Kétségtelen, hogy nehéz, de ugyanakkor történelmi időket él meg a Magyar Múzsa című kulturális folyóirat. A nehéz anyagi helyzet miatt a szokásos öt szám helyett idén csak négy jelent meg, csökkentett példányszámban. A lapot kiadó Magyar Újságírók Közösségének elnöksége úgy döntött, hogy jövőre ezt háromra csökkenti. A fontos, hogy a lap nem szűnik meg. Személyi cserék is történtek és történnek a szerkesztőségben. Ősszel a szerkesztőség egyik röpképes tagja tollas csapatával együtt elhagyta a fészket. Most pedig leköszön a folyóirat alapító főszerkesztője, dr. Lovas Dániel. A Kecskeméten élő szakíró-újságíró 2008-ban alapította meg a Magyar Múzsát, majd 2017-ben újra indította a lapot.
Az új főszerkesztő januártól Balogh Andrea Johanna lesz, aki egyben a MÚK elnökségi tagja is. A decemberi szám, mondhatni stílszerűen, a Táncsics Mihály-díjas újságíró Bán Mórral készített interjújával indul. Ez a Professzorok Battyány Köre 30. jubileumi konferenciáján készült beszélgetés rövidített változata. Bán Mór, polgári nevén Bán János, a Hunyadi regénysorozat írója, amiből egy nagysikerű tv-sorozat is készült. Egy fontos részletet ragadnék ki a beszélgetésből, mintegy kedvcsinálónak: „Ott szeretném kezdeni, hogy még ahhoz a nemzedékhez tartozom, akiknek olyan értelemben szerencséje volt, hogy a magyarországi kultúrpolitika – ha nem is ez volt a legfőbb célja – gondoskodott legalább bizonyos mértékben arról, hogy legyen valamilyen kapaszkodónk a történelmi múltunk jobb megismeréséhez. Bizonyára sokan emlékeznek a '60-as években készült Várkonyi Zoltán-történelmi filmekre – Egri csillagok, Kőszívű ember fiai –, amelyek számunkra óriási élményeket jelentettek. Valamiféle szemmel látható, szívvel-lélekkel megélhető kapcsolódást ahhoz a múlthoz, amiről filmes produkciókból még kevés jutott ki nekünk, azonban az utánunk következő nemzedéknek – én úgy érzékelem –, sokkal mostohább a helyzete, mert hosszú időn keresztül a magyar történelmet feldolgozó munkák eltűntek. A legkiemelkedőbb történelmi karaktereinkről vagy nem készült soha mértékadó történelmi film, tévésorozat, vagy méltatlan módon készült”.
Valóban volt egy korszak, amikor az ilyen filmektől azt várták el egyesek, hogy kizárólag negatív megvilágításban tüntessék fel a magyar történelmet. Szerencsére ez az időszak véget ért, az elmúlt másfél évtizedben rengeteg kiváló, és persze kevésbé sikeres történelmi film készült. A jobbak közül csak néhányat említenék: Örök tél; Hadik; Kincsem; Trezor; A berni követ; A vizsga; Blokád; Szürke senkik stb. A legutóbb az 1242 A Nyugat kapujában című förmedvényt néztem meg, amit csak elrettentő példaként tudok felhozni.
Turbók Attila szerkesztő társam Ki viszi át? Az öntörvényű és örökérvényű szólás igénye címmel Nagy László 1956 utáni költészetéről írt izgalmas és elgondolkodtató tanulmányt. Ezt olvasva tudatosult bennem, hogy Attila történelmi idők tanúja, a II. világháború idején született, átélte az 1956-os szabadságharcot, személyesen ismerte Nagy Lászlót, Juhász Ferencet, Örkény Istvánt, Illyés Gyulát stb. Részlet a tanulmányból: „1956 után a magyar költészetnek a már meglévő tendenciák mellett két választása volt. Vagy folytatja és kényszerűen vállalja a Rákosi-korszak sematizmusra hajló, politikailag elkötelezett irányzatát (e szándékot tükrözte a Tűztánc-antológia), vagy új költői utakat keres a társadalmi valóság és a lélekben zajló drámák kifejezésére. E hangváltás és szemléletváltozás elsősorban Juhász Ferenc és Nagy László költészetében volt tetten érhető”.
