Motiváló boldog közösségben - Magyarországi önkéntesek Nagyszőlősön

A kívülállók szinte el sem tudják képzelni, hogy hány ember összehangolt munkájára van szükség ahhoz, hogy egy-egy adomány célba jusson. Hisz a jóakaratú emberek felajánlásait valahol össze kell gyűjteni, a különböző tételeket rendszerezni és továbbítani szükséges. A legtöbb esetben a rakomány több raktárban is megpihen, míg végül a címzetthez kerül. 

Ebbe a folyamatba kaptunk bepillantást a nagyszőlősi adományközpontban tett látogatásunk során. A gyűjtőpont a helyi magyar tannyelvű Perényi Zsigmond Középiskola szomszédságában található épületegyüttesben kapott helyet.

Mint Ljudmila Szvorenytől, a Kohleár civil szervezet vezetőjétől, a központ irányítójától megtudtuk, itt nem csupán fogadják és továbbítják a külhonból – főleg Magyarországból, Lengyelországból és Németországból érkező adományokat, hanem a kapott alapanyagokból olyan kész ételeket főznek és konzerválnak, amelyeket a frontvonalban harcoló katonák akár a lövészárokban is könnyen elfogyaszthatnak. Ilyenek például az itt, helyben készített hús- és zöldségkonzervek jelentős része, melyeket saját mikrobuszukon kéthetente szállítanak oda, ahol immáron másfél éve tart a véres küzdelem. Emellett a szülőföldjüket kényszerűségből elhagyó és a városban ideiglenes otthonra találó 350 személyt látnak el rendszeresen élelmiszerekkel. 

Ottjártunkkor egy Budapestről érkezett 20 főből álló önkéntes csoport azon szorgoskodott, hogy polcokat, asztalokat szerelt össze, hogy az adományközpont körletében könnyebben rendezni lehessen a különböző tételeket.

Az Elődi Marcel vezette Hahó nevet viselő önkéntesekből álló csapat ezúttal azt vállalta fel, hogy rendet rak az adományközpont háza táján – magyarázza Bozó Zsuzsa önkéntes, akivel a mögöttünk hagyott hónapok során már többször összefutottunk a megye különböző településein, hisz szívügyének tartja az orosz-ukrán fegyveres konfliktus elszenvedőinek, így a kárpátaljai magyaroknak a megsegítését. – Ugye jól tudjuk, minden gazdaasszony álma az, hogy a kamrája átlátható legyen, hogy amire szüksége van, azt ott megtalálja. Az átláthatóság még inkább fontos egy ilyen központ esetében, ahol az élelmiszerektől kezdve a ruhaneműkig, a különböző fertőtlenítő- és tisztítószereken át egészen a gyógyszerekig ezernyi dolog fellelhető. Szívesebben használtam volna a nyomban megtalálható kifejezést, ám erre még egy kicsit várni kell, pontosan addig, amíg a hahósok össze nem szerelik a magukkal hozott polcokat. Ezeknek az elhelyezése, méretre szabása egy alaposan átgondolt terv alapján történik. Az elvégzendő feladatok közül kiemelném, hogy a konyhai részleg felújítását is elvállalta a csapat. Ez pedig azt eredményezi, hogy az eddigi 15-20 adag helyett immáron száz rászorulónak tudnak meleg ételt készíteni.

- Mi motiválja azokat az embereket, akik szabad idejüket feláldozva önkéntes munkát vállalnak? – Először ezt a kérdést tettük fel Elődi Marcelnek, a Hahó önkéntes közösség irányítójának.

- Legfőképpen az, hogy jó érzés másokon segíteni – mondja a fiatalember. – De legalább olyan fontos, hogy egy motiváló, boldog közösség a mienk, ahol rengeteg szakma képviselői – tanárok, ügyvédek, mérnökök, közgazdászok, egészségügyi dolgozók, gépkocsivezetők – gyűlnek össze, amikor valahol segítségre van szükség, és hívnak bennünket. A Hahó közösségi oldalán több mint 100 aktivistával tartjuk a kapcsolatot, s általában hétvégeken tudunk akcióba lépni. A mostani nagyszőlősi kiszállásunk azért más egy kicsit, mivel nem csupán kétkezi munkával járulunk hozzá az itteni központ működési feltételeinek a javításához, hanem mi magunk szereztük be és vágtuk méretre a polcokat is.

S hogy mit kapunk mindezért cserébe? – fontolgatja a választ beszélgetőtársam. – A köszöneten kívül elegendő nekünk egy-egy hálás mosoly. Meglehet, hogy ezen kívül az itteni partnereinkkel még egy közös kirándulás is összejön ezen a csodálatos vidéken.

Kovács Elemér

---

---

Iratkozz fel a Kárpátinfo.net csatornáira: Facebook, Instagram, Twitter, Telegram, Google Hírek

---