A munkácsi református gyülekezet az elmúlt vasárnap hálaadó istentisztelet keretében emlékezett a száz évvel ezelőtt született lelkészükre, a néhai Gulácsy Lajos püspök úrra, akinek élete, szolgálata példaként áll minden nemzedék előtt. Aki a sztálini láger borzalmai között sem tört meg, Isten igéjével bátorította sorstársait. Hithős ő, hangzott el az alkalmon, akinek az élete tele van igaz bizonyságokkal, hogy Isten miként segítette a döntésekben, viszontagságokban, hitpróbákban és kísértésekben.
A hálaadó istentisztelet a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének apostoli köszöntésével, lekciójával és előfohászával vette kezdetét. Balog Zoltán megköszönte Istennek Gulácsy Lajos átadott életét, hogy példaként állítja elénk, hogy az ő életére figyelve tudjuk követni azt a hitet, amit ő is Istentől kapott ajándékba, s ami által mi is élhetünk és megmaradhatunk.
Az emlékezés a hit alapja, a tanulás lehetősége, meghatározza jelenünket és jövőnket, fogalmazott Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke. Aki Péter második levelének első fejezete alapján hirdette az igét, amelyben az apostol fontosnak tartja, hogy emlékeztetéssel ébresztgessen. Az emlékezés Isten csodálatos ajándéka, amiből tanulunk. Visszaemlékezhetünk Isten ószövetségi csodálatos tetteire – ott is gyakran üzeni Mózes által: „Ne feledjétek, emlékezzetek”. Jézus is azt mondja az úrvacsora kapcsán: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre”. Az Úr az emlékezés csodálatos ajándékát adta nekünk, hogy elsősorban róla ne feledkezzünk el, az ő csodálatos szabadításáról, a Jézus Krisztusban megmutatott szeretetéről, arról az áldozatról, amit értünk hozott, hogy nekünk bűnbocsánatot és örök életet szerezzen. Soha nem szabad elfeledkezni a megváltó Krisztusról, hangsúlyozta az igehirdető.
Ma, századik születésnapján, Gulácsy Lajosra emlékezünk, aki egyszerű gyerekként született, mégis a hit példaképévé vált, Kárpátalján a hit hőse lett, aki a gulágévei után újra szolgálatba állt, mert a fogságban is megtapasztalta az Isten gondviselő szeretetét, hirdette az Isten nagy tetteit. Ma úgy emlékezünk rá, akit megtartott Isten, akit példaként adott számunkra. Legyen ma az emlékezés hiterősítés, Isten szavának megtapasztalása, a reménység forrása, hogy végig tudjunk menni azon az úton, amit az Úr jelölt ki számunkra, zárta gondolatait Zán Fábián Sándor.
„Szívemet hozzád emelem, és Benned bízom, Uram” – hangzott fel a munkácsi református gyülekezet énekszolgálatában Gulácsy Lajos kedvenc zsoltára. Majd Tóth László, a Beregi egyházmegye esperese felidézte egykori beregrákosi lelkészének emlékét, aki anno felkészítette a konfirmációra. Emlékezett a vezető lelkészére is, hisz a teológia után a püspök úr hívására feleségével együtt Munkácsra kerültek. „Hálás vagyok azért, hogy az ő segéd- és beosztott lelkésze lehettem. Nem volt könnyű, püspök úr nem ismert fáradságot, nem ismert lehetetlent, rendkívül nagy odaadással végezte szolgálatát és ezt az odaadást várta el tőlünk is. Hamar ki kellett lépni a teológián megszokott kényelmes életből, mert várt ránk a mélyvíz, a munkácsi gyülekezetben, a gyerekotthonban, a cigány gyülekezetben végzendő szolgálatok, amelyekhez kora reggel megkaptuk a szükséges instrukciókat püspök úr személyes látogatása által. Mindezt pedig tette úgy, hogy közben szerényen és alázatosan, de mégis határozottan irányította a gyülekezetet, és rajta tartotta a szemét az egyházkerület életén is, püspöki szolgálatának a letétele után is” – emlékezett Tóth László.
„Hosszú idő lenne felsorolni azt, hogy mi mindent köszönhetek, köszönhetünk neki, de egy valamit szeretnék kiemelni, mégpedig nem valami olyat, amit megtett az egyházért, a gyülekezetkért, hanem azt, ahogyan ezt tette. A kitartást, az Úrhoz való hűségét, az Isten ügyének mindenek elé való tételét – ez ma számunkra is követendő példa kell legyen. Az idei esztendő a Kárpátaljai Református Egyházban a szolgálat évének van nyilvánítva. Gulácsy Lajos püspök úr egész élete ennek volt szentelve, és ezt élte meg mások előtt, ezt várta el másoktól is, mert ebben volt az öröme. Nem véletlenül teljesedett be rajta Isten igéje, amelyet egy bibliai szolgálattevő, Pál apostol így fogalmazott meg: „Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt!” (Filippi 2, 17–18). Gulácsy Lajos püspök élete is ilyen folyamatosan kiöntetett italáldozat volt, amelynek ma is érezzük és tapasztaljuk hatását” – emelte ki az esperes.
„Lajos bácsi egyik kedves igéje volt a Példabeszédek 11, 25: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül”. A másoknak és másokért végzett szolgálat öröme ott volt benne, igaz volt ez az ige az élete utolsó pillanatáig, amelyből sok felüdülés áradt az emberek felé. Köszönjük az Úrnak az ő életét, ezt a példát, amely aláhúzza a mai keresztyének, a mi számunkra is, hogy Krisztust követni öröm, felüdülés, áldás! Legyen áldott Lajos bácsi emléke közöttünk” – zárta megemlékezését Tóth László.
A megjelenteket, a vendégeket, a szolgálattevőket Gulácsy Dániel, a munkácsi református gyülekezet lelkésze köszöntötte. Majd bemutatta azt a kiállítást, amelyet nagyapja hagyatékából készítettek, azokból az emlékekből, amiket a család megőrzött.
Gulácsy Lajost erős istenhite tartotta meg a rabságban, ez segítette ott sokak túlélését, mondta a lelkész. Ma is félelmek, aggodalmak között élünk. De ha Isten adott erőt abban az időben elődeinknek, nem hagyta őket cserben, akkor vajon cserbenhagy-e bennünket az Úr, aki megígérte, hogy hűsége nem múlik el, szeretete nem változik meg?! Ez legyen számunkra a nagy erőforrás ma is – hangsúlyozta Gulácsy Dániel.
A hálaadó istentisztelet közös énekkel és püspöki áldással ért véget. Amit szeretetvendégség követett, ahol a résztvevők testvéri beszélgetések során idézték fel a Gulácsy Lajoshoz kapcsolódó emlékeiket, élményeiket.
Kovács Erzsébet
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