November 13.. és 16 között zajlott a 31. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, amire székely barátaink meghívták a Magyar Múzsa Baráti Társaság csapatát is. A négynapos utazásunkról ugyancsak Turbók Attila írt élvezetes beszámolót A Magyar Múzsával a nagyvilágban címmel. Nagy dolog ez a folyóiratunk életében, hiszen a határon túl először vett részt egy nemzetközi könyves seregszemlén. Az utazó csapatban Turbók Attila, Katzler Hilda és Magyary Hunor mellett én is ott voltam.
Ha már én kerültem szóba az általam írt ismertetőben, megemlíteném, hogy a decemberi számban egy könyv- és egy versajánlóval vagyok jelen. A Kárpát-Balkáni igric dallamai dr. Zsebők Csaba legújabb könyvéről szól, továbbá Dukai Takách Judit Az én lakhelyem című verse kapcsán szedtem össze a gondolataimat.
Orosz Margit Makacs hűséggel címmel Kecskési Tollas Tibor költőről írt egy rövid tanulmányt. Tollas Bebádogoznak minden ablakot című verséből vettem kölcsön három sort:
„S Váctól Pekingig zúgják a rabok:
„– Ha nem vigyáztok, az egész világon
Bebádogoznak minden ablakot!”
Botos Katalin tanulmánya Nyikolaj Joszifovics Konrád, Japán- és Kína-kutató szovjet irodalmár, nyelvész és történész munkásságának kapcsán mutatja be a kínai humanizmust, Han-Jü, Liu Cung-jüan, La Taj Po és Tu Fu korát. Folytatódik Mile Zsigmond Zsolt írása Tankó Fülöp Gyugyu bácsiról, a gyimesi csángóról.
Kiváló és változatos a felhozatal a széppróza terén is. Farkas János délvidéki író a megjelenés előtt álló A tavasz szépsége című regényének egy részletével van jelen. B. Tóth Klára írásának címe: Ének, megváltásban. Önéletrajzi ihletésű Stók Lajos kárpátaljai vadász-író Egy vadőr álma című elbeszélése. Ebből a számból sem maradhat ki M. Fehérvári Judit debreceni szerző. Egy különös hajnyírásról szól Sz. Kárpáthy Kata kárpátaljai író-újságíró Dauer című novellája. Komoly témát dolgoz fel Kaszás István Üvegcipő című írása, ami említőlegesen kapcsolódik a Bán Mór interjúhoz: „Erőszaknak, veszélynek kitett környezetéből ragadták ki őket? Homály fedte ezt is, mint törökverő Hunyadi János apjának kilétét.”
Kiváló novellával jelentkezett Tornai Xénia, a Magyar Múzsa felfedezettje, amelyből megtudhatjuk, milyen lehet felnőttként találkozni egykori gyerek énünkkel. Részlet a Gyöngyfüzér című írásból: „– Emlékszel, mit mondott neked nagypapa akkor, karácsony előtt a születésnapján, amikor felolvastad neki a versedet? Azért nem jöhettem hamarabb. Csak most lettem kész. De végre költő vagyok, ahogy megjövendölte. Ne haragudj, késtem nehány évet – szabadkoztam.”
Másodszor jelenik meg a Múzsában Czibak Ilona cigány író. A Ne temessék mellém a hegedűmet! című művében egy prímás világfájdalmát öntötte szavakba. A muzsikus alakján keresztül mutatja be a cigány néplelket. „Nekem nagy gazdagságom a hegedűm. Vannak más hangszereim is, hegedűből is nem csak ez az egy. Nem mondom el, mit jelentenek nekem, tudhatod szavak nélkül is. Mégis! Tudod mi az utolsó kívánságom? Ne temessék mellém a hegedűmet! A hegedűnek szólni kell, az a dolga, az a küldetése, hogy szóljon. Én nem bánom, ne adja el a családom, ha a szívük meg akar szakadni ezért ... akkor hagyják, hogy lopja el valaki, vigye, lopja el olyan, aki tud vele muzsikálni ... vagy adják ajándékba! Én még a sárgaföldet is lerúgom magamról, ha mellém teszik a hegedűmet.”
Mielőtt rátérek a versekre, mert természetesen ebben a számban is a líra a domináns, még adós vagyok két könyvismertetővel. Kiváló költő barátunk, Benke László, a tulajdonában álló Hét Krajcár Kiadó által megjelentett Gyűrött délibáb című Turbók kötetről írt ismertetőt. A Balaton-parti helytörténet című írás pedig Zatkalik András három legutóbbi könyvét mutatja be.
