A beregszászi piacon a palántaárusok sora ez idő tájt rövidebb, mint ahogy az a korábbi években ilyenkor megszokott. Lassan túlvagyunk május első dekádján, de még nem hagytuk magunk mögött a fagyosszenteket: tudjuk be tehát ennek, hogy egyelőre az átlagosnál szerényebb a kínálat. Ám azok, akik a zöldségpalánták kinevelésével kötelezték el magukat, ennél konkrétabb magyarázattal is szolgálnak. Mint mondják, ahogy az elmúlt évben, úgy az idén is nagyon hidegre sikeredett az április, ez pedig nem kedvezett a növényi sarjak fejlődésének. Annak pedig, hogy kevesebb palántaárussal találkozni, szintén egyszerű a magyarázata.
Mind a melegágyrakás, mind a palántanevelésre használt fóliaházak talajának előkészítése kemény férfimunka: ők pedig az ismert okok miatt nem tartózkodnak idehaza. Legalábbis a többségük. Emellett pedig az istállótrágya beszerzése is mind nagyobb gondot jelent, hisz a kárpátaljai településeken egyre kevesebb szarvasmarhát tartanak.
Megtudtuk, hogy a szezon, ahogy az már megszokott, idén is április utolsó harmadában indult, a hidegtűrő palánták – a karalábé, a káposzta, a karfiol – árusításával. Most viszont már teljes a paletta. Ahogy az megszokott, 9-10 féle paradicsomból, 7-8 féle paprikából lehet válogatni, emellett gumós zeller, brokkoli, vörös- és kelkáposzta is kapható. Egyszóval, széles a kínálat. No, de mindez mennyibe kerül?
– Gyakorlatilag három éve nem emelkedtek a palántaárak – mondja Anikó, az ismerős palántaárus, aki családjával Csetfalván él és évtizedek óta ezt a tevékenységet folytatja. – A káposztafélék szálanként 2 hrivnyába, a többi, tehát a paradicsom és a paprika 3 hrivnyába kerül. Először a koronavírus okozta világjárvány miatt volt teljes bizonytalanság a palántaneveléssel foglalkozók körében, most pedig a háború okoz nehéz helyzetet. Azért azt gyorsan hozzátenném, hogy egészében véve a mögöttünk hagyott mindkét szezon elfogadható módon sikerült, ám ez mindig csak utólag derül ki. 2020-ban például sokan hazakényszerültek a külföldi munkavállalásból, és akár unalmukban is beültették a kiskertet meg a virágágyásokat. Tavaly pedig az itthon maradottak tették ugyanezt nagy szorgalommal, hisz a legtöbb ember igyekszik minden körülmények között hasznossá tenni magát.
– Most viszont egyértelmű, hogy a háborús konfliktussal új helyzet állt elő, hisz biztosak lehetünk benne, hogy nagy szükség lesz arra, ami a háztájiban megterem. Teszem hozzá, az öngondoskodás igénye sohasem állt messze a kárpátaljai magyaroktól.
– Jó, hogy az öngondoskodást említi. Ezt tapasztalom valahányszor, ha a vásárlóimmal beszélgetek. Mert a palánta beszerzését szinte minden esetben megelőzi egy-egy érdeklődő jellegű diskurzus. Például, hogy a szóban forgó paradicsom inkább befőzésre vagy friss fogyasztásra ajánlott, s hogy az a paprika jó lesz-e paprikakrém alapanyagnak is. Jelenleg egyértelműen az a helyzet, hogy az emberek többféle palántát, de a szokásosnál kevesebbet vásárolnak.
– Nálam is ugyanez a helyzet – veszi át a szót a szomszéd árus, Marica, aki ugyanabból a községből való. – Hadd tegyem hozzá, hogy a palánta igencsak bizalmi termék. A vevő szereti, ha valóban azt kapja, amire leginkább szüksége van, s megjegyzi, ha például a tölteni való paprika helyett a kellemesen csípős ratunda fajtát sózták rá. Nálam ilyesmi nem fordulhat elő.
– Nekem szinte csak visszajáró vásárlóim vannak, akik teljes bizalommal fordulnak hozzám – teszi hozzá Anikó. – Így ők az én dolgomat is megkönnyítik, hisz 9 óra után már pakolok is, hisz elfogyott az aznapi portékám.
Kovács Elemér
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
