Egy új számítógépes modell szerint a Kheopsz-piramis szélei mentén spirálisan emelkedő, később befedett rámpán juttathatták egyre magasabbra a kőtömböket. A módszer megvalósíthatónak tűnik, de egyelőre csak elmélet.
Az Origo szerint egy új tanulmány számítógépes szimulációk segítségével keresett választ arra, miként építhették fel az ókori egyiptomiak a hatalmas piramisokat modern gépek nélkül. Az egyik lehetséges megoldás szerint a Kheopsz-piramis szélei mentén spirálisan emelkedő útvonalon mozgathatták felfelé a kőtömböket.
Vicente Luis Rosell Roig informatikus elképzelése szerint az építők minden újabb szinttel magasabbra emelték a rámpát, a már nem használt szakaszokat pedig fokozatosan befedték az épülő piramissal.
A módszer előnye az lehetett, hogy így nem kellett volna hatalmas, külső rámpákat építeni a monumentális szerkezet mellé.
A kutatás azonban nem bizonyítja, hogy valóban így épült a Kheopsz-piramis. A számítógépes szimulációk azt vizsgálták, hogy az elképzelés műszakilag megvalósítható lehetett-e az ókori egyiptomiak rendelkezésére álló eszközökkel.
Akár 15 tonnás kőtömböket is meg kellett mozgatni
A Kheopsz-piramis eredetileg körülbelül 147 méter magas volt, alapjának oldalai pedig mintegy 230 méteresek.
Felépítéséhez hozzávetőleg 2,3 millió kőtömböt használtak, amelyek között akár 15 tonnás darabok is lehettek.
A modell abból indult ki, hogy az építők rézvésőket, köteleket, emelőrudakat, földmunkákat és nílusi uszályokat használhattak.
A nehéz kőtömböket vízzel síkosított felületen húzott szánokon mozgathatták.
A kutató a rámpa meredekségét, az útvonal szélességét és a súrlódást is figyelembe vette annak kiszámításakor, milyen gyorsan kellett volna haladnia az építkezésnek.
A szimuláció szerint négy-hat percenként kellett volna egy kőtömböt a helyére illeszteni.
Ezzel az ütemmel maga a piramis építése 14-21 évig tarthatott.
Ha a kőfejtést, a szállítást és a munkások pihenőidejét is beleszámították, a becslés 20-27 évre emelkedett.
Ez az időtartam összhangban van a Kheopsz-piramis felépítésére vonatkozó korábbi becslésekkel.
A piramis belső üregeire is magyarázatot adhat az elmélet
A kutató szerint a feltételezett rámpa maradványai a piramis belsejében korábban kimutatott üregek egy részét is megmagyarázhatják.
Ez azonban további vizsgálatot igényel.
A tanulmány így nem tekinthető a piramisépítés rejtélyének végleges megoldásának, inkább egy újabb, számítógépes modellekkel vizsgált lehetőséget kínál arra, hogyan emelhették az ókori munkások a több tonnás kőtömböket egyre magasabbra.
A kutatás eredményeit az npj Heritage Science folyóiratban publikálták.
A piramisépítés egyik másik nagy kérdése az, hogyan juttatták el a hatalmas kőtömböket az építkezés helyszínére. A Kárpátinfo egy friss kutatás alapján arról írt, hogy a Vörös piramis közelében feltárt hosszú építmények valójában gátak lehettek. A feltételezett vízszabályozó rendszer hajózható útvonalat tarthatott fenn, amelyen munkásokat, mészkőtömböket, faanyagot és más ellátmányt szállíthattak a piramishoz.
A gízai piramisok környezetében a föld alatt is több rejtélyes szerkezetet azonosítottak. Az egyiptomi piramisok alatt talált ismeretlen struktúrákról szóló cikk szerint talajradarral egy L alakú, körülbelül 10x10 méteres anomáliát mutattak ki. A kutatók egyelőre nem tudják biztosan, mi található ott, ezért további ásatások szükségesek.
Egyiptom régészeti öröksége a piramisokon túl is folyamatosan új felfedezéseket tartogat. A Dakhla-oázisban feltárt 1600 éves városban lakóházakat, templomot, őrtornyokat, kemencéket és feliratos kerámiatöredékeket találtak. A leletek ritka betekintést adnak a bizánci kori egyiptomi mindennapokba.
A tágabb régióban is jelentős régészeti leletek kerülnek elő. A Kárpátinfo beszámolt arról is, hogy több mint 250 korábban nem dokumentált építményt találtak a Szaharában. A Keleti-sivatagban azonosított struktúrák egy, a Nílus és a Vörös-tenger között fekvő történelmi térség múltjáról árulkodnak.


