Sajnos a közelmúltban két szerzőnk is elhunyt, Márkus László és Urbán Gyula. Egy-egy versükkel emlékezünk meg róluk. Három debütáló költőnk is van. Dóczi Székely Gábortól A Föld csodái, Tatár Rózsától pedig a Hajnal volt című verset olvashatja a nagyérdemű. Délvidék képviseletében Szabó Palócz Attila versének címe: Kölcsönös szaturáció.
„és gyilkos fekete korongok röpködtek frizbiként a fejünk felett,
csak Little Richárd hangját nem hallotta senki sem
a zvoricei harangok zúgása mellett”.
Négy József Attila-díjas költő is megtisztelte a lapunkat a verseivel. Elsőként a honfitársamat, a jelenleg Sárospatakon élő Finta Évát említeném, művének címe A szikomorfa árnyékában. Oláh Andrástól a Megjelölve, Halmai Tamástól pedig az Evangéliumi szonettek című verset hoztuk le. Szándékosan hagytam a végére Bánki Évát, egyfelől, mert tőle két verset közöltünk, másfelől, az ő díjában egy kicsit mi is benne vagyunk, hiszen tavaly a MÚK is jelölte őt mint állandó szerzőnket.
Külön öröm a számomra, gondolom az ő számukra is, hogy van három nagy visszatérőnk. Két év után újra A. Túri Zsuzsa-vers a Múzsában, a Mitracsek-díjas költőtől ezúttal a leköszönő főszerkesztőnk a Vívódás című művet választotta ki. Az ugyancsak Mitracsek-díjas székely költő, Ambrus József féléves szilencium után jelentkezett a Kettős látás című versével. A Székesfehérváron élő Balajthy Ferenc versének címe: Jön a tél majd... . Mindhárom irodalmár egy ismertebb költőnek ajánlotta a versét, Zsuzsa Szabó Lőrincnek, József Faludy Györgynek, míg Ferenc Kosztolányi Dezsőnek.
Másodszor publikál a folyóiratunkban Luzsicza István, a Magyar Napló című folyóirat szerkesztője. A kárpátaljai gyökerekkel rendelkező költő versének címe: Azt már nékülem. Kárpátalja szülötte a jelenleg Kállón élő és tanító Kenyeres Mária, akitől a Jó lenne című munkáját közöljük.
December az ünnepek, az ünneplés hava, a legjelentősebb téli ünnep, a karácsony. Három költő is foglalkozik a témával. Szepesi Zsuzsanna verse az Emlékkarácsony. Mihályi Molnár László Örök karácsony című írásából kiragadtam egy részletet:
„Lelkünket betöltse
hit, remény, szeretet.
Napkeleti bölcsek,
most ide jöjjetek,
mert szívünk itt
a csodaváró jászol”.
Lajtos Nóra pedig így ír a Karácsonyos című írásában:
„… Ha holnap gyermek
lennék újra, egy széken állva tenném föl a csúcsdíszt
arra a fára, amely gyantafoltot hagy az ujjamon, és én
abból érteném meg, milyen ragadós a szeretet.”
Az említetteken kívül az olvasó az alábbi költők verseivel találkozhat: Vaskó Ágnes, Vitos Irén, Csontos Márta, Péter Erika, Egry Artúr, Baka Györgyi, Oláh Tamás, Pethő Lorand, Benke László, P. Papp Zoltán, Siska Péter, Szabó S. András, Szentjánosi Csaba, Diószegi Szabó Pál, Simek Valéria és Stonawski Tamás.
A decemberi számból sem maradhat ki a Mártonfi Benke Márta vezette képzőművészeti rovat. A festő-újságíró Értékteremtés nyitott szellemben című írásában a budakeszi képzőművészeti műhely munkájába, az alkotási folyamatba enged betekintést. A múlt hónapban lezajlott táborban olyan képzőművészek vettek részt, mint Fehér Irén, Vágvölgyi Attila, Palásti Renáta; Dévényi János, Nagy Imre Gyula, Rumi Rózsa, Nagy Imola, Szilágyi Dóra, Kaippel Emília, Tarcsányi Otília és természetesen Mártonfi Benke Márta. A lapszám első borítóján Nagy Imola Budakeszi Vadaspark, a hátsó borítón pedig Dévényi János Kapcsolat I című munkája látható.
A lapszámot december 17-én 14 órakor mutatjuk be a Magyar Újságírók Közössége Bartók Béla úti székhelyén, a Kósa Csaba nevét viselő nagyteremben.
Lengyel János
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
