány nap, s a növény folyamatosan új gyökerek növesztésével pótolja az inaktívvá váltakat. Azonban az uborka nagyon takarékosan bánik az energiáival, csak annyi gyökérzetet fejleszt, amennyire az adott pillanatban feltétlenül szüksége van. Így a fent említett lecsökkent vízigényű időszakban egy vele arányos, viszonylag kis gyökértömeg fejlődik újra. Az kívülről úgy látszik, mintha a gyökérállomány folyamatosan pusztulna, csökkenne. Egy hirtelen időjárásváltozás esetén ez a lecsökkent méretű gyökérzet nem képes kielégíteni a növények hirtelen többszörösére növekedett vízigényét. Ilyenkor a növények lankadnak, több szempontból is az uborka tőhervadásos betegségének tüneteit mutatják. Tovább súlyosbítja helyzetet, hogy a gazdák nem veszik figyelembe a növények lecsökkent vízfelvételi képességét.

Amikor kimelegedett az idő, elkezdtek lankadozni az uborkák, többszörösére növelték az öntözővíz mennyiségét. De mivel a növények a megfelelő méretű gyökérzet híján nem tudták felvenni a kijuttatott vizet, a talaj a csepegtető csövek alatt fokozatosan túlöntözötté, levegőtlenné vált, ami még tovább súlyosbította a helyzetet. Hisz a gyökerek a túlöntözött talajban oxigén hiányában nem tudnak megfelelően működni, sőt, végső esetben meg is fulladhatnak. Az elpusztult gyökérzeten keresztül aztán a növényeket tényleg megtámadhatják a tőhervadást okozó gombák.

Fokozza az állomány lankadását az is, hogy ebben az időszakban hagyta abba a gazdák többsége a fóliaház fűtését. Eközben nem vették figyelembe azt a tényt, hogy azokban a fóliasátrakban, amelyekbe nemrég lett csak kiültetve a palánták, nagyon jól elvannak fűtés nélkül is, hisz a napsugárzás nagyon jól átmelegíti a fóliaház talaját, míg azokban a fóliasátrakban, ahol már felnőtt a felső huzalig az uborka, s egész nap beárnyékolja maga alatt a talajt, ott a föld sokkal hidegebb! Fűtés nélkül nagyon könnyen a kritikus érték alá csökkenhet a gyökérzóna hőmérséklete, amikor lelassul, vagy akár le is állhat a gyökér működése, azaz a vízfelvétele. A tartósan alacsony hőmérséklet aztán az átmeneti lankadáson túl gyökérpusztuláshoz is vezethet.

A hervadásos tünetekre ráerősíthet még a gyökérzóna megnövelt talaj EC-je. Ugyanis az esős-borús időben töményebb tápoldattal öntözünk, hogy alacsonyabb vízfelvételnél is biztosítani tudjuk a növények tápanyagigényét, valamint, hogy megakadályozzuk a kis uborkák „taknyosodását”. Igen ám, de amikor hirtelen napsütésesre vált az időjárás, a növények mesterségesen lecsökkentett turgor-nyomása a levelek lankadásával fog járni. Ilyenkor sürgősen be kell iktatni egy-két tisztavizes öntözést, hogy valamelyest lecsökkentsük a mesterségesen megemelt talaj EC-t.

Mit tehetünk?

Az első és legfontosabb dolog a nagyobb baj megelőzése, azaz a túlöntözés elkerülése. Ne megszokásból, vagy az uborka leveleinek lankadásából kiindulva öntözzünk, hanem a talaj, pontosabban a gyökérzóna nedvessége alapján.

A második lépés a fóliaház időben történő árnyékolása mésztejes bepermetezéssel, vagy a raselháló felhelyezésével.

Rendszeresen ellenőrizzük a talaj hőmérsékletét! Amennyiben a gyökérzóna hőmérséklete a reggeli órákban 18 0C alá csökken, ha van rá lehetőségünk, indítsuk be a fűtést éjszakára.

A következő lépés a gyökérzet stimulálása Vivával, Radiformmal vagy más gyökérerősítő szerekkel.

A levegő páratartalmának a szabályozása a párásító szórófejek alkalmazásával, az utak belocsolásával, valamint a helyes szellőztetéssel lehetséges. A szellőztetéskor lehetőleg kerüljük, hogy a növényeket közvetlen huzat érje.

Szabadföldön már sikeresen alkalmazták a különböző olajos szerekkel történő permetezést (Vektafid, Folicot stb.) Ezt a módszert tulajdonképpen a kiültetett palántákra találták ki, hogy csökkentsék a párolgásukat. Érdemes lenne esetleg a fóliasátorban is kipróbálni a lankadozó uborkáknál, kísérleti jelleggel, a többi módszerrel kombinálva.

Gál István,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány