„Éjféltájban pedig Pál és Sillás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják őket.” (ApCsel 16, 25)
Megverték őket, a ruhájukat letépték róluk, és a mocskos börtön legmélyén, lábaikat kalodába szorították, bilincsbe verték őket. Miért? Mert hirdették az élő Jézus Krisztus szabadító, megváltó kegyelmét.
Milyen érzékeny és sértődékeny vagyok én, vagy te, kedves barátom! Nem lelkesednénk, ha valaki nyakon csapna, hát még ha korbáccsal verne. Mit csinálnál, ha megtámadnának a hitedért? Tudom, hogy mit csinált a lelkészem, amikor megverték, bebörtönözték, a feleségét meg agyonverték... Ismertem olyan embert, akit nem vertek meg, de félt és félelmében bezárkózott, minden emberi baráti kapcsolatot megszakított és sötét depresszióban szenvedett. Olyanok is voltak, akik félelmükben, vagy haszonlesésből, nem tudom, de vállalkoztak a besugás, árulás gyalázatos munkájára.
Pál és Sillás megverten, meggyalázottan a sötét börtön mélyén nem esett depresszióba. Nem gondoltak bosszúra, nem keresték az igazukat, és nem terveztek szökést sem. Imádat, dicséret volt az ajkukon. Biztos, hogy fájt a verés helye, talán kék és véres volt a testük, de a láncok között is dicséretet énekeltek. Talán egy zsoltárt: „Az Úr énnékem őriző pásztorom, azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörű szép mezőn engem Ő éltet, és szép kies folyóvíznél legeltet: lelkemet megnyugtatja az Ő szent nevével, és engem igaz ösvényen vezérel”. (23. Zsoltár, KRÉ)
Biztos, hogy tikkadtak, szomjasak voltak, reményük sem lehetett egy kis üdítő citromos limonádéra. De lélekben itták a hűs forrásvizet, amit az Úr megígért. A lelkük megelégedett, annak ellenére, hogy fájt a testük, szorított a bilincs, a kaloda és kilátástalan nagy sötét volt mindenhol. Ők énekeltek, magasztalták, dicsérték az Urat. Mit énekeltek, milyen volt a hangjuk? Bizonyára örvendező. Mit gondoltak a börtöntársak, akik hallgatták őket? Biztos, hogy soha nem felejtették el ezt a különös „éjféli koncertet”!
Pál és Sillás nem dühöngött, nem átkozódott, nem kérte Isten verését az őket verőkre, elítélőkre. Ők igazán letették életüket Jézusért. Imádkoztak és magasztalták Istent. Dicsőítették azt az Istent, akiért szenvedtek.
Milyen hamar elkeseredem, fellázadok, megharagszom, megsértődöm! Milyen hamar búsulok, ha sötét lesz körülöttem! Uram, én szégyellem magam, amikor Pál és Sillás történetét olvasom!... Szeretjük a komfortos életet, nem szeretünk küzdeni, lemondani, a megalázás elviselhetetlen számunkra. Ha mernénk, ha bátrak lennénk, ha vállalnánk többet az evangéliumért, más lenne az életünk.
Honnan volt ereje Pálnak? Az Úr Szent Lelke erősítette! Ma is van, létezik az Úr és az Ő Lelkének ereje nem gyengült! Mi nem is kérjük, nem is igényeljük ezt az erőt. Ébredj, bizonyságtévő lélek! Ébresztő, mert közeleg az ár! India valamikor keresztyén ország volt, ma üldözik a keresztyéneket! Az arabok harcolnak és óriás léptekkel haladnak előre a hitükért, a világ minden részén! Magyarországon is! Mohamed prófétájuk nevében, ha kell egész Dániát lángba borítják! Mit teszünk, vagy mit tűrünk mi a hitünkért? Elernyedten várunk valami csodára. Nem is gondolunk már arra, hogy a csodát Isten bennünk, rajtunk akarja megmutatni a világnak. Ma a keresztyének azonosulnak a világgal. Nem akarnak „feltűnni”, nem akarnak „lemaradni”!
Vágyom az örömre, de az örvendező ének és magasztalás mikor hagyja el ajkamat?
Semmiképpen nem a sötétben, és nem szenvedés közben, nem megalázottan. Ilyenkor mi keseregni, panaszkodni, sóhajtozni szoktunk. Szeretnénk, ha a bilincsek leperegnének, nem lenne teher az életünkön. Szeretnénk, ha megmozdulna a föld és szabaddá lennénk kötelékeinktől. Szeretnénk, de nem követjük Pál és Sillás példáját.
Mikor és mennyit szoktunk imádkozni? Milyen a mi imánk? Megrendelő lista a jó Istennek. „Édes jó Istenem, kérlek add meg ezt, meg azt, ha lehet hamar, siess, tudod, nagyon kell, nincs időm várni. Hallgasd meg imámat, ne késsél! Ámen.”
Magasztalás, dicsőítés, hála mikor hangzik ajkunkról? Az ételek ma már fagyasztva, előkészítve megvásárolhatók, és legtöbbre rá van írva: „Gyorsfagyasztva”. Ez jelenti azt is, hogy gyorsan lehet enni, fogyasztani, ha éppen kedve van hozzá a kedves háziasszonynak. Istennek nem lehet „gyorsfagyasztott imát” beadni, felszolgálni! Tisztelettel tartozunk Neki és nem kényelemmel! Áldozatot kell vállalni és nem lemondani! Nem is követjük, és nem is szenvedünk mi Jézusért! Ha van szenvedés az életünkben, az legtöbbször miattunk van, magunk okoztuk magunknak a bajt. De ezt nem akarjuk elismerni, bevallani.Az Úr nem változott, a megbizatás a miénk is, nem csak Pálé és Sillásé! Menj, mondd el annak, aki a legközelebb van hozzád: „Szeret az Isten!” Légy örömmondó követe az Úrnak! Hirdesd az Úr Jézus szabadító erejét és kegyelmét.
(Morzsák 4., 2006)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Kövesse a Kárpátinfo.net oldalunkat: Facebook, Telegram, Twitter!
Legfrissebb híreink: Ukrajnai háború, Mozgósítás, Kárpátalja hírek, Ukrajna elnöke
